Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Borongós időben zajlott a horgászverseny Tatán

Szöveg: honvedelem.hu |  2008. április 19. 22:16

Borús, esős időben zajlott a Honvéd Szakszervezet horgászversenye Tatán, az MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájának szomszédságában található Bakodi-tavon.

Az április 19-én rendezett versenyt Mészáros Géza a HOSZ elnöke nyitotta meg, és az eseményen szinte az ország összes alakulata képviseltette magát. A Bakodi Zoltán ezredesről elnevezett, tatai horgásztó körül mintegy harminchat háromfős csapat indult, melyből hét csapat a 25. lövészdandár színeiben vágott neki a halat próbáló feladatnak – mondta el Demeter György zászlós, a verseny „szakmai" szervezője.

Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság csapatában indult Tömböl László mérnök altábornagy parancsnok, valamint két helyettese, Benkő Tibor vezérőrnagy és Hazuga Károly vezérőrnagy is. Tömböl tábornok, aki szabadidejében sokat horgászik, most először látogatott el a tóhoz és nagyon jól érezte magát a baráti megmérettetésen. A versenyen – igaz csak lelkes szurkolóként – részt vett Huszti András dandártábornok a tatai lövészdandár, és Varga László mérnök dandártábornok, a győri rakétaezred parancsnoka is.

1595875532

Bár a verseny igazi célja a szórakozás és a baráti kapcsolatok kialakítása, ápolása volt, mégis mindenki izgatottan várta az eredményhirdetést, amely a Bakodi emléktábla megkoszorúzása után következett.
A versenyen első helyezést ért el az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred csapata 19.400 gramm kifogott hallal, második helyezett az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred csapata 15.450 grammal, a harmadik helyezett MH 25. Klapka György Lövészdandár csapata pedig 13.400 gramm halat akasztott horgára. A legnagyobb uszonyos kifogásáért járó díjat a 25. Lövészdandár katonája, Konkoly István szakaszvezető nyerte el.

Délig, a verseny végéig a Bakodi-tó több mint százhúsz kilogramm hallal lett szegényebb, a résztvevő csapattagok pedig új ismerősökkel és élményekkel gazdagodtak.

Kép és szöveg: Pogrányi Zoltán