Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Az első betegség, amelyet világszerte felszámoltak

Szöveg: Szűcs László |  2011. július 23. 9:10

Az ókorban és a középkorban a hadjáratok sorsa nem mindig a hadvezérek zsenialitásán és a katonák elszántságán múlott. Nem egyszer ütközetek dőltek el, háborúk értek véget az embereket sújtó különféle betegségek miatt. A pestis többször is megtizedelte Európa lakosságát, s gyakran pusztított a csatatereken, katonai táborokban is. Sok történész pedig a mai napig a spanyolnátha-járványnak tulajdonítja, hogy 1918. őszén véget ért az első világháború. A harmadik, „katonaszerencsét” gyakran befolyásoló betegség a fekete himlő volt az elmúlt évszázadok során.

Amikor Hernan Cortez de Monroy y Pizarro spanyol konkvisztádor – azaz felfedező és hódító – 1519-ben egy maroknyi spanyol katona és kalandor vezetésével partra szállt az aztékok földjén, hogy meghódítsa az indián birodalmat, kegyetlen taktikát alkalmazott.

Korábbi – a történészek által elsőnek nevezett – partraszállását követően ugyanis borzalmas himlőjárvány tört ki az indiánok között, ami alapjaiban roppantotta meg az akkor már ezer éves azték birodalom katonai és gazdasági erejét.

A himlő – ami tehát a spanyol felfedezőknek köszönhetően került be az Újvilágba – ekkor már jól ismert volt Ázsiában és Európában is.

Az első olyan feljegyzések, amelyekben a betegség leírásával lehet találkozni, az időszámítás előtti 1000 környékéről valók. Ezekből kiderül, hogy Indiában már ekkor honos volt a betegség, amely néhány évszázaddal később megjelent Kínában is.

Európában először a VI. század végén találkoztak a betegséggel, amely az elkövetkező évszázadokban vissza-visszatérő, gyilkos járványokat okozott.

Mivel a betegség halálozási aránya tíz és harminc százalék között ingadozott, és a lakosság döntő többsége átesett a betegségen, a XVIII. századra már hatvanmillió ember vesztette életét a himlő miatt – mondta dr. Meglécz Katalin orvos ezredes (képünkön).

A Magyar Honvédség főepidemiológusa hozzátette: a himlő – mint az első számú, Európából behurcolt ragályos betegség – kiirtotta a Karib-szigetek teljes őslakosságát, Mexikóban milliókat ölt meg néhány évtized alatt, és az inka birodalomban is több százezer volt a járvány halottainak száma. De a betegség nemcsak a közép-amerikai országok társadalmára volt hatással, hiszen például az 1870-ben lezajlott francia-porosz háború végkimenetelébe is beleszólt a franciák között kitört járvány.

Sok esetben egyébként sem a történészek, sem pedig az orvosok nem biztosak abban, hogy milyen vírus, vagy baktérium okozta a középkorban, az akár több millió ember életéért felelős megbetegedéseket.

A történelmi járványokról ugyanis leginkább csak leírásokból, irodalmi művekből, vagy festményekből szerezhet információt a mai kutató. Ráadásul az egyes kórokozók tulajdonságai változhattak is az idők során. Így könnyen elképzelhető, hogy amit annak idején pestis, vagy himlő járványnak véltek, az teljesen más betegség volt – hangsúlyozta a Magyar Honvédség főepidemiológusa.

A szakembertől megtudtuk: a fekete himlő egy vírus által okozott heveny járványos betegség, amely nevét a kiütéssel járó tünetek miatt kapta.

A cseppfertőzéssel is terjedő betegség a fogékony populációban rövid idő alatt nagy számú, súlyos, és az esetek döntő többségében halállal végződő megbetegedést okoz. Már egyetlen eset előfordulása is járványveszélyt jelenthet.

Egyébként éppen ez a tulajdonsága az, ami a himlővírus biológiai fegyverként történő alkalmazását lehetővé teszi.

