„Az egyik fő probléma a türelmetlenség”

November 22-én egy évvel meghosszabbították az EUFOR-erők boszniai megbizatását. Ezzel egyidőben az ENSZ Biztonsági Tanácsa komoly bírálatokkal illette a szarajevói vezetést, és kimondottan rossznak ítélte az országban uralkodó biztonsági állapotokat. Nem volt korai a helyi békefenntartó kontingens létszámának év eleji lecsökkentése?

Tény, hogy az EUFOR boszniai erőinek létszámát idén 6500 főről 2500 főre csökkentettük, de e haderő küldetése változatlan: olyan környezetet kell teremtenie az országban, hogy garantált legyen a biztonság. Megítélésem szerint a boszniai biztonsági helyzet jelenleg nem aggasztó, bár az kétségtelen, hogy a politikai kép elég zavaros. Az EUFOR rendelkezésére álló eszközök könnyen mobilizálhatóak, erőink nagyon jól tájékozottak, vagyis egy esetleges válság esetén rendkívül gyorsan lehetne erősítést vezényelni a térségbe. A jelenlegi létszámot jövőre nem fogjuk csökkenteni, és természetesen a magyar részvételre is szükségünk lesz 2008-ban Boszniában. Az egység legfontosabb missziója az információ és a védelem, és ez a következő évben is így marad, semmiféle változásra nem kell számítani.

Számos elemző arra hívja fel a figyelmet, hogy amennyiben Koszovó ügyét nem sikerül megnyugtatóan rendezni a kitűzött december 5-ei határidőig, az ottani esetleges nyugtalanság akár Boszniára is átterjedhet.

Természetesen mindannyian azt reméljük, hogy a Szerbiával és Koszovóval kezdeményezett tárgyalások révén olyan megoldásra jutunk, mely mindkét fél megelégedésére szolgál. Akárhogyan is lesz, a térségben jelen lévő katonai és rendfenntartó erők mind Koszovóban, mind Boszniában képesek garantálni a biztonságot. Én a magam részéről nem gondolnám, hogy a koszovói események nagy hatással lennének a boszniai helyzetre. Koszovóban mindenesetre továbbra is egy uniós rendőri erő kiépítését tartjuk a legfontosabb feladatnak, ami aztán felváltaná a jelenlegi missziót.

Mennyire számítanak veszélyesnek az Európai Unió legújabb missziói Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban?

Az imént említette Afganisztánt. Az ottani helyzetről igen borúlátó véleményeket hallani az utóbbi hónapokban, akárcsak az iraki rendezés esélyeit illetően.

A mai társadalom egyik legkomolyabb gondja a türelmetlenség. Az irakihoz és az afganisztánihoz hasonló súlyos, háborús válságok megoldásához időre van szükség, hiszen az ilyen súlyos és összetett problémák mélységükben csak években mérhető idő alatt kezelhetőek. Ami Irakot illeti, akárki akármit mond, javul a biztonsági helyzet, Afganisztánban pedig a NATO rendkívül jelentős eredményeket ért el rövid idő alatt. Ilyen komplex válságok nem oldhatóak meg kizárólag katonai eszközök révén, ezt az Európai Unió és a NATO szintjén egyaránt jól tudjuk, vagyis a hangsúly nem kizárólag a hadműveleti színtérre helyeződik: az Unió pénzügyi, rendőri és bírói szinten is a fejlesztést segítő eszközök tömkelegével segíti a helyzet rendezését. Vagyis a válság globális kezeléséről van szó, és a világ bármely pontján ez az európai válságrendezés veleje: összességében nézzük a problémákat. Katonai szinten az afganisztáni helyzet megoldása a NATO kezében van, az Unió elsősorban civil eszközökkel segíti a megoldást a kiegészítő eszközök és feltételek biztosítása által. Ha ilyen természetű gondok merülnek fel, ott az EU erői képesek a leghatékonyabban fellépni, természetesen minden szinten együttműködve a NATO-val. Ez az együttműködés a hatékonyság elengedhetetlen feltétele.

Iránban jelenleg elsősorban egy diplomáciai jellegű krízisről beszélünk. Javier Solana úr, az Unió biztonságpolitikai főképviselője tárgyalások egész sorozatán van túl, melyek a helyzet rendezése érdekében zajlottak le, és jelenleg is folyamatosan egyeztet Teheránnal. A megbeszélések során eddig szerencsére nem történt olyan esemény, ami esetleg ezek félbeszakítását vonná maga után. A dialógus folytatása éppen olyan fontos, mint az a nyomás, amit a nemzetközi közösség gyakorol Iránra annak érdekében, hogy az ország ne akarjon nukleáris fegyverekkel rendelkezni.

És mi a helyzet Pakisztánnal?

Két hónappal ezelőtt jártam Pakisztánban, és egyeztetéseket folytattam többek között az ország vezérkari főnökével is. A helyi vezetést hozzánk hasonlóan nagyon aggasztja az ország nyugati részén uralkodó bizonytalanság, a biztonság hiánya, ami természetesen az afganisztáni rendezésre is kihat. A nemzetközi közösség számára nagyon fontos, hogy Pakisztánba visszatérjen egy magas szintű politikai stabilitás, és az ország velünk együtt vegyen részt a terrorizmus elleni küzdelemben.