Eldorádó nyomában…

Amerika felfedezése után hódítók és kalandorok százai kutattak az Amazonas és az Orinoco közötti területen Eldorádó, vagyis az aranyváros után. Pontos nevén Manoa del Dorado egy Parime nevű tó partján állt (?), nevét pedig a házak tetejét borító aranylemezekről kapta. Ráadásul a bennszülöttek elbeszélései alapján az inkák leszármazottjai lakta település drágakövekben sem szenvedett hiányt. Pár száz évvel később Percy Harrison Fawcett, régész és felfedező olyannyira hitt egy magasabb rendű indián civilizáció létezésében, hogy az életét áldozta az általa csak „Z városának” hívott település felfedezéséért. Hitét persze nem fantazmagóriák, hanem levéltári adatok, és egy Roposo nevű portugál utazó 1793-ban íródott beszámolójára alapozta. Fawcett és társai tragikus felfedezőútjáról – 1925-ös eltűnésük óta sem tudni pontosan, mi történt velük - egyébként film is készült, tovább erősítve az őserdő történelmi városait (?) övező misztikumot.

Cotoca város maradványainak digitalizált térképe – növényzet nélkül.

Írásunkban azonban igyekszünk inkább a tények talaján maradni, már csak azért is, mert több tudományos hírforrás szerint idén május végén, speciális légi felderítéssel lakott települések szerkezetének nyomait fedezték fel Bolíviában. A Német Régészeti Intézet, a Bonni Egyetem és az Exteri Egyetem kutatóinak felfedezése azért is bír nagy jelentőséggel, mert a helikopterből készített lidarfelvételek (lézer alapú távérzékelés) alapján összesen huszonhat különböző települést azonosítottak. Közülük pedig tizenegy létezéséről eddig senkinek sem volt tudomása.

A húsz méternél is magasabb, kúp formájú piramisokat rejtő lakóépületek, csatornarendszerek, sáncrendszerek minden bizonnyal az 500-1400-as években virágzó, kevésbé ismert Casarabe kultúra történelmi emlékei.

Őserdőben romok után kutatni a megfelelő technológia nélkül nyilván lehetetlenség, azonban a fent említett lidar segítségével a begyűjtött adatok alapján digitálisan eltűntették növényzetet a felvételekről. Technikailag a lidar alapját képező lézer által kibocsátott fény vagy energiaimpulzus a terjedés irányában lévő tárgyakról, objektumokról visszaverődik. A rendszer rögzíti az egyes impulzusok kibocsátása és visszaverődése között eltelt időt. Mivel az elektromágneses energia terjedési sebessége ismert, így a kibocsátás és a tárgy által visszavert jel visszaérkezése idejének különbségéből meghatározható a tárgyaknak a műszertől való távolsága.

Hogy miért is különösen hasznos ez a technika az erdővel borított felületek feltérképezéséhez? Nos, azért, mert a vevőbe került visszavert jel első része a növényzet felső felületéről érkezik, majd egy gyengébb elmosódott sorozat az alatta levő felületekről, ágakról, levélzetről, legvégül - általában nagyon gyenge jel - pedig a talajról. A növényzettől megfosztott térkép ezeket az legutolsó, talajról visszavert jeleket figyelembe véve készíthető el. (Egyébként az elmúlt húsz évben ezzel a technikával számos fontos felfedezést tettek a dél-amerikai őserdőben, amelyek bizonyítják, hogy például a maja civilizáció sokkal jelentősebb volt, mint azt addig a tudósok gondolták.)

Szabványos drónfelvételekből összerakott mozaikkép az őserdőről. A sűrű növényzet miatt a talaj egyáltalán nem látszik

Visszatérve a legújabb felfedezésre: Heiko Prümers, a Német Régészeti Intézet munkatársa egy régi spanyol közmondást idézve azt mondta, hogy „senki sem annyira vak, mint az, aki nem akar látni”. Szerinte az évszázadokon át lakatlan, emberek által érintetlen őserdő képzete puszta mítosz, és biztos benne, hogy az elkövetkező évtizedekben még sokkalta nagyobb felfedezésekre is számíthat a tudományos közvélemény.

Michael Heckenberger, a Florida Egyetem antropológusa régóta tanulmányozza a spanyol hódítás előtti időszak őserdei városi kultúráját. Véleménye szerint noha a civilizáció kisebb nyomai (például várárkok, halásztanyák) más területeken is fellelhetőek voltak, a mostani felfedezés egészen más megvilágításba helyezi az addigi tudást. „Eddig falvak kisebb csoportjairól beszélhettünk csupán, semmiképpen sem városokról. Most azonban itt a tiszta bizonyíték, hogy bizony városközpontokkal bíró, összefüggő bolíviai lakóhelyről van szó. Egészen csodálatos”, lelkesedett a kutató.

Bár Landivar és Cotoca városainak létezését a kutatók eddig is feltételezték, az új térkép megmutatja, hogy valójában milyen komplex, kiterjedt civilizáció maradványaira bukkantak most rá.

A további lehetséges felfedezésekkel kapcsolatban sajnos el kell mondanunk, hogy a kutatók versenyt futnak az idővel: ahogy az őserdő kiterjedése a káros emberi tevékenység következtében egyre csökken, úgy válik folyamatosan kisebbé az esélye, hogy érintetlenül bukkanjanak letűnt civilizációk felbecsülhetetlen értékű maradványaira.

Franciaország térképrészlete, amely szintén lidar technológiával készült