Az utolsó fejezet: Komárom
A Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2024. augusztus 16. 15:17A szabadságharc kimenetelét eldöntő temesvári csata idejére a legtöbb mellékhadszíntéren már lezárultak a fegyveres összecsapások. A kivételt a komáromi erődrendszer térsége jelentette: a Klapka György tábornok vezette várvédők csak 1849 októberének első napjaiban adták át az erősséget, miután a császári oldal garantálta a katonák és a városban tartózkodó összes civil büntetlenségét.
Az erdélyi hadszíntéren Józef Bem tábornok tekintélyes létszámú (30 ezer főt meghaladó), ám nagyrészt tapasztalatlan, rosszul felszerelt katonákból álló honvédseregével szemben az elsőrangú csapatok alkotta, hegyi harcokban is jártas erőket magában foglaló cári V. hadtest (Alekszandr Lüders gyalogsági tábornok vezetésével), illetve az immár Eduard Clam-Gallas altábornagy irányította császári hadtest állt. Tovább nehezítette a magyarok helyzetét az abrudbányai incidens után ismét fellángolt román felkelés, melynek kezelése komoly erőket kötött le.
Erőn felül
Lüders főereje 1849. június 19–20-án a Tömösi-szoroson keresztül tört be Erdélybe; az orosz tábornok Nagyszeben elfoglalását célozta meg, majd a Maros völgyében haladva akart kijutni az Alföldre, a magyar főerők hátába. Ezért előbb szétverte az átjárót Kiss Sándor ezredes vezetésével hősiesen védő brassói hadosztályt, elfoglalta Brassót, majd – a hátát biztosítandó – egy dandárt küldött Székelyföldre, amely feldúlta az ottani fegyverkészítő műhelyeket. Szinte az V. hadtest parancsnokának akciójával egy időben – június 21-én – a Borgói-hágón át is indult egy támadás. Bem ezt ítélte veszélyesebbnek, így június 24-én odament, hogy személyesen irányítsa a csapatokat; váltakozó sikerrel hullámzó harc bontakozott ki, a felek napokon keresztül csatáztak, miközben Beszterce városa többször is gazdát cserélt.
További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 16-án, pénteken megjelenő számában!
