Civil kapcsolattartók terepen

Egy katonai alakulat ideiglenes „betelepülése” egy faluba, vagy városba békeidőben is számos változást eredményez az ott élők számára: egyenruhásokkal, katonai járművekkel találkozhatnak, ez pedig akár meg is rémítheti őket, sőt a katonai mozgás akár akadályozhatja is őket a mindennapi rutinjukban. Ez kellemetlenséget okozhat még az olyan mindennapi dolgokban is, mint hogy a megszokottnál hamarabb elfogy a kenyér a sarki boltban. Épp ezért fontos a civil-katonai összekötők munkája és ezért is tart évről évre felkészítő tanfolyamot a NATO Civil-Katonai Együttműködési Kiválósági Központ (NATO CIMIC Centre of Excellence – CCOE).

A hamarosan befejeződő szentendrei tanfolyamon az elméleti felkészítést követően a nyolc országból érkezett résztvevők gyakorlati feladata az volt, hogy készítsék elő 5000 NATO-katona érkezését és ott tartózkodását a Pest vármegyei Tahitótfalun. Ugyan ez csak szimuláció volt és valójában nem érkeznek csapatok a településre, de az előkészítő csapatnak a polgármesterrel kellett tárgyalnia ennek részeként. Ahogy azt dr. Sajtos Sándor Imre, a település első embere elmondta, Tahitótfalu több éve együttműködik a Magyar Honvédséggel és helyszínt biztosít különféle kiképzéseknek. Most például ugyanúgy, mintha egy idegen országban lennének nyelvi közvetítő segítségével beszélték meg a hatfős nemzetközi összekötőcsoporttal, mi is történik majd.

„Ők egy számukra teljesen ismeretlen településsel, annak vezetésével és infrastruktúrájával ismerkednek meg. A feladatuk, hogy a helyben lakókkal, a civilekkel együtt tudjanak működni, tudjanak velük kommunikálni, amely a legfontosabb egyaránt a mi részünkről és az ő részükről is. A logisztikai támogatást az adott katonai kötelék önállóan oldja meg, de abban, hogy a lakosság érezze és tudja, hogy miért vannak itt, hogy ne legyen pánik, az emberek nyugodtak legyenek és tudják, hogy ezek a tevékenységek az ő biztonságuk érdekében történnek, ebben a legjobban az önkormányzat tud segíteni” - mondta a polgármester.

A találkozón számos területről szó esett, így a helyi víz- és gáz közművekről, vagy az úthálózat teherbírásáról, de egyes esetekben kitérhetnek olyan eshetőségekre is mint, hogy a csapatokat komppal kell szállítani, akkor azt a menetrend szerinti járatokkal tennék-e meg. Szabó Csaba őrnagytól, a Magyar Honvédség Kiber- és Információs Műveleti Központ megbízott parancsnokhelyettesétől, aki a civil-katonai együttműködési és lélektani műveleti szakterületet felügyeli, megtudtuk, hogy ez ilyen gyakorlatokon a különböző nemzetek képviselői azt is gyakorolják, hogy a közvetítő angol nyelven „valóban egy nyelvet beszéljenek”, és előre megismerjék egymást. „Ha egy adott szó nem ugyanazt jelenti egy albán, egy olasz, egy lengyel kollégának, akkor nehezebben tudunk együttműködni a műveleti területen” – tette hozzá.

Az őrnagy azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a kollégái, és a tanfolyam résztvevői is mindenkor a civil környezettel dolgoznak. Mindezt azért teszik, hogy a támogatott parancsnoknak – aki lehet NATO- vagy magyar parancsnok – átfogó képet adjanak arról, hogy hol is tevékenykedik. – Bárhová megyünk a világban, a civil környezetre és a lakosságra figyelni kell. Ez nem azt jelenti, hogy mi segélyszervezeti feladatokat látunk el, szó sincs erről, hanem a civil környezetet olyan szemmel figyeljük, hogy az milyen hatással van a katonai szervezetre, vagy a műveletekre és fordítva. Mindezt azért tesszük, hogy elkerüljük a szükségtelen károkozást vagy konfliktusokat. Ezt ugyanúgy Magyarországon is megtesszük, ahogy műveleti területen is – hangsúlyozta Szabó Csaba.

S hogy mennyire komolyan is veszik feladatukat a résztvevők az is mutatja, hogy a tárgyalás után arról beszélgettek, hogy a lengyel résztvevő kedves személyisége megnyugtatóan hatott a tárgyaló félre. Szó esett arról is, hogy az asztalnál ki mennyire dőljön előre, hogy érdeklődést mutasson, de ne takarja el a másikat, mert egy ilyen helyzetben az a jó, ha a civil partner mindenkit egyformán lát.