Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Amit egy katona az élők nevében megtehet bajtársaiért

Szöveg: Vastagh László |  2011. április 8. 6:01

A Magyar-Vietnami Baráti Társaság nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tagozata katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzást tartott április 7-én a Farkasréti temetőben. Arra a 38 évvel ezelőtt – 1973. április 7-én 11.45 órakor – történt tragédiára emlékeztek, amikor Dél-Vietnamban, a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságban szolgálatot teljesítő Dylski Aurél határőr őrnagy (34), és Cziboly Csaba tartalékos százados (33), feladatuk teljesítése közben a legdrágábbat, az életüket veszítették. A kegyeleti rendezvénnyel a tagozat a hősi halottak emlékét, a bajtársiasság szellemének erősítését, a küldetésben részt vettek összefogását és a hasonló nemzetközi szerepvállalásban szolgálók előtti tisztelgésüket juttatták kifejezésre.

Dylsky Aurél őrnagy és Cziboly Csaba százados nem jelentkezett, hanem kiválasztották őket a feladatra. Békefenntartónak utaztak a Párizsban megkötött egyezmény szerinti tűzszünet betartásának felügyeletére, a tűzszünetsértések kivizsgálására, a fogolycserék ellenőrzésére, illetve a leszerelés felügyeletére. 1973. január 26-án indultak, de a küldetésük – nyolc társukkal: a gép 3 fős amerikai személyzetével, két vietnami, egy-egy kanadai és indonéz tiszttel, egy tolmáccsal együtt – nagyon hamar véget ért. A tragédia nem törte meg a magyarok elszántságát, hanem erősítette az összefogást, a bajtársiasság szellemét. Ennek köszönhetően a 636 fő példásan helyt állt, felkészültsége, áldozatvállalása, sajátos képessége erősítette hazánk nemzetközi tekintélyét, javította megítélését.

Hazánk első misszió veszteségét 1897. március 10-én szenvedte el. A Krétára küldött békefenntartóink közül ezen a napon vesztette életét Martinek Ferenc sorhajóhadnagy. A vietnami hősök voltak a következők, azonban a hősi halottak száma mára már 13 főre emelkedett.

– Példaképeink előtt hajtunk fejet, csak egyre kevesebben vagyunk. A hagyományok nagy tisztelőiként nem felejthetjük el őket. Ezért évente zarándokhely lett sírjuk, ahol az együtt utazók, az együtt dolgozók, a borzalmakat együtt átélők, más békefenntartó és veterán szövetségek képviselőivel együtt emlékezünk rájuk és megtesszük, amit egy katona megtehet még az élők nevében a bajtársaiért. Emléküket szívünkbe zártuk, hogy a márványnál is marandóbbak legyenek – hangsúlyozta Nagy Gyula ezredes, emlékbeszédében.

A hősi halottak sírjánál a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal, a HM Nemzetközi Együttműködési és Fegyverzet Ellenőrzési Hivatal, az MH Kelet-magyarországi Hadkiegészítő parancsnokság, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nagykövetsége, a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tagozatának képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit. Az esemény napján éppen huszadik életévét Vietnamban betöltő Kálmán Imre Endre őrmester, a belügyi nyugdíjasok határőr tagozatának tagjai, valamint Dylski Aurél özvegye a megemlékezés virágait helyezték el a sírokon.

 
 
 
 

 Fotó: Tóth László