Csapatmunkára, bajtársiasságra ösztönözték a táborlakókat

A fiatalok ezúttal csoportokra bontva, rajonként vettek részt a különböző feladatokban. A szituációs lövészeten - airsoft fegyverekkel - felbukkanó célokra kellett tüzelniük, de kúszófolyosó, rönkcipelés, tájoló használatával végrehajtandó navigációs feladatok, kézigránátdobás, gumigörgetés és egy ötven kilogrammos súly elhúzása is várt rájuk. S ha mindez nem lett volna elég, a gyerekek egy szabadulószobában is megmutathatták kreativitásukat.

A feladatok jellege arról tanúskodott, hogy sokszor nemcsak a gyorsaság és a fizikai erő számított, hiszen mit sem ér logikus gondolkodás, rafinéria nélkül. Mindenki adott valamit a „közösbe” saját erősségéből: míg egyikük szellemi tudását, mások fizikai felkészültségüket.

„A táborban olyan dolgokra készítettek fel, amelyeket normál körülmények között, egy szobában ülő tizenéves gyerek nem tapasztalhat meg” – fogalmazott a tizenhat éves, Szegedről érkezett Böszörményi Csilla. Neki osztálytársa ajánlotta a programot, amin kapva kapott, mert mindig is kíváncsi volt a katonai életre. Csillának leginkább a sorverseny és a kötéllel, épületről történő ereszkedés mozzanata ,,imponált”. Ő maga igazi maximalista és mindent megtesz azért, hogy csapatának a legjobb legyen. Úgy érzi, ha csak egy picivel többet ad a közösbe, az már javíthat az összhangon és az eredményen. „Itt megtudhattuk milyen csapatban dolgozni, együtt mozogni és bíztatni a másikat” – tette hozzá Csilla, aki bátran ajánlja kortársainak a tábort, mert olyan feladatokkal találkozott, amelyek az önálló gondolkodásra, megoldásra sarkallják az embert.

„Nagyon jól éreztem magam. Mindenki tisztelettel beszélt hozzánk. Persze, ha hibáztunk, az következménnyel járt, de utólag belegondolva, mindegyiket megérdemeltük” – utalt a nem várt fekvőtámaszokra a Győrhöz közeli Nyúlról érkezett Máthé Lajos Dániel. A fiatal rendészetről jelentkezett át honvédelmi fakultációra a győri Bercsényi Miklós Közlekedési és Sportiskolai Technikumban, mert sokkal jobban vonzotta a honvédelem. Számára a legtetszetősebb feladat az volt, amikor gumiabroncsokkal, kötél segítségével, vízen keltek át a Velencei-tó egyik öblében. „Nem bántam meg! Élveztem a tábor minden percét” – ecsetelte Lajos, aki tizennyolc évesen tudatosan készül az altiszti pályára. Mint mondta: a területvédelmi és a különleges műveleti katonák feladatai vonzzák leginkább. „Motivál, hangulatba hoz minden, ami a honvédséggel kapcsolatos” – nyilatkozta a diák, akinek barátai java része is egyenruhás szeretne lenni.

Az utolsó feladatok végrehajtását követően – már szülői részvétel mellett – bakanótát fújva érkeztek a táborlakók a díjátadó helyszínére, ahol a fiatalok kiképzői – többek között Sárfi Tamás főhadnagy, táborvezető – foglalta össze az eltelt hét tapasztalatait. Mint azt a segítők kiemelték, a tábor végére a csapattagok összeszoktak és egymást segítették, ahol csak tudták. Rájöttek, hogy a közös gondolkodással, kreativitással megkönnyíthetik saját életüket is. Azzal, hogy feltalálták magukat a honvédségen belül, a civil világban is könnyebbé tehetik dolgaikat. Emellett a honvédelmi tábor a szülői tiszteletre, az otthoni segítségnyújtásra is motiválta az ifjú csapatot: arra, hogy ,,megfogják a munka végét”, csak azután jöhet a játék és a kikapcsolódás.