Dobozi legendája

Egykoron Dobozi Mihály Alcsútdoboz település kisnemese lehetett. A vörös süveges akindzsik, szablyával és íjjal felfegyverzett portyázóseregek voltak, akik rettegésben tartották a környék lakóit. A Gerecse völgyénél, Marót(h) falu mellett a főként jobbágyakból verbuvált sereg szekértáborokban rejtőzött el a török portyázók elől. A törökök kezdetben nem tudták bevenni a tábort, sőt a magyar csapatok súlyos csapásokat mértek rájuk, de végül megkezdődött az „ostrom”. Dobozi Mihály – aki maga is hősiesen küzdött a csatákban – a kitöréskor Farmosi Ilonával lóháton menekülésnek indult. Azonban a ló nem sokáig bírta a hátán a házaspárt, roskadozni kezdett. A feleség könyörgött férjének, hogy szúrja le, ezzel könnyítve férje menekülését. Házastársa hosszas kérlelés után leszúrta hitvesét, hogy felesége ne kerüljön török kézre, nem sokkal később azonban Dobozi Mihály is odaveszett a csatában.

A történet részlete így olvasható Istvánffy Miklós nádori helytartó „A magyarok története" című munkájában: „Emlegetik Dobozi Mihály kiváló vitézségét és híres tettét. Amikor ugyanis a maga mögé ültetett és őt szorosan átölelő feleségét, a ló gyorsaságában bízva, biztos helyre akarta vinni, de mégsem tudott elmenekülni, miután feleségét előbb leszúrta, hogy az ellenség kezére ne kerüljön, ő a sűrű ellenség közé vágtatott, s őt is ugyanúgy lemészárolták...”

Dobozi balladáját - mások mellett - Kölcsey Ferenc is feldolgozta: „(…) S megjajdúlván kétségbe húll, S nem bír a hős kínjával, S kardjához, ah, borzadva nyúl, A végsö perc folytával, Midőn, mint vívó oroszlán, Szomjan vér és zsákmány után, Krimnek dühös tatára Kezet nyújt már párjára. És elfordúl, s felöleli Nyögő nejét karjába, És hü vasát megszenteli Merítvén oldalába; És rontván a vad nép közé Ád s vesz halált mindenfelé, S omolván drága vére Hölgyének rogy testére.”

A hőst Székely Bertalan és Madarász Viktor is megfestette. Az 1526. szeptember 13-15-i tragikus eseményeit Pusztamaróton Kovács György szobrászművész szimbólumokkal teli történelmi alkotása is megörökíti. A templomromra emlékeztető emlékmű pillérei az áldozatok előtt fejet hajtó utódokat ábrázolják, valamint a csata néhány mozzanata is látható. A köralakú emlékmű tetején található, rózsaablaknak tűnő kerék pedig a szekértábort szimbolizálja.