Elnéptelenedett országot hagytak maguk után

Cikkünk első részét itt olvashatja.

Mi történt a muhi csata után?

Veress D. Csaba történész: A tatárok nagyon gyorsan, már április közepén elérték Pestet, és a fősereg egy rohammal vette be a várost, amit teljesen feldúltak, a menekülő embereket kardélre hányták. Aki tudott, a templomokba menekült, de ott sem voltak biztonságban, mert a tatárok nem tisztelték a templomok oltalmát. A megmaradt magyar csapatok átkeltek a Dunán, és a még meglévő erőiket igyekeztek összerendezni. Egészen 1242 februárjáig a Duna volt a választóvonal a két sereg között. IV. Béla először Ausztriába, II. Frigyes herceghez menekült, aki kihasználta a király szorult helyzetét és fogságban tartotta.  A királyt előbb kifosztotta, majd a szabadsága fejében három megye – Sopron, Moson, Pozsony – átadását követelte. IV. Béla szabadulását követően Dalmáciába, a Trau szigetén lévő várba menekült.

Mi történt az elfoglalt területeken és honnan ismerjük tatárjárás részleteit?

Rogerius püspök, aki a szolgaságot maga is megszenvedte a tatároknál, írt ezekről az időkről a Siralmas ének című visszaemlékezésében: Õ írja le többek között azt is, hogy a Dunától keletre eső területeket a tatárok elfoglalták és elkezdték a berendezkedést a letelepüléshez. Kenézségeket – kerületeket – jelöltek ki, az ott élőket pedig szolgálatukba kényszerítették, akik kénytelenek voltak elviselni az új urak zsarnokoskodását. A falvakból elmenekült jobbágyokat különböző trükkökkel visszacsalogatták és befogták őket a mezőgazdasági termelés folytatására. A hadiállapotban nyugalmi helyzet jött létre. A magyarok a Duna nyugati felén védvonal-rendszert alakítottak ki, és váltott őrséget szervezve figyelték a tatárokat. A tatárok meg sem kísérelték a Dunán való átkelést. A magyarok számára akkor kezdődtek a problémák, amikor a kemény tél miatt befagyott a folyó. Ekkor szalmát hordtak a jégre és azt égették, hogy ne álljon be a teljes jegesedés.

Nem is próbáltak átmenni a tatárok a Dunán?

Milyen további elképzelései voltak a tatároknak?

Nagyon egyszerűen úgy lehetne megfogalmazni, hogy az uralkodót és a nemeseket, az ország vezetőit akarták fizikailag megsemmisíteni. Ezért amikor megtudták, hogy IV. Béla Dalmáciába menekült, átkeltek a Dunán és a király után eredtek. A Dunántúlon szinte átrobogtak, és csak azt pusztították el, ami elérhető volt számukra. A várak alatt megjelentek, de komoly ostromot nem vívtak a várvédőkkel. Ezért maradt meg Székesfehérvár, Pannonhalma, de még a legnagyobb földvárak egyike, a tihanyi is érintetlen maradt. A tatár csapatok Dalmáciában is megjelentek, és elkezdődött az alkudozás a menedéket adókkal a király életét illetően.

Mi lett ennek az „alkudozásnak" a vége?

A magyarok nagy meglepetésére a probléma egyik pillanatról a másikra megszűnt azzal, hogy a tatárok olyan szervezetten, ahogyan jöttek, gyakorlatilag egyik napról a másikra elhagyták az országot.

Mi volt ennek a kivonulásnak az oka?

A pontos ok a történészek körében a mai napig vitatott, és nagyon sok különféle magyarázatot adtak már erre. Vannak, akik a hatalmi harcot látták a kivonulás hátterében, hiszen a nagykán, Ögödej a tavasz folyamán meghalt, az új nagykán megválasztásában pedig az egyik esélyesként Batu kán is mindenképpen részt kívánt venni. Más elméletek szerint ez a hadjárat csak a hódítások bevezetése volt, később akarták a hatalmukat teljesen kiterjeszteni. Megint mások szerint a nagy távolság és az orosz területeken kitört felkelések miatt vonták vissza a csapataikat. Egy biztos: a tatár kivonulással az akkori leírások szerint „a néptelen üres földek" és egy „elnéptelenedett ország" maradt hátra, ahol rablóbandák fosztogattak és a tatárdúlást túlélő urak kényük-kedvük szerint uralkodhattak.

Mi történt a királyi hatalommal?

A király és kísérete látva az eseményeket 1242 májusának végén tért vissza az országba, egész pontosan Pozsonyba, és tájékozódott a helyzetről. IV. Béla tanulva a történtekből, fejedelemként több lépést is tette. Katonai szövetséget kötött a tatárok ellen az orosz fejedelemmel. Elrendelte a városok és várak építését. Ezt erősítette az 1245-ös lyoni zsinat határozata is, melyben elrendelték az eddigi földvárak helyett a kővárak építését. 1247-ben e rendelet eredményeként kezdték el építeni a budai várat is. A király megszüntette a bírtok-visszavételeket, rendelet született az elnéptelenedett területek betelepítésére. Erősítette a nemesi vármegyék jogait. A rendeleteivel konszolidálta a magyarországi állapotokat, ezért IV. Bélát második honalapítóként is emlegetik.

Későbbi történelmünkben találkoztunk-e még a tatárokkal?

A tatárok 1285-ben Nagaj kán vezetésével újból megtámadták Magyarországot úgy, hogy előtte Erdélyt megint feldúlták. Ez volt az úgynevezett második tatárjárás. Erre a támadásra már jobban felkészültek a magyarok: IV. László király a visszatelepített kumánokra támaszkodva visszaverte a támadást, és a Kelet-Kárpátok szorosain keresztül űzték ki az országból a betolakodókat. A Kárpátokban a székelycsapatok segítségével még egy végső csapást mértek a tatárokra . A térség ugyanakkor ezt követően sem menekült meg a tatároktól: a XVIII. századig a mai Ukrajna területén lévő Krím-félsziget tatár uralom alatt maradt. Ez része volt annak az Arany Horda néven ismert államszervezetnek, amit a kelet-európai szteppéken alakítottak meg. A horda szó egyébként ebben az esetben birodalmat jelent. A tatárok a XV. században önállósodtak a félszigeten, megalakították a Krími Tatár Kánságot, és együttműködtek a Török Birodalommal. A szultán parancsára a háborúk vagy hadjáratok idején a törökök segédcsapataiként működtek közre. Ez a csapat messze híres volt kegyetlenkedéseiről és erőszakos harcmodoráról. Így kerültek tatár csapatok az 1683-as Bécs ellen indított török hadjáratába is. A krími Girej kánság hadai dúlták végig a Balaton északi partját, erre a tatárjárásra még az elmúlt évszázadban is emlékeztek az e településeken élők. Az utolsó magyar területet ért tatár támadás 1716-ban történt Erdélyben. Az Arany Hordát az Orosz Birodalom az 1770-es években az orosz-török háborút lezáró békeegyezménnyel végleg felszámolta.