Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Ausztrál pilóta vezetheti a Raptort

Szöveg: JETfly |  2009. április 21. 6:40

Az Egyesült Államok légiereje és számos szövetséges ország között működik hosszú ideje a pilóta csereprogram. Ennek keretében az ausztrál Királyi Légierő (RAAF) egyik pilótája is hamarosan a levegőbe emelkedhet egy amerikai felségjelet viselő harci géppel, méghozzá a világ egyetlen, szolgálatban álló ötödik generációs típusa, az F-22A Raptor fedélzetén.

A dolog érdekessége, hogy mivel az F-22-esnek nincs kétüléses változata, így az ausztrál pilótát teljesen ki kell képezni a nem éppen egyszerűségéről híres vadászgépre.

Ausztrália már több esetben is kinyilvánította, hogy szívesen vásárolna légiereje számára F-22-eseket, az üzlet azonban mindezidáig nem jöhetett létre, hiszen George W. Bush elnöksége alatt az amerikai kormány mereven elzárkózott a rendkívül fejlett technológiát képviselő gép exportjától. Barack Obama jelenlegi elnök azonban nyitottnak tűnik arra, hogy felülvizsgálja elődje álláspontját a kérdésben. Izraelből például már érkeztek olyan hírek, melyek szerint komolyan foglalkoznak a Raptor rendszeresítésének előkészítésével.

A mostani, az ausztrál légierővel közös csereprogram is előrevetítheti azt, hogy a kontinensnyi ország az F-35-ösök helyett mégis inkább az F-22-esek megvásárlását szorgalmazza majd. Az ausztrál pilóták egyébként már kipróbálhatták az USAF F-15C/D Eagle, F-15E Strike Eagle és F-16 Fighting Falcon gépeit, valamint a Navy F/A-18A/B/C/D Hornet és E/F Super Hornet típusait is.
Matthew Harper századparancsnok a 90. EFS-hez csatlakozott (Expeditionary Fighter Squadron), amely jelenleg a Guam szigeten található támaszponton állomásozik.

Az alakulat állandó bázisa egyébként az alaszkai Elmendorf támaszpont. Korábban csereprogram keretében már volt alkalma a brit Royal Air Force (RAF) kötelékében is szolgálni. Elmondása szerint a programban nem csak egy adott típusra kapnak kiképzést, hanem elsajátíthatják az adott légierőben alkalmazott taktikát, a különféle harceljárásokat és kommunikációs szokásokat. Mindezek segítik saját folyamataik tökéletesítését, valamint növelik a közös hadműveletek során az együttműködés hatékonyságát.
Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy Harper parancsnok gyakorlati tapasztalatai nagy mértékben segíthetik majd a döntéshozókat az új harci gépek kiválasztásában, adott esetben az F35-ös ellenében az F-22-es megvásárlása felé billenthetik a mérleg nyelvét.