Első bevetésén megbukott a csodafegyver
Szöveg: Kecskeméti József | 2008. szeptember 18. 11:07Méltatlanul kevés szó esik az 1916. szeptember 19-én megindított Somme-i áttörésről, pedig több szempontból is fontos ütközete volt az első világháborúnak. A közel öt hónapig tartó öldöklésnek itt esett áldozatául a legtöbb katona. Itt vetettek be az angolok először tankot. Sőt, néhány hónapig itt teljesített szolgálatot az Antant erőiben J. R. R. Tolkien, a Gyűrűk ura című kultikussá vált regényfolyam szerzője is.
Az első világháború, de általában is a világ legvéresebb ütközetei közé tartozott az úgynevezett Somme-i csata. Az ütközet 1916. júliusától novemberéig tartott. A mérleg 420 ezer francia és 195 ezer brit katona pusztulása volt. A német erők mintegy 400 ezer főt veszítettek. A fenti mérleg még – a történelemtanításban legvéresebb ütközetként nyilvántartott – verduni vérszivattyú mérlegét is felülmúlta. Iszonyatos pusztítása mellett a Somme-i csata még arról is elhíresült, hogy az angol csapatok itt vetettek be először harckocsikat, melyekkel az elkeseredett állóháborút igyekeztek átlendíteni a holtpontról. Kevéssé ismert tény, hogy A Gyűrűk ura kultikus regényfolyam szerzője, J. R. R. Tolkien is részt vett az ütközetben, ám betegsége miatt hazaküldték a frontról.
A katonai összecsapásokat már a hadviselés korai szakaszában igyekeztek különféle gépekkel megsegíteni. Nem meglepő módon a „gépesítés" ötletre először Leonardo da Vinci fejéből pattant ki. A feltaláló és művész a XV-XVI. században úgy gondolt a harckocsira, mint a csatahajók szárazföldi leképezésére. Azonban ahhoz, hogy igazi eredményt érjenek el ezek a „gépszörnyetegek", két dologra volt szükség. A belsőégésű motor feltalálására, illetve a lánctalp kifejlesztésére. A modern harckocsik fejlesztését több dolog vezérelte: az első nagy világégés kapcsán előszeretettel alkalmazott szögesdrót akadályok, és lövészárkok leküzdése. E támadó funkciója mellett szolgálnia kellett a legénység megvédését is, melyet a páncélzat mellett a kornak megfelelő és jelentős tűzerő képviselt.
1916-ban a németek elkeseredetten ostromolták a verdun-i erődrendszert. Ugyan a francia és brit csapatok számos alkalommal indítottak ellenrohamot, ám ezek megtörtek a németek ellenállásán. Ilyen előzmények után döntött úgy a brit hadvezetés, hogy beveti a Mark I-et, a világ első harci körülmények között is kipróbált harckocsiját. A döntés nem volt egyértelmű. A gépezet ugyanis még jóformán a tesztelés időszakában volt, s megbízhatatlannak tartották. Ezen ellenvéleményeket támasztotta alá később, hogy ugyan az 59 rendelkezésre álló tankból 49-et akartak bevetni, a technika ördöge másként döntött. A front minden kilométerén hat harckocsinak kellett volna állnia, ám a 49 gépből 17 már bevetés előtt meghibásodott. Ennek következménye az lett, hogy ahelyett, hogy egymást támogatták volna, nagyon gyakran egyenként bocsátkoztak harcba. Ennek ellenére kellő pánikot tudtak kelteni a német gyalogság körében.
Ennek ellenére a Somme-i áttörés kudarcot vallott. Egyrészt a technika kezdetlegessége rejtette magában a bukást. Ezt jól jelezte előre, hogy még a bevetés előtt a technika egynegyede csődöt mondott. Hasonlóképpen a technika fejletlenségének tudható be, hogy a bevetett eszközök közül számos a fennakadt a 2-4 méter széles lövészárkokon, illetve nem tudott megbirkózni a rendkívül mély bombatölcsérekkel. Szintén taktikai hibának tekinthető, hogy a kezdeti gyors siker miatt a gyalogság nem tudta követni a harckocsik tempóját. Sőt. A brit hadvezetést annyira meglepte a kezdeti gyors áttörés, hogy később a harckocsijaik a lemaradt gyalogság mögött kellett, hogy menedéket keressenek. Bár az új „csodafegyver" igazi áttörést nem hozott az I. világháborúban azt azonban bebizonyította, hogy bizonyos harci helyzetekben jelentős fölényt képes kiharcolni. Nem elhanyagolhatóan komoly tűzerejükkel, s némi védelmet adó megjelenésükkel akár a gyalogság morálját is növelhetik.
