Amikor háromszor dörren egy lövés

Az elmúlt évtizedekben többször is visszatérő probléma volt Tatán, az MH 25. Klapka György Lövészdandárnál, hogy a helyőrségi lőtéren végrehajtott lőgyakorlatokat követően lakossági bejelentések érkeztek a városi önkormányzathoz és az alakulathoz. Legutóbb az április közepén lezajlott parancsnokváltás átadás-átvételi procedúrájának ideje alatt, majd az ezt követő első éles lőgyakorlat után került ismét előtérbe az ügy.

A dandártábornok szerint a katonák és a lakosság közötti problémát a szomódi lőtér speciális elhelyezkedése okozza. A kiképzési objektum ugyanis a falu határában található fennsíkon fekszik, melyet a környék legmagasabb hegye (valójában egy magasabb dombocska) szegélyez. A hegy túloldalán található egy falu, Dunaszentmiklós, a lőteret keletről határoló völgyben pedig Tata egyik városrésze, Agostyán, illetve annak szomszédságában Baj terül el.

Szóval egy-egy lőgyakorlat e négy településen, vagyis Szomódon, Dunaszentmiklóson, Bajon és Agostyánban okoz problémákat a lakosság körében – mondta el a honvedelem.hu-nak Huszár dandártábornok, aki szerint a legtöbb bejelentés utóbbi helyről érkezik. Természetesen ez nem véletlen, hiszen Agostyán legszélső házai szinte a honvédségi terület határára épületek. Ráadásul a terület földrajzi adottságainak köszönhetően egy-egy lövés kétszer-háromszor is dörren. Azaz a fennsík akusztikája miatt minden egyes lövés többször is visszhangzik.

Katonai terület hatvan éve

– A tatai dandár korábbi parancsnoka, az átadás-átvételi folyamat során jelezte nekem, hogy Agostyánból korábban is érkeztek már bejelentések a lakosság és a polgármester részéről is. E feljelentések során az éles lövészetek alkalmával tapasztalható nagy zajterhelést jelölték meg legfőbb problémának – mesélte Huszár tábornok, ám azt is azonnal hozzátette, hogy a közelmúltban éppen emiatt végeztettek el egy zajvizsgálatot a területen. Ez minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a zajterhelés messze elmarad minden olyan határtól, amely bármilyen szinten veszélyeztetné az itt élők egészségét.

Természetesen azt a parancsnok is elismerte, hogy egy-egy lövészet alkalmával az „átlagosnál jóval nagyobb a zaj a területen", de – mint mondta – azt meg az itt lakóknak kellene elfogadniuk, hogy a lőtér és a település „túlsó felén" található gyakorlótér közel hat évtizede honvédségi terület, amelyeken rendszeres kiképzés zajlik.

A Magyar Honvédség (illetve akkoriban Magyar Néphadsereg) ugyanis az 1950-es évek elején jelent meg a Tatán, a mostani dandár jogelődje pedig 1957. húsvétján települt át a helyőrségbe. Természetesen a helyőrségi lőteret is azonnal birtokukba vették a katonák, sőt egy, az 1960-as évek elejéről származó dokumentum szerint ekkor már az első felújítást is elvégezték a kiképzési objektumban.

– Tudva azt, hogy Tata milyen katonamúlttal rendelkezik, illetve az itt diszlokált alakulatok nagy számából arra következtetek, hogy a lőtérnek korábban a jelenleginél jóval nagyobb volt az igénybevétele, így természetesen a zajhatás is sokszorosa volt annak, amit az utóbbi időkben tapasztalhatnak a környéken lakók – mondta Huszár tábornok, aki szerint az utóbbi években azért kerülhetett ismételten előtérbe a kérdés, mert az elmúlt közel tíz évben a kiképzés intenzitása eléggé rapszodikus volt a szomódi lőtéren. Voltak intenzívebb kiképzési időszakok és olyan intervallumok is, amikor szinte alig rendeztek lőgyakorlatot a lőtéren. Mindezt sok minden, például az átszervezések, a rendelkezésre álló anyagi erőforrások, és az alakulat számára meghatározott feladatok jellegének megváltozása is befolyásolta.

