Egy gyerekkori álom beteljesülése

„Már belevágtunk a munkába, az edzőm hamarosan kimegy magukért” – mondja udvariasan riportalanyunk, Nagy Rita őrmester, aki a kora reggeli edzéseinek helyet adó edzőteremben elkezdett már bemelegíteni. Stricz Richárdtól, a sportszervezet mesteredzőjétől, a Szegedi Tudományegyetem Sportközpont óraadójától tudjuk meg: nyár óta dolgoznak együtt, az edzéseket hajnalban vagy este tartják meg.

„Nagy Rita őrmester vagyok és most már kick-box világbajnok is” – mondja büszkén főszereplőnk, aki lakhelyéről, Röszkéről hajnali fél hatkor indult el a hétindító edzésre. „Szegeden születtem, de röszkei vagyok, soha nem éltem a megyei jogú városban. Tizenhat évvel ezelőtt édesapám hatására ismerkedtem meg a kick-box sportággal. Kilencéves voltam, amikor Szegeden lementem az első edzésemre, és azonnal elhatároztam, hogy világbajnok szeretnék lenni. Tudni kell, hogy a mi sportágunkban ez a csúcs, beteljesült a gyermekkori álmom” – meséli.

Az 1950-es évek Japánjából világhódító útjára indult küzdősport a ’80-as évekbe gyűrűzött be Magyarországra. „A kezdetek kezdetén még egy-két esetben el kellett mondanom, hogy mi ez a távol-keleti harcművészet elemeit ötvöző küzdősport, mik a szabályai, mi az értelme” – erősíti meg a sportág körüli tévedésekre és tudatlanságra vonatkozó feltevésünket a világbajnok. Mostanra azonban már jobb a helyzet, rengetegen kick-boxolnak, az edzőterembe például alig lehet időpontot foglalni, olyan nagy a túljelentkezés.

„A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) teljes jogú sportágnak fogadta el a kick-boxot két évvel ezelőtt, és volt egy apró kis reményünk arra nézve, hogy a 2028. évi Los Angeles-i olimpiai játékokon résztvevők lehetünk, de sajnos ez az álom néhány héttel ezelőtt szertefoszlott” – ezt már Stricz Richárd árulja el, hozzátéve, hogy a hazai kick-box képviselői is tagjai a kick-box világszövetségnek (WAKO).

„Olyannyira jelen vagyunk a nemzetközi sportéletben, hogy Magyarország a legeredményesebb nem olimpiai résztvevő sportnemzet” – emeli ki. „Már évek óta járok világversenyekre, többször dobogóra állhattam, voltam már a világbajnoki cím közelében, de mindig lecsúsztam róla” – veszi vissza a szót Nagy Rita.

„Vesztettem el tétmérkőzéseket, világbajnoki döntőket, elődöntőket, így most elsődlegesen arra koncentráltam, hogy fejben teljesen összeszedett legyek. Szerettem volna levenni magamról a nyomást, élvezni akartam a mérkőzést. Ez volt a legjobb taktika, mert bejött, sikerült megszereznem az első helyet” – mutat a nagyméretű, a neonlámpa fényében csillogó ezüsttrófeára és éremre, amelyeket az edzőmatrac szélére helyezett.

„A kemény munkában hiszek és abban, hogy kitartással lehet elérni a céljainkat” – folytatja, hozzátéve, hogy meglátását az élet bármely területén helytállónak ítéli.

„Ha valaki minden nap tesz azért, amit kitűz magának, ha minden nap 110 százalékon igyekszik teljesíteni, akkor lehet, hogy egy év múlva, tíz év múlva, vagy akár, mint esetemben, tizenhat év múlva, célba fog érni” – jegyzi meg. A röszkei lány és a szegedi edző csak reggel hétig dolgozik együtt. Rita egyedül folytatja a kondicionáló-erőnléti edzését és megosztja velünk, hogy a kitartó munka mellett egy percig sem kételkedett abban, hogy beteljesül az álma, majd összeszedelődzködik és elmegy letusolni. „Nyolcra megyek a toborzóirodába, alig öt perc kocsival, elkísérhettek” – fordul felénk, majd miután bezárta a sporttermet, kisétálunk vele a csípős dél-alföldi reggelbe.

„Gazdaság- és vidékfejlesztési agrármérnökként végeztem a Szegedi Tudományegyetem mérnöki karán. Sportolói pályafutásomból és a neveltetésemből kifolyólag a hazaszeretetre az egyik legfontosabb értékként gondolok, így felsőfokú tanulmányaimat követően úgy döntöttem, hogy jelentkezem a honvédséghez” – meséli nekünk út közben. Először tartalékos katonaként öltött egyenruhát, 2021 novembere óta pedig szerződéses katonaként szolgálja a hazát.

„A Szegedi Toborzóirodában toborzó beosztásban dolgozom: az ügyfeleket tájékoztatom, a jelentkezéseket intézem, illetve oktatási intézményekbe járunk tájékoztatni, pályaorientációs napokat tartani. Emellett különböző rendezvényeken toborzópontokat szoktunk üzemeltetni” – avat be.

„A honvédségnél is nagy hangsúlyt fektetnek a fizikai állóképességre és a mindennapos sportra, ez a kettő jól kiegészíti egymást. A mindennapos sportolást és edzéseket is meg tudom oldani a szolgálat mellett” – meséli az irodájában, ahol egy nagyméretű fotó emlékezteti a világra szóló sikerre.

„Amikor a világverseny után először jöttem be az irodába, a katonatársak tortával fogadtak, amelyre azt a fényképet nyomtatták, amikor a bíró győztesként emelte fel a kezemet a tatamin, az édesség mellett pedig konfettiágyúval vártak” – teszi hozzá. Közben elkezdődik az ügyintézés, futnak be a telefonok, érkeznek az e-mailek. Miután személyesen győződhettünk meg arról, hogy Rita milyen alázattal és elhivatottsággal áll a sporthoz, és milyen szorgalmasan végzi a toborzófeladatokat, már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi a terve a jövő évre nézve.

„Szeretnék még Európa-bajnokságot nyerni, szeretném két év múlva megvédeni a világbajnoki címemet. Harmincéves korom után azonban már az edzői karrieremet építeném. A honvédségnél is hosszútávon képzelem el a jövőmet, tényleg a folyamatos fejlődésben hiszek” – feleli. Azt pedig csak „mellékesen” teszi hozzá, hogy technikai-taktikai edzéssel fogja zárni a napot a sportegyesület másik edzőtermében…