„Emlékezem – emlékeztek?” (5.)

Kovács vezérőrnagy nagy lelkesedéssel fogott bele visszaemlékezésébe. Elmondta: rögös felvételi sorozat után, 1967-ben a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán kezdte a katonai pályát, műszaki gépészként. Tanulmányait azonban egy évvel később, egészségügyi okok miatt abba kellett hagynia. 

Természetesen bántotta a dolog, hiszen mindenképpen katona akart lenni. Sikerült elérnie, hogy beiskolázzák a tartalékos tiszti tanfolyamra. Ennek elvégzése után, 1970. december 1-jén avatták továbbszolgáló alhadnaggyá, s megkezdte pályafutását a szentesi Műszaki Dandár orosházi műszaki kiképző zászlóaljánál.

Azért tanult gépésznek, mert számára a lánctalp volt a Minden. A gép pedig az, ami csörög-zörög, nagy motor van benne, nagy hanggal, nagy füsttel…

A sors iróniája, hogy a gumikerekes kotró kiképző szakasz parancsnoka lett. Ezt a beosztást öt évig látta el, majd újabb öt esztendőn át századparancsnok volt.

Ezt követően hadműveleti tiszti feladatok következtek a pályáján, s ezt a munkát nagyon szerette. Közben elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Főiskola pedagógiai tagozatát. Ezután az akadémia műszaki tagozata következett, amely után, 1989-ben alosztályvezető lett. A rendszerváltást követő haderő-átalakítással a szentesi, az orosházi és a csongrádi alakulatokat összevonták Szentesen. Megkezdték a 87. Műszaki Technikai Ezred fölállítását, ahol az állásépítő zászlóalj parancsnokának nevezték ki. Hangsúlyozta: a  számtalan, érdekes elvégzett munka és feladat közül kiemelkedik számára a komáromi Monostori-erőd helyreállítása.

1993-ban kinevezték az ezredparancsnok kiképzési helyettesének.
Újabb átszervezést követően, a szegedi, az ercsi és a szentesi műszaki alakulatok összevonásával Szentesen jött létre a 87. Műszaki Ezred, amely 1997-ben dandárrá alakult át, s felvette az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár nevet. Kovács István számára a dandárparancsnok-helyettesi beosztást ajánlották fel.

2000-től egy éven keresztül Okucaniban látta el az IFOR Magyar Műszaki Kontingensének parancsnoki teendőit. Ez a katonai pályafutása legszebb és emberpróbáló időszaka volt – emlékezett vissza meghatottan Kovács vezérőrnagy. Hazatérése után elvégezte a vezérkari felső vezetői tanfolyamot.

2003-ban aztán kinevezték a műszaki dandár parancsnokává. Egy jól fölépített, összeszokott csapattal dolgozott együtt.

2006. július 3-án fejezte be a pályáját és vonult nyugállományba.

Összegzésként Kovács István nyugállományú vezérőrnagy elmondta: életútja nem egy hagyományos katonai pálya volt, hanem gyakorlati szakkiképzés. Ez azt jelenti, hogy nem úgy tanulta meg a katonai szakmát, hogy iskolából iskolába járt, hanem a gyakorlatban sajátította el a műszaki szakma fortélyait.

Fotó: A szerző felvételei