– Teljesen közérthetően fogalmazva arról van szó, hogy vannak olyan időszakok a dandár életében, amikor összesűrűsödnek a feladatok, a korábbinál több a lőgyakorlat, amelyek következtében viszont nagyobb a hanghatás is a lőtéren és a környékén. Ám vannak olyan hetek-hónapok, amikor lőfeladatainkat az ország más lőterein végre tudjuk hajtani. Erre elsősorban akkor kerül sor, amikor a szomódi lőtér paraméterei már nem megfelelőek egy-egy feladatra – árulta el a tábornok.

Csak lőtéri gránáttal

Huszár dandártábornok hozzátette: a helyőrségi lőtéren egyszerre maximum század erejű lőgyakorlatot lehet végrehajtani, legalábbis akkor ha a feladatot csak kézi fegyverek alkalmazását írja elő. Amennyiben harcjárműveket is szeretnének használni, a lőtérre legfeljebb egy szakasz szintű erő fér rá. Hasonló korlátozások vannak a fegyverek tekintetében is Szomódon, a katonáknál rendszeresített kézifegyverekkel korlátozás nélkül lehet lőni, akárcsak a BTR-ek 14,5 milliméteres, valamint 30 milliméteres gépágyúival.

Lőtéri gránáttal – amelyik egy idő után megsemmisíti önmagát – a harckocsik is használhatják a szomódi lőteret, ám az ágyútarackok, és a páncéltörők lövészeteit már csak a Várpalota közelében található úgynevezett csörlőházi, illetve a Veszprém „fölött" fekvő nullaponti lőtéren lehet megrendezni.

A problémát semmiképpen nem szeretné az alakulat elmismásolni, igyekeznek minél hamarabb kompromisszumos megoldást találni – fogalmazott Huszár János dandártábornok, aki viszont úgy látja, hogy nem szabad kizárólag a katonai szervezetet hibáztatni a kialakult helyzet miatt. A zaj miatt most panaszkodó települések vezetése ugyanis már évtizedekkel ezelőtt is jól tudta, hogy merre vannak a honvédségi területek határai. Ennek ellenére ezeket a külterületeket az idők során belterületté nyilvánították, s több tucat építési engedélyt is kiadtak a felparcellázott, olcsón megvásárolt földdarabokra, holott jól tudták azt, hogy errefelé gyakori a katonai kiképzési tevékenység.

Kompromisszumos megoldást keresnek

Magyarán: meg kell találni azt a kompromisszumos megoldást, amellyel a lakosság zajterhelése is csökkenthető, ugyanakkor nem megy a kiképzés rovására. Erre várják az ötleteket az érintett települések lakóitól, polgármestereitől – tette hozzá Huszár János dandártábornok.

A katonák szerint egyébként több megoldás is lehetséges. Az egyik, hogy a lőtér járulékos berendezéseit fejlesztik, s ennek segítségével egy-egy lőgyakorlat ideje lerövidíthető. Ehhez azonban anyagi források szükségesek, amelyek viszont jelenleg még nem állnak rendelkezésre. Ugyancsak megoldás lehet zajvédő falak és erdősávok építése, hasonlóan az autópályák, forgalmasabb főutak mellett alkalmazott módszerekhez.

Huszár dandártábornok szerint azon a szokáson sem kívánnak változtatni, hogy a tárgy hónap során esedékes lövészeti napokról már egy hónappal korábban értesítik a környező falvak önkormányzatait. A hivatalokban kifüggesztett hivatalos dokumentumból pedig mindenki tájékozódhat, mely napokon várható éleslövészet a szomódi lőtéren. Sőt, a lőtér közelében mezőgazdasági munkát végzőket is előre tájékoztatják a kiképzési napokról. Mindezek mellett a lőgyakorlatok ezután is csak reggel 9 óra után kezdődnek (korábban már fél nyolc körül eldördült az első lövés), s a feladatokat igyekeznek a kora délutáni órákig befejezni. Sötétedés után is csak akkor lőnek, ha azt a végrehajtandó feladat megkívánja, ám ilyen kiképzési foglalkozás alig pár alkalommal van egy évben. Hétvégén és ünnepnapokon viszont egyáltalán nincsen éleslövészet a szomódi lőtéren – húzta alá Huszár tábornok, aki bízik benne, hogy az elkövetkező néhány hónap során sikerül rendezni a lakosság zajterheléséből adódó problémákat.

Kapcsolódó cikkek:
Zajterhelést vizsgáltak a szomódi lőtéren
Pampa, heliport és fűnyírónak használt birkák

Fotó: Archív