Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Édesanyjától kapott kedvet a katonasághoz a fiú

Szöveg: Szűcs László |  2009. szeptember 8. 21:10

Jelentős számban vesznek részt hölgyek is a Magyar Honvédség legnagyobb idei kiképzési rendezvényén, a Bevetési Irány 2009 gyakorlaton. Bár a nők többsége „irodai” munkát végez az Ercsi határában található sátortáborban, vannak olyanok is, akik a feladatokat végrehajtó alegységek katonái. Egyikük a Dunát átszelő pontonhídon teljesít szolgálatot.

Madarászné Madarász Ibolya Alice szakaszvezető nem most kezdte a katonáskodást. Négy évvel ezelőtt, egészen pontosan 2005. március elsején öltötte magára a Magyar Honvédség terepszínű gyakorló egyenruháját és lett szerződéses katona Szentesen, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandárnál. Az alakulat átszervezése után tovább dolgozott a jogutód műszaki zászlóaljnál, s ma már büszke arra, hogy a hölgyek közül ő az egyik, aki a leghosszabb ideje teljesít szolgálatot a Tisza-parti város laktanyájában.

A szakaszvezető asszony számára – mint elmondta – nagy kihívás volt a katonai szolgálat, hiszen egy majdnem teljes egészében férfiak alkotta közösségben, addig szokatlan környezetben kellett megfelelni az előírt követelményeknek. Szerencsére néhány hónap alatt sikerült beilleszkednie az alegységébe, s ma már minden katonatársa elfogadja és elismeri munkáját.

Ibolyának egyébként a Bevetési Irány 2009 katonai szolgálatának második gyakorlata. Ezúttal a Dunán épített pontonhídon kapott feladatot, hidász katonaként az egyik csörlőt kell kezelnie. Mint érdeklődésünkre elmondta: mindez nagyon felelősségteljes munka, hiszen a csörlők segítségével lehet a hídrészt tartani és engedni, illetve irányba állítani.

A tisztesi rendfokozattal rendelkező hölgy úgy véli, hogy parancsnokai is elégedettek a munkájával. Nemcsak most, a gyakorlaton, hanem a normál hétköznapokon is, amikor a szentesi laktanyában, vagy éppen az alakulat valamelyik gyakorlóterén kell feladatait végrehajtania.

– Két dologra vagyok nagyon büszke. Az egyik, hogy hat és fél hónap külszolgálat után a közelmúltban tértem haza Szarajevóból, a Magyar Honvédség EUFOR missziójából, s az otthontól több száz kilométer távolságban is megálltam a helyem. Emellett az is büszkeséggel tölt el, hogy bár a családom kezdetben furcsa szemmel nézett rám, ma már elfogadták, hogy katona vagyok. Sőt a fiam – vélhetően az én sikereimen felbuzdulva – ugyancsak szerződéses katona lett. Jelenleg Hódmezővásárhelyen szolgál, híradó beosztásban – mondta Madarászné szakaszvezető.

A szentesi katonahölgytől megtudtuk azt is, hogy katonai szolgálatát hosszú távra tervezi. Ameddig egészségesnek és fizikailag felkészültnek érzi magát a feladatokra, addig mindenképpen szerződéses katona szeretne maradni. Már pedig most makkegészséges, és a fizikai kondíciója is tökéletes – árulta el mosolyogva.

 

Fotó: Szűcs László