Élen járt a katonai felsővezető képzés létrehozásában (is)

Mi adta meg a kezdő lökést ahhoz, hogy elindulhasson a felső szintű vezetőképzés, amit egyszerűen csak „vezérkari tanfolyamnak” hívtak akkoriban?

Európában a ’90-es évek elején, a hadművészet elméletét és a hadtudományt alakítók új elgondolások kidolgozásán munkálkodtak, alkalmazkodva a globalizáció fejlődéséhez, a közvetlen katonai szembenállás és a fő térségekben a közvetlen háborús veszély megszűnéséhez, és az úgynevezett belső vezetés modernizációját célozták meg. Az államok, a közigazgatás, a gazdasági, a katonai területek vezetői és a kommunikációt irányítók egy koordinált vezetési rendszerben képzelték el a kialakuló válsághelyzetek menedzselését. Például Franciaországban ennek az elgondolásnak a jegyében 1991-ben elkezdték előkészíteni a vezérkari képzés új rendszerét. A tervezésre és az új rendszerű képzés előkészítésére ott 3-4 évet gondoltak fordítani. Angliában és Németországban hasonlóan gondolták el a folyamatot és a hadműveleti képzésnél a haderőnemi képzéseket is összhaderőnemi rendszerbe kezdték integrálni.

Mi volt a képzés célja?

1992. február 1-től kaptam megbízatást, hogy vezessem a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA) hadászati önálló tanszékét, amely a ZMKA parancsnoka (rektor) közvetlen alárendeltségében - a VK-val a kidolgozások során kapcsolatot tartva - kiemelkedő szerepet kapott a hazai felsőfokú oktatás reformjában beleértve a katonai vezetőképzés megvalósítását is. Hamburgi, párizsi, és brüsszeli tanulmányutak kifejezetten azt a célt szolgálták, hogy a kor színvonalán álló, nemzetközi összehasonlításban is kompatibilis képzést valósítsunk meg. A felső szintű továbbképzést tehát ezen a színvonalakon kellett megvalósítani, hogy a hazai és a külföldi katonadiplomata jelölteket is itt lehessen képezni a ZMKA bázisán.

Hogyan zajlott a tematika kidolgozása?

Az előkészítés fontos része volt, hogy a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián 1991. november 13.-án „A honvédelmi hadművelet elvei és végrehajtásának legfontosabb kérdései” címmel konferenciát rendeztek. A szerzők a készülő átfogó Magyar Köztársaság katonaföldrajzi elemzése és a védelmi potenciál számbavétele kapcsán kialakították a fegyveres erők és testületek lehetséges együttműködésének kereteit. A szerzői közösség elemezte az agresszió lehetséges kialakulásának eseteit és az ezekre adható válaszok változatait. Az agresszió elhárítására alkalmas elméletet dolgoztak ki, azok szerint az értékelések szerint, amelyek beszámoltak a konferenciáról. A nyilvános konferencia és az elkészített tanulmány a vezérkari képzés számára olyan mérvadónak mondható elgondolás volt, amely megfelelt a hadműveleti szintű kidolgozások megalapozásának. Az így kidolgozott tanulmány számolt a haderő fejlesztési koncepciókkal, amely keretében kialakítják a területvédelem rendszerét és felállítják a területvédelmi csapatokat, és strukturális átalakítást hajtanak végre a Magyar Honvédség szervezeteinél.

Ma ez a vezetőképzés „Katonai Felsővezető Szakirányú Továbbképzési Szak” néven fut. Hogyan fejlődött a szak elődje az évek során?

Az 1993 szeptemberében, 49 év után újra indult hazai katonai felső-vezetőképző (vezérkari tanfolyam) első évfolyamának magam is hallgatója voltam azzal a céllal, hogy a további évfolyamok vezetője legyek, illetve a tanszékem által kidolgozott jegyzetek, gyakorló feladatok oktatásba történő érvényesítését, módszertani szempontokból is meg lehessen ítélni, illetve a szükséges módosításokat, fejlesztéseket közvetlenül meg lehessen valósítani. Több évig a felsőfokú (vezérkari) képzés vezetője voltam katonai nyugállományba helyezésemig.

Szintén az ön nevéhez fűződik a biztonság- és védelempolitika szak kidolgozása 1995-96 táján. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra a szak tematikáját és céljait illetően?

Az egyetemmé válás időszakában a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokkal más együttműködési eljárást kellett a képzés során érvényesíteni és azt a Felsőoktatási Törvény követelményeinek megfeleltetni. A BsC, az MsC és a PhD képzés megvalósításához szakot alapítottunk, amelyen belül érvényesítettük mindazon követelményeket, amelyek az akkreditációhoz szükségesek voltak, illetve megfelt a katonadiplomaták lehetséges képzési folyamatának is. Így létrehoztuk az egyetem első polgári képzését.

Önt alapító tagjai között tudhatja a Magyar Hadtudományi Társaság is. Ennek kapcsán olvasom, hogy a NATO és EU csatlakozás hadtudományi előkészítésében is volt szerepe. Mit jelentett ez az előkészítő munka?

A Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) megalakulásakor (1990. november 18-án) alapító tagok között szerepeltem és szerepelhettem, mivel a Kiss Károly Hadtudományi Klubnak – mint előd szervezetnek - kiemelkedő szerepe volt a Társaság létrehozásában és ennek a kezdetektől tagja voltam. A klub szellemi műhely jellegével segítette a nemzeti honvédelemnek az ország védelmével összhangban álló megvalósítását. A hadtudomány egyik tudományos műhelyeként fogta össze azokat a kollektívákat, amelyek alkotó módon teremtették meg az új elgondolásokat és rajzolták fel a fejlődés perspektíváit, illetve inspirálták azok megvalósítást. Ezekben a folyamatokban a munkámnak eredményességét úgy ítélték meg, hogy a MHTT „Tanárki Sándor Díjra”, majd „Életmű Díjra” alkalmas vagyok. A további időszakban a NATO majd az EU csatlakozás hadtudományi előkészítése volt a cél, a Kiss Károly Hadtudományi Klubnak feladata maradt e fejlődés szolgálata, de most már a fiatalabb nemzedékek bekapcsolása a tudományos életbe is egyre inkább előtérbe került. A felsőoktatás átalakulásával párhuzamosan vállaltam ennek a munkának a szervezését is.

Mire a legbüszkébb a hivatását, pályafutását illetően?

Szabó Miklós akadémikus úrral közvetlen alárendeltségben dolgozhattam. Zavartalanul és teljes bizalomban, eredményesen oldottunk meg minden fontos feladatot, hogy kialakuljon ez az egyetem és működésében megfeleljen ennek a sokoldalú feladatnak, amelyet a jövő elvár egy ilyen jellegű felsőoktatási szervezettől.

Mennyire élő a kapcsolata ma az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karával?

A kapcsolatunk átfogó, többoldalú és rendszeres. A MHTT tagjaként a konferenciákon, előadásokon és egyéb rendezvényeken jelen vagyok.