Egy tábori lelkész, aki soha nem félt

Mire megkondultak a belvárosi ferences templom idestova százéves harangjai, elkezdtek szállingózni a vendégek, majd rövidesen fokozatosan megtelt élettel az S4 Háló Közösségi Központ belső tere. Schön György, a Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület egyik stratégiai vezetője köszöntőgondolataiban mindenki számára egyértelművé tette: dr. Serfőző Levente Rongyosan az Isten előtt címen, a tavalyi év végén megjelent, kereskedelmi forgalomba nem került kötetét olyan fontos munkának tartotta, hogy szerette volna, ha a budapesti közönségnek is bemutathatják a néhány évvel ezelőtti felújítást követően „csak” S4 néven emlegetett intézményben. Mint elmondta: a Szeged-Csanádi egyházmegyés papot és katekétát huszonhárom éve ismeri, valódi „hálós” papnak tartja, hiszen régi, aktív tagja az S4 mozgalomnak, amely három évtizedes múltra tekint vissza.

„A csoportosulásunk közösségi és kulturális eseményeket tart itt, a Semmelweis utcában. Személyes kapcsolatokon alapszik a rendszer, de a kapcsolati háló nem működhet lelki háló nélkül” – hangsúlyozta a házigazda, majd köszöntötte a könyvbemutató három résztvevőjét: dr. Serfőző Leventét, a Rongyosan az Isten előtt szerzőjét, Berta Tibor dandártábornokot és Zsuffa Tünde írót.

„Egy pap volt, aki ugyanúgy harminchárom évet élt a földön, mint Krisztus és soha nem félt” – idézte fel Zsuffa Tünde, hogy miként jellemezte neki a szerző először a most bemutatott könyv alanyát, Györgypál Albertet, a nagyváradi egyházmegye mártíromságra jutott papját, korábbi tartalékos tábori lelkészt. Elmondta: bár ismerte a 21. század magyar vértanúit, 2021-ig nem hallott Györgypálról, akinek nem sokkal korábban indult meg a boldoggá avatási eljárása, pedig meglátása szerint nagy szükség mutatkozik fiatal, férfi példaképekre a „mai, értékvesztett” világban.

Az oktatási püspöki helynök, aki jelenleg a Szeged-Felsővárosi Szent Miklós plébániatemplom plébánosaként szolgál, felidézte, hogy a székely származású Györgypál Albert 1914. június 28-án született a mai Szerbia területén található, akkor a Magyar Királyság Torontál vármegyéjéhez tartozó Melencén. A családnak a trianoni ediktum után menekülnie kellett, így Békéscsabán telepedtek le. Györgypál itt nagyon egységes, ökomenikus világban nőtt fel, 1932-től pedig már papnövendékként tanult a Szegedi Nagyszemináriumban. „A közösség alkotó egyénisége volt. A Cor Unum papi kör tagja volt, odaadó, szolgálatkész, német nyelvtudással rendelkező teológusként a kor legjelentősebb jezsuita szakirodalmát olvasta németül” – árulta el a szerző.

A generációk szemében papi ideálként számontartott egyházfit 1937. május 2-án, a szegedi dómban szentelték pappá. Első szolgálati helye Orosháza volt, majd rövid váradi szolgálat után kétszer is megjárta a második világháború keleti frontját. „Fotóalbuma tanúsága szerint a felvételei alá odaírta a jegyzeteit: azt, hogy mit látunk, mikor és hol készült a kép. Egyfajta korabeli Facebookot teremtett, például a második magyar hadsereg 108. számú kórházvonatján is, ahol tábori lelkészként szolgált” – mondta a kötet szerzője, majd felidézte, hogy Györgypál Albert, akit a köznyelv Berci atyaként őrzött meg, a Kijevből betegeket hazaszállító vonaton kísérte a sebesülteket, vigaszt és reményt nyújtott a szomorkodó mundérosoknak, illetve eltemette az időközben elhunytakat.

A fiatal katolikus pap és hittantanár 1944-ben szerelt le és tért vissza egyházmegyéjébe. Az oroszok bevonulása után őrizetbe vették, börtönbüntetésre ítélték. Kilenc hónapig ült fogságban, megalázták és megkínozták, végül romló egészségügyi állapota miatt kiengedték. Élete utolsó hónapjait – súlyosan legyengülve, de kitartó imádságban – a vincés nővérek által működtetett nagyváradi szanatóriumban töltötte. 1947-ben, mindössze harminchárom évesen halt meg.

„Nagyon sokat köszönhetük a római katolikus tábori lelkészeknek, mert ők voltak a frontvonalban. Mint sok tartalékos tábori lelkész, Albert atya is egy olyan katonavonaton szolgált, ami a frontok között járt és fontos szerepet töltött be” – ezt már Berta Tibor dandártábornok mondta Györgypál Albert életéről. Felidézte, hogy Ferenc pápa többször beszélt arról, hogy az egyháznak „tábori kórháznak” kell lennie, mivel rengeteg seb szorul ápolásra a mai világban. „Úgy tartom, hogy a katonai lelkészek ezt már elkezdték megvalósítani az első és második világháborúban, ahol olyan emberekkel is találkoztak, akik közül nem volt mindenki katolikus, de még lehet, hívő sem. Vannak olyan papok most is, akik nem csak katolikusokkal találkoznak, az egyik fajtájuk éppen mi, a katonalelkészek vagyunk. Rajtunk kívül talán csak a börtön- és kórházlelkészek azok, akik nem csak vallásos emberekkel foglalkoznak” – tette hozzá, aláhúzva, hogy a tábori lelkészi szolgálat ma is kiemelkedően fontos hitéleti szempontból.

A készség és hűség mintaképe

„Az, aki kézbe veszi a könyvet, életrajzzal találkozhat. Igyekeztem utánamenni minden részletnek, felkeresni azokat a személyeket, akik őrizték emlékét vagy akár tágabb családjának tagjait. Nagyon izgalmas folyamat volt, amint az elfeledett, illetve a máig ismeretlen részletek felszínre kerültek” – ismertette dr. Serfőző Levente kérdésünkre a könyvbemutató után. Mint aláhúzta, Györgypál Albert a fiatalokat lelkesen szolgáló és nevelő lelkipásztor volt, aki sokat tett a katonákért is. „Olyan bátor papot ismerhetünk meg személyében, aki nem kereste a szenvedést, de amikor kellett, vállalta a passiót. Életét a készség és a hűség jellemezte” – fogalmazott.

A Rongyosan az Isten előtt a harmadik, tábori lelkészekről szóló kötet, amely a közelmúltban jelent meg.