Bofors, Nimród és fűrészporos kenyér a Múzeumok Éjszakáján

Szöveg: Demeter Ferenc | 2010. június 20. 5:33

Nagyszabású rendezvénysorozattal készült a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az országosan meghirdetett Múzeumok Éjszakájára. A HIM udvarán és termeiben szombaton délután egy órától éjjel kettőig folyamatos programokkal várták a haditechnika, és a hadtörténelem iránt érdeklődő vendégeket.

A rendezvények három helyszínen, az intézet előtti Kapisztrán téren, a múzeum díszudvarán, a volt Nándor laktanyában és a múzeum termeiben zajlottak. Már kora délutánra nagyon sok vendég regisztrált és ragaszthatta fel a csuklójára a belépésre jogosító szalagot. Sok család jött el és hozták a gyerekeket is, akik nagy érdeklődéssel kapcsolódtak be az egymást követő programokba. A rendezvény házigazdája Dr. Holló József nyá. altábornagy, az intézmény főigazgatója volt, aki személyesen vett részt a bemutatókon és fogadta a múzeumban megjelent ismerősöket és az érdeklődő vendégeket. A látottakról a rendezvény moderátora Dr. Csáky Imre alezredes osztályvezető, adott folyamatos tájékoztatást a helyszínre érkezőknek.

A múzeum előtti téren felállított sátrakban kedvezményes hadtörténeti könyvvásárt rendeztek. Az itt található kiadványok átfogták a magyar hadtörténelem teljes vertikumát a honfoglalástól az 1956-os eseményekig. A sátornál megjelentek azok a történészek is, akik a könyveket írták és szívesen válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. Egy másik sátorban pedig a „varázslatos papíré" volt a főszerep, ide elsősorban a gyerekeket várták, papírfestésre, hajtogatásra és kiskönyv készítésre.

Közben a múzeumban is zajlott az élet. A termekben sok volt a látogató. Az egyik előadóteremben Farkas Bertalan nyugállományú dandártábornok előadásán vehettek részt az űrhajózás iránt érdeklődők. A magyar űrhajós mondandóját egy korabeli filmmel vezette fel, majd a látottakat kommentálva idézte fel a harminc évvel ezelőtt történteket. A múzeumban külön termet kapott a „Jelentkezz! Jelentkezz!" kiállítás, ami az elmúlt száz év híradó technikáit mutatta be. A vendégeket szakemberek fogadták és kísérték végig a híradás fejlődését az első világháborútól napjainkig megörökítő tárlaton.

A rendezvénysorozat fő programjai este hat órakor, a váci tüzérek ’48-as ágyújának a lövésével kezdődött, amit az egyre sokasodó érdeklődők miatt biztonsági intézkedések előztek meg. Ezt követően az igazi hangulatot a Magyar Honvédség Központi Zenekara adta meg, mert a rövid katonazenei bemutatójuk végén, a téren lévő gyerekek már táncra is perdültek. A díszudvarban folyamatos kiállításokkal ismerkedhettek az ide érkező érdeklődők. Nagyon érdekes része volt a rendezvénynek a „vasfüggöny", aminek egy darabját a fiatalok és idősek itt testközelből közelről nézhették meg. Sokan látogatták a tűzszerészek szakmai bemutatóját, ahol a katonáknak rengeteg kíváncsi kérdésre is kellett válaszolniuk.

Az udvar leglátogatottabb pontja a tábori kenyérsütő hely volt, ahova valószínűleg a finom friss kenyér illata csalogatta a látogatókat. A frissen sütött kenyereket a vendégek meg is kóstolhatták, de kevesen tudták azt, hogy fűrészporral kevert kenyeret ettek. A honvedelem. hu megtudta: az itt sütött kenyér receptjének történelmi gyökerei vannak. A magyar csapatokat az első világháború 1914. szeptembere és 1915. március vége között Galíciában egy erődítmény védelménél bekerítették, a magyarok a korabeli feljegyzések szerint „oroszlánként küzdöttek" és védték az állásaikat. A magyar csapatok parancsnoka F. Tamásy Árpád altábornagy kétségbe esve tapasztalta, hogy a kenyérhez szüksége liszt rohamosan fogy és a körbe zárt katonáknak egyre kevesebb élelem jut. Elrendelte, hogy a liszthez keverjenek fűrészport, megnövelve ezzel a túlélés lehetőségét. A kenyérben lévő cellulózt azonban az emberi szervezet nem tudta lebontani és hasznosítani. Ezzel nagyon kedvező hatást váltottak ki, a katonák önkéntelenül is méregtelenítést hajtottak végre. A díszudvarban sütött kenyerekhez most csak huszonöt százalékban kevertek fűrészport, de így is hosszú sorok álltak a kóstolóhoz.

A múzeum udvaráról indult útnak az a katonai menet, ami a vár sétányon elevenítette fel a magyar katonai díszelgő hagyományokat. A menetet ’48-as huszárok vezették, őket követték a katonazenekar tagjai, akik korabeli katonazenéket játszottak, majd az első és második világháborús hagyományőrző katonák felvonulása zárta a sort.

A Kapisztrán téren két olyan fegyver is látható volt, amelyik megjárta a világháború harcait. Az első az 1940-ben rendszerbe állított Nimród típusú, önjáró páncélvadász és légvédelmi gépágyú. Meglepetésként megjelent a téren Sáfrány Mihály nyugállományú királyi tizedes, aki annak idején ilyen technikán szolgált. Az idős katona szinte könnyek között élte meg azt a pillanatot, hogy egykori fegyverét szinte vadonatúj állapotban láthatja. Önfeledten beszélt a fegyver mostani kezelőinek a háborús emlékeiről és a gépágyúról is.

A másik fegyver az 1936 mintájú, 40 milliméteres légvédelmi gépágyú, a Bofors volt. Ezt a fegyvert a második világháborúban alacsonyan támadó légi eszközök ellen használták. A hadtesteknél ütegekbe szervezett gépágyúkat nyolc katona szolgálta ki. A Múzeumok Éjszakáján néhány hagyományőrző, rögtönzött bemutató keretében egy új harcparancsnak megfelelően a téren tüzelőállást foglalt el, és bemutatták a tűzvezetési parancsra való tevékenykedést is. A légvédelmi gépágyúval a négyezer méter távolságra lévő célra tudtak hatásosan lőni és a fegyverrel percenkét százhúsz lövést lehetett leadni, ami akkoriban igen figyelemre méltó teljesítmény volt.

Gyorsan telt az idő, ám a téren mindig volt valami látványosság. Egyszer a toborzók érkeztek meg, és csábították a gyerekeket a huszár életre, majd a kapuban váltották le az őröket a Nándor Honvéd Díszőrség katonái. Talán nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, a HIM-ben, a Múzeumok Éjszakáján mindenki nagyon jól érezte magát.