„A konfliktus elsősorban politikai és nem katonai”

Mint ismert, a pekingi nyári olimpiai játékok megnyitójának éjszakáján Grúzia fegyveres támadást indított szakadárnak mondott egykori tartománya, Dél-Oszétia ellen. A harcokba néhány órán belül bekapcsolódott az orosz hadsereg is: Moszkva több ezer, a közelben állomásozó katonáját vezényelte a tartományba.

Nógrádi úgy látja, a grúz vezetés nem véletlenül időzítette a támadást az olimpiai játékok megnyitójának napjára. Úgy vélték, ezen a napon bármit megtehetnek – valószínűsíthetően valaki ilyen tartalmú tanácsot adott nekik. Nagyot tévedtek! – mondta Nógrádi.

A közelgő támadásra egyébként több jel is figyelmeztetett. A legfontosabb ezek közül az volt, hogy Grúzia az elmúlt hónapokban jelentős mennyiségű fegyvert szerzett be a világ különböző részeiből – hangsúlyozta a biztonságpolitikai szakértő. Kiemelte: a fegyveres konfliktus az alig négyezer négyzetkilométeres terület miatt robbant ki, ahol mindössze hetvenezer ember lakik. Ami egy közepes magyar város lakosságának felel meg. Ugyanakkor ezen a területen már 1991 óta nem élnek grúzok, hiszen ők elmenekültek a tartományból, amikor az kinyilvánította Grúziától való függetlenségét.

– Nem szabad elfelejteni, hogy a fegyveres akciót a grúzok kezdték, vagyis ők támadtak először. Az a Grúzia, amely a NATO-ba törekszik. Nagyon bölcs döntés volt a szövetségtől, hogy a tavaszi, bukaresti csúcson nem vette fel soraiba Grúziát – mondta Nógrádi György.

A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, hogy Grúzia válságövezetté vált. A konfliktus azonban elsősorban politikai és nem katonai. Még akkor sem, ha a térségben pillanatnyilag is véres harcok dúlnak. Hiszen a szemben álló felek létszáma annyira aránytalan, hogy a harcok bármikor véget érhetnek, amikor az oroszok ezt jónak látják. A politikai rendezés azonban akár évekig is eltarthat.

Az orosz politika kulcskérdése a Kaukázus – szögezte le Nógrádi. Nem véletlen, hogy az észak-kaukázusi katonai körzetben hatalmas orosz erőket vontak össze. Még a konfliktus kirobbanása előtt nyolc gépesített lövészezred, két harckocsiezred, három tüzérezred, valamint két légi szállítóezred állomásozott a környéken. Emellett pedig hatszáz harckocsi, kétszáz páncélozott szállító harcjármű és az orosz légierő 374 első osztályú repülőgépe – Szu–24-esek, Szu–27-esek, MiG–29-esek, Szu–25-ösök és Mi–24-es harci helikopterek – is a katonai körzet alárendeltségébe tartoztak. A fegyveres harcok kezdete óta pedig megkezdődött a csapaterősítés.

Mindezzel az arzenállal szemben a grúz hadseregnek 33 ezer katonája áll, akik mellé még 22 ezer tartalékost mozgósítottak. És ebbe már bele kell számítani az Irakban állomásozó 2000 fős kontingensüket is, amelyeknek egy részét hazarendelték – mégpedig amerikai katonai szállító-repülőgépeken.

– Ezekkel az erőkkel a grúzok katonailag pillanatok alatt legyőzhetőek, de ez ma nem orosz katonai cél. A cél mindössze annyi, hogy kiverjék a grúzokat dél-oszétiából, amely gyakorlatilag már meg is történt. Bár a grúzok fegyverszünetet kértek és bejelentették, hogy kivonulnak a tartományból, ez már csak jelképes lépés volt, hiszen eddigre a haderő kilencven százalékát kiverték az orosz csapatok – mondta Nógrádi György, aki szerint a harcoknak az első 48 órában kétezer halálos áldozata volt. Hozzátette: bár Grúzia az amerikaiak segítségét kérte az USA mindössze verbálisan támogatja Tbiliszit. A valóságban nem fognak megkockáztatni egy komolyabb konfliktust az oroszokkal. Hiszen ez egy olyan konfliktus lenne, amely mindegyik fél számára kiszámíthatatlan következményekkel járna.

A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, hogy a konfliktus erősíti Putyin és Medvegyev pozícióját, ugyanakkor a grúz elnöknek rövid időn belül le kell majd mondania. Mindemellett természetesen nem tesz jót az orosz-amerikai viszonynak sem az újabb háború, de fegyveres konfliktus nem várható Oroszország és az USA között. Ám az elkövetkező napokban az oroszok bebizonyíthatják a világnak, hogy a mai napig nagyhatalomnak számítanak.

Nógrádi György szerint az elmúlt napok eseményeiben néhány „szégyenteljes" és az „ötvenes évek politikáját idéző" momentum is felfedezhető. Az egyik ilyen, hogy Grúziában beszüntették az orosz televízió adását, mégpedig azzal az indokkal, hogy „a lakosságot a moszkvai propagandától megóvják". A másik pedig, hogy Pekingben, a grúz olimpiai sportolókkal egy nyilatkozatot írattak alá, amelyben elítélik az orosz agressziót.