A himlővírussal töltött robbanószerkezetek, vagy spray-k használata több hollywood-i film alapötlete is volt az elmúlt évtizedekben. Az elképzelés egyébként nem új keletű, biológiai fegyverként már az újkorban előszeretettel használták e rettegett betegséget.

Az 1763-as, Pontiac indián főnök vezette indiánlázadás idején a brit csapatok parancsnoka, Jeffrey Amherst tábornok javasolta himlőjárvány elterjesztését az indiánok között, fertőzött takarók segítségével. Az „ötletet" a parancsnok és helyettese közötti fennmaradt levelezés örökítette meg.

A másik – ezt megelőző – ismert alkalmazás szintén 1763-ban történt, amikor a delavárok ostromolták Fort Pitt erődítményt, és a parancsnok himlős betegektől származó pokrócokat küldött a törzsfőnököknek ajándékba. Itt a brit parancsnok precíz könyvelése a pótlásra szoruló takarókról volt az árulkodó nyom.

A himlő heveny tünetei vírusfertőzésre, leginkább influenzára emlékeztetnek – mondta Meglécz doktornő. A betegség többnyire hirtelen kezdődik, eleinte a magas láz, a fejfájás, és a szédülés a legjellemzőbb tünet. Két-három nappal később azonban a láz leesik, és megjelennek a kiütések. A bőrelváltozások szabályos fejlődést mutatnak: előbb gombostűfejnyi lapos foltocskák jelennek meg, amelyek később megnőnek, majd folyadékot tartalmazó hólyagokká válnak. A fertőzést követő ötödik napra kialakul a gennyet tartalmazó hólyag. Eközben pedig az orr és a száj nyálkahártyáján megjelenő elváltozások kifekélyesednek és ennek következtében nagy mennyiségű vírus jut a szájba és a torokba.

Három évtizeddel ezelőtt orvosi szenzációként emlegették, hogy a himlő volt az első és az egyetlen olyan fertőző betegség, amelyet világszerte sikerült felszámolni – mondta Meglécz ezredes, majd arról beszélt, hogy az úgynevezett felszámolási program 1968-ban indult. Az akció előtti évben a járvány még mintegy tízmillió embert fertőzött meg szerte a világban. A kampány 1980-ban zárult le, az utolsó, természetes úton szerzett himlő megbetegedést 1977-ben jelentették Szomáliából.

A Magyar Honvédség főepidemiológusa szerint a himlő elleni „háború" azért hozott sikert, mert a kórokozó egy kevéssé változékony vírus, amely csak az emberben képes szaporodni és fertőzni.

A himlő felszámolását Magyarországon 1980-ban deklarálták, azóta a gyermekek nem kapnak védőoltást a betegség ellen, mivel a betegség hiányában ez nem indokolt.

A védőoltás kiváltotta védettség egyébként tíz év után jelentősen csökken, húsz év után pedig minimálissá válik. Mindez a gyakorlatban azt jelenti – szögezte le dr. Meglécz Katalin –, hogy manapság a himlő kórokozójával szemben a Föld lakossága szinte kivétel nélkül fogékony.

A védőoltás visszaállításának lehetősége először a 2001. szeptember 11-i New York-i merényletek után vetődött fel, a kórokozó terroristák általi felhasználásától való félelem miatt.

Bár a természetben ma már nem létezik a himlő vírusa, két olyan laboratórium is van a világon, ahol még őrzik e szörnyű kórokozót. Az Amerikai Egyesült Államokban a Centers for Disease Control and Prevention nevet viselő kutatóintézetnek (képünkön), valamint Oroszországban, a Virológiai és Biotechnológiai Kutatóközpontban az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO 2014-ig engedélyezte készleteik tárolását. Ezekből a laboratóriumokból – elméletileg – nem szabadulhat ki a vírus.

Fotó: Archív