Az első modern békefenntartó

Az olasz-magyar katonabarátság és kölcsönös megbecsülés régre vezethető vissza. Holló József felidézte, hogy 1916 karácsonyán az olasz lövészárkokból egy követ dobtak át a magyarokhoz, melyhez egy levél és csokoládé volt erősítve: magyarok, ne lőjetek, karácsony van. Válaszul erre a magyar katonák két szál cigarettát és egy másik levelet dobtak vissza, melyben megígérték: az ünnepen nem lőnek egymásra. Az altábornagy szerint ez is megmutatta, hogy embernek lehetett maradni az embertelenségben. Vittoria városában egyébként 118 magyar katonasírt gondoznak az olaszok, sőt immár egy kápolna is emlékezik hősi halottainkra.

Guido Romanelli történetéből épp az emberséget emelte ki a Hadtörténeti Múzeum igazgatója. Mint mondta: az alezredes jelesre vizsgázott szívből, jóságból és diplomáciából. Az 1876. március 15-én született Romanelli 1919. május elsején kezdte meg magyarországi szolgálatot, mint az Antant fegyverletétel-ellenőrző bizottságának olasz parancsnoka. Június 24-én azonban felkelés robbant ki Budapesten, melyben három dunai monitor és a Ludovika Akadémia hallgatói vettek részt. A lázadást azonban leverték, s a résztvevők közül többeket statáriális eljárásban ítéltek halálra. Romanelli az elítéltek érdekében közben járt Kun Bélánál. Erről több levél is tanúskodik. Így sikerült megmentenie 254 akadémista és 24 tiszt életét.

Példaértékű munkát végzett, s egyformán elítélte a vörös- és a fehérterrort – emelte ki az alezredes történetéből Michela Fasciano. A katonai attasé szerint Romanelli nem

Bár az első világháborúban a magyarok és az olaszok ellenségek voltak, Romanelli Magyarország nagy barátjává vált – fogalmazott Paulo Guido. Az olasz nagykövet hozzátette: az alezredes volt Olaszország első igazi diplomatája aki azért dolgozott, hogy javuljanak a diplomáciai kapcsolatok a két ország között. Ezzel gyakorlatilag megelőzte a korát, és előrevetítette a mostani helyzetet, amikor a két ország szövetségese egymásnak. Paulo Guido szerint Romanellit minden cselekedetében az őszinte békevágy vezette, s ezért fontos, hogy megőrizzék az emlékét. Ez azért is fontos, mert azért voltak olyan időszakok, amikor jóformán feledésbe merült az alezredes neve.

Persze ez nem volt mindig így. Három évvel a missziója után, 1922-ben ünnepségsorozatot rendeztek hazánkban a tiszteletére. A Parlament kupolacsarnokában ünnepélyes keretek között veszi át a neki szánt, ékkövekkel díszített díszkardot. Még abban az esztendőben két szobrot, és a festményt szentelnek Romanelli munkájának tiszteletére. A Ludovika falán pedig egy dombormű emlékezett meg tetteiről. Élete végéig ápolta a magyarországi kapcsolatait. A magyarok iránt érzett tiszteletét jelzi, hogy halálakor a Ludovika zászlójával takarták le a koporsóját. Öt évvel ezelőtt újra felfedezte az ország Romanelli munkájának fontosságát, s Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem főépületében egy dombormű emlékeztet az alezredesre. Három éve pedig már a campusban egy szobor is őrzi Romanelli emlékét.