Cher Ami

Noha az első világháború madarairól beszélünk, valójában már jóval korábban jelen voltak különböző háborúkban. Egyiptomban is voltak már galambtenyészetek, de Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művében is olvashatunk a várháborúk korában szolgálatot teljesítő galambokról. Először Franciaországban kezdték komolyabb alapokra építeni a galambok képzését, amikor felismerték, hogy ha megsérülnek a kommunikációhoz nélkülözhetetlen vezetékek, akkor csak a galambok segítségével tudják üzeneteiket eljuttatni a címzetthez. Aztán az Osztrák-Magyar Monarchiában is megkezdték a galambok katonai célra történő kiképzését. A betanítás többlépcsős folyamat volt: először kiválasztották azokat a példányokat, amelyekről úgy gondolták, hogy a háborúban is megállják a helyüket.

Egy jó képességű galamb akár 500 kilométert is képes volt egy alkalommal megtenni, percenként egy kilométert repülve. Először ideális körülmények között reptették a madarakat, hogy elsősorban a cél elérése tudatosuljon bennük. Ezek után rossz időjárási viszonyok között kellett kézbesíteniük. A Monarchiában komolyan számoltak a madarakkal, 1912-ben törvényt hoztak, amely értelme szerint a lakosság birtokában álló galambállományt háború esetén a hadseregnek át kell adni. 1916-ban már kiterjedt galambhálózat segítette a háborúzó Monarchiát. Mozgó galambdúcokat létesítettek, minden galambdúc mellé tartozott egy tiszt és egy gondozó is. A mozgó dúcok hatvan galambos állományt szállásoltak el, ezzel téve hatékonyabbá az üzenetek célba juttatását. A dúcokat a hadügy-parancsnokság mellé telepítették, ezzel is segítették az üzenetváltás gyorsaságát.

A háborúban a galambok elképesztő pontossággal dolgoztak. Egyes adatok szerint 95 százalékos precizitással kézbesítették a leveleket, ezért a háború után kitüntetésben részesítették a legjobbakat. Ilyen kitüntetésben volt része a franciák egyik kiválóságának, Cher Ami-nak is. (Neve azt jelenti: Kedves Barátom.) A franciák galambja egy fontos üzenetet kézbesített sikeresen Verdun-nél, ezért a Croix de Guerre, vagyis hadikereszt kitüntetéssel jutalmazták. Angol tenyészetből származott, a britek ajándékozták az amerikai csapatoknak, akik Franciaországban állomásoztak.

Az Elveszett Zászlóalj néven elhíresült egységben szolgált, akiket a németek bekerítettek. Az ötszáz fős alakulatot négy hosszú napon keresztül támadták, ekkor indították útjára az utolsó postagalambjukat, Cher Amit. Huszonöt mérföldet kellett teljesítenie, ekkora távolságra volt a főhadiszállásuk. Ezt a távolságot sikerült 25 perc alatt megtennie, ám súlyos árat fizetett érte. A németek jól tudták, hogy a postagalambok mekkora értéket képviselnek. Repülés közben eltalálták a madarat, aki elveszítette egyik szemét, lába jelentős részét és mellét is találat érte. Cher Ami életmentő üzenete a következő volt: "A 2746,4 koordinátájú út mentén vagyunk. A tüzérségünk közvetlenül ránk zúdítja a zárótüzet. Az ég szerelmére, állítsák le." A galamb megérkezése után leállították az ágyúzást, így menekült meg közel ötszáz amerikai katona.

A háború után Cher Ami-t Amerikába vitték, ahol 1919. június 13-án pusztult el. Preparált teste az Amerikai Történeti Nemzeti Múzeumban található. 1931-ben beiktatták a versenygalambok dicsőségcsarnokába és megkapta a madaraknak adható amerikai aranymedált is.