Egy zsúfolt felkészítési nap története

Nagyon fontos, hogy jól összeszokott és kiképzett csapat utazzon ki Afganisztánba − ehhez azonban az szükséges, hogy a felkészítésen a lehető legtöbb és legkülönfélébb incidensre való reagálást is gyakorolják.

A felkészülő katonák a mindennapokat az afganisztániakhoz hasonlóan élik. A reggelek az egyéni fegyverzet felvételével kezdődnek. A korai órán a részlegek némán vonulnak a fegyverszobától a munkaállomásaikra. A részlegvezetők a reggeli angol és magyar nyelvű parancsnoki eligazításon veszik át aznapi feladataikat. Amint megkapják az első teendőt, a hangosbemondóban felhangzik a felhívás az első kódolt feladatra. Az előírásoknak megfelelően mindenki teszi a dolgát, az udvaron megindul a sürgés-forgás. Az összekötőcsoport parancsnoka rádión jelenti, hogy megkezdte a feladatát.

A tömegből valaki elkezd lövöldözni. Másodperceken belül felharsan a hangosbemondó torz hangján: „bunkerriadó". A tábor lakói teljes felszerelésben rohannak a számukra kijelölt, védelmet nyújtó fedezékbe.

És a nap még alig kezdődött el. A hadműveleti részleg komplett feladatok sorozatát gyakoroltatja az állománnyal, nincs megállás, mindenki szerephez jut. Az egészségügyi részleg sebesültet lát el, a tűzszerészek átvizsgálják a tábort. Az utolsó esemény késő délután fejeződik be.

A nap végén, az esti kiértékelésekor minden egyes mozzanatot, feladat-végrehajtást részletesen megvitatnak. Egyetlen apró hiba vagy rosszul kiadott parancs akár végzetes is lehet. Ezért van szükség gyakorlásra, gyakorlásra és gyakorlásra. Tudjuk, a holnap ugyanilyen eseménydús lesz. Parancsnokaink jó pihenést kívánnak és hazaküldenek. Valaki halkan megjegyzi:
„De jó, még mondhatjuk, hogy hazamegyünk!"