Cápeti élt! Él! Élni fog!
Szöveg: Magyar Honvéd / Tõrös István | 2008. augusztus 11. 14:09Ha megkérdeznénk száz katonai repülés iránt érdeklődőt, mire emlékszik az elmúlt közel húsz év magyarországi repülőnapjaiból, első helyen biztos a Cápetit említenék. Cápeti tizenhat évvel ezelőtt született, ekkor kapott egy MiG–21Bisz citromsárga festést. A rikító szín ezúttal nem az álcázást szolgálta, sőt, minél jobban látszania kellett a kék égen a deltaszárnyú vadászgépnek. Cápeti a taszári múzeumban éli nyugdíjas napjait, de a repülőnap tiszteletére visszahívták az aktív szolgálatba.
Tizenhét évvel ezelőtt rendezték az első hivatalos nemzetközi repülőnapot Taszáron. Ezt megelőzően (1990 nyarán) volt ugyan egy Nyitott kapuk-rendezvény Kecskeméten, de azon a részt vevő amerikai F–16-osok és a szovjet MiG–29-esek csak a földön mutatkozhattak be. A hivatalos verzió szerint: harci pilóták repülték át a gépeket a németországi Spangdahlenből és a magyarországi Tökölről (az idősebbek még emlékeznek az ideiglenesen hazánkban állomásozókra), ám nincsenek felkészülve az égi kunsztokra.
Taszár akkor a repülővilág közepe volt, hiszen nem kisebb kötelék mutatkozott be akkor, mint a Thunderbirds, de a közönség szinte mindent és mindenkit láthatott a katonai repülés élvonalából. Mi, magyarok akkor még ácsingózva néztük a cseh MiG–29-es nagyon szűkített fordulóit a beton felett, de a jól álcázott irigység mellett a nemzeti büszkeség is megdobogtatta a szíveket.
Nem lehetünk mi alábbvalóak a többi nemzet fiainál! Mivel tudunk mi kirukkolni egy ilyen nemes versenyben?
A kényszerből briliáns ötlet és nyugodtan leírhatom: világszám született! Légi harc, avagy angolosan „dogfight" a nézők szeme láttára!
A precíz, másodpercekre kidolgozott programon kívül még azt is meg kellett oldaniuk a taszári pilótáknak, hogy a közönség meg tudja különböztetni a támadókat az üldözőktől. Akkor erre még csak egy megoldást találtak, az egyik gép függőleges vezérsíkját fehérre festették. Így az égen kavargó deltaszárnyak közül ki lehetett választani ki a jófiú és kik a rosszfiúk?
A siker láttán az „agytröszt" ismét összedugta a fejét, és akkor született meg a Cápeti, mint figura ötlete. Ha csak a tényekre szeretnék szorítkozni, akkor csak azt írhatom le, hogy 1992-ben, a második nemzetközi repülőnapon már a sárgára festett 21-es üldözte terepszínű társait. Mivel azonban a krónikásnak is van felelőssége (és különben is elévültek már az akkori „bűnök") le kell írnom azt is: nem ment könnyen ez
Szerencsére a sok lúd ebben az esetben is disznót győzött, és a Cápetit lovagló Égi Huszárok bevonultak a történelembe.
Először csak Magyarországon, majd 1993-ban már Angliában, a világ legrangosabb repülőnapján, Fairfordban mutatkozhatott be a kötelék. A siker sajnos múlandó, az akkori katonai vezetés nem látott fantáziát az Égi Huszárokban, a csapat szétszéledt; volt, aki nyugdíjba vonult – vezérük ma Kaposváron portás –, és Cápetit is utolérte a korrózió mindent megrágó álkapcsa. Színe megkopott, a mosolygós száj sírásra görbült.
Az újabb feltámadásra ebben az esztendőben kerülhetett sor, amikor először Budapesten, majd Kecskeméten is látható lesz a hányatott sorsú vasmadár, a magyar katonai repülés leghíresebb ereklyéje. Aki megteheti, fényképezze le, és tegye el emlékbe.
Megérdemli a Cápeti is, és a fiúk is, akik annak idején pilótafülkéjében dicsőséget szereztek a magyar légierőnek.
