Az elpusztíthatatlan

Jellegzetes, mély „tump-tump" rotorhangja ma is gyakran hallható a világ szinte minden pontján. Pedig a tervezők nem is gondolták 1952-ben, hogy „gyermekük" ilyen hosszú, máig tartó karriert fut majd be. A típus ugyanis eredetileg sokkal szerényebb gyártási számmal indult. Jött viszont a vietnami háború, amelynek során kiderült: a kicsiny helikopter egészen elképesztő képességekkel bír a harcmezőn.

Mentőhelikopternek indult

Az amerikai hadsereg – okulva a helikopterek addigi üzemeltetéséből – egy új sebesültszállító, kiképző és könnyű szállítóhelikopter-típust keresett. Az akkor hadrendben álló típusok ugyanis a túl nagy méret mellett is kis teherbírásúak voltak, ráadásul a hajtóművek ereje is kevésnek bizonyult, s a karbantartásra is több idő ment el, mint amit a hadsereg szeretett volna. A merevszárnyú repülőgépek világában, az 1950-es években megszokottá vált a gázturbinák alkalmazása. Helikopterben azonban jóval ritkább volt az ilyen hajtómű, ugyanakkor a felállított követelményeknek a hagyományos dugattyús motorokkal már nem lehetett eleget tenni.

Az 1952-es első tenderkiírást 1953 novemberében finomították. A már végleges pályázatra húsz gyártó jelentkezett. Érthető volt a tülekedés: a nyertes elsőként rendszeresíthetett nagyobb számban gázturbinás szállítóhelikoptert az amerikai hadseregben. Ez pedig komoly versenyelőnyt (és persze tapasztalatgyűjtési lehetőséget) jelenthet a győztes számára.

További részletek a Magyar Honvéd magazin december 9-én, pénteken megjelenő számában!