Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Fél nap alatt 43 kiló halat fogott az őrnagy

Szöveg: Szurmay Zoltán |  2007. november 19. 9:45

A Szolnokon szolgáló Nagy Benedek őrnagy ezen a nyáron érte el élete legszebb egyéni sportteljesítményét: magyar bajnok lett. A Velencei-tavon tartották hazánk idei legjelentősebb egyéni horgász küzdelmét. Tizenkét óra alatt több mint negyvenhárom kiló halat fogott.

Négy fordulón keresztül az ország legjobbjai, köztük több világbajnok, európabajnok mérte össze tudását. Sokáig csak a második helyen állt, ám végül némi szerencsével és jó hajrával megnyerte a szoros versenyt. Tizenkét óra alatt több mint negyvenhárom kiló halat fogott. Dévéreket, kárászokat, pontyokat.

Ugyanitt, a Sukorói evezős pályán rendezték meg szeptember

elején az 54. Édesvízi Horgász világbajnokságot, ahol a magyar csapat, Benedekkel a soraiban, bronzérmet szerzett. Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison szolgálatot teljesítő főtiszt már 1993 óta a sportág élvonalában szerepel. Eddig három ezüst, két bronz érmet szerzett hazai egyéni bajnokságokon. Most a dobogó legfelső fokára állhatott.

A bázis katonái között volt már ejtőernyős világbajnok, olimpiai ezüstérmes kalapácsvető. Nagy Benedek, vagyis Benő – mindenki így hívja – eredménye is kimagasló.

– A tudást eleinte szakkönyvekből lehet gyarapítani – vallja az őrnagy. – De ez olyan alap, amelyet a gyakorlat tölt meg élettel. Így válik teljes értékűvé a tudás. Most már gazdag a szakirodalom, sokat lehet tanulni a horgászújságok cikkeiből is.

A harmincnyolc éves versenyhorgász tapasztalatból tudja, magától nem bújik a hal a szákba, nem hullik a nyakba aranyérem. Megküzdött az egyéni bajnoki címért. Ám ahhoz, hogy valaki a csúcsra érjen, még több kell: némi szerencse.

– Először is, sok múlik a sorsoláson, azon, hogy milyen helyet kap a versenyző. Ki láthatná előre az időjárás változást, vagy a légnyomás, a hőmérséklet ingadozását – mesél a horgászat eredményességét befolyásoló véletlenekről. – Aztán soha nem tudni, miféle sporttárs a mellettem ülő. Mert zavaró is lehet a stílusa.

Az országban mintegy háromszázezer horgászról tudunk. Családtagokkal együtt a tavak, folyók partára majdnem egy millió ember látogat ki alkalmanként vagy rendszeresen. És nem csak az öltözet praktikuma miatt látni annyi zöld és terepszínű, kopott gyakorló ruhást a partokon. Közöttük sok a katona.

A szolnoki pecások, hasonlóan a víz mellet fekvő településekhez, előnyös helyzetben vannak. A sokszoros bajnok Délpest Maver csapatában, ahol Benedek is tag, még három

szolnoki horgász sportol.
Felesége és ötéves Dorina lánya, ha tehetik vele tartanak. Nem kell távol maradniuk. A kicsibe sikerült beleoltani a vizek és a halak szeretetét. Anya és lánya is nyert már horgászversenyt. A lány nem ijed meg, ha halat kell pucolni. A komoly nagy versenyeken a feleség ott áll Benő háta mögött és drukkol. Olykor szinte teljesen átragad rá a hév. Mert a sportoló nem csak a „damilt áztatja." A helyszíntől függően, kishalakból percenként akár öt-hat darab is a horgára akad. Nagyobb testűekből több tucat is szákba kerülhet.

Benő sokáig szolnoki egyesület színeiben indult. Rendszeresen versenyez a laktanya melletti Holt-Tisza partján is. Később Kalocsára igazolt, ezt követően került a mostani lelkes csapathoz.

Annak ellenére, hogy százezrek hódolnak e szenvedélynek, a horgászat elismertsége, fogadtatása sok kívánni valót hagy maga után.

– Az emberek, a sajtó jobban figyelnek a horgászokra a hagyományosan erős csapatokkal kiálló országokban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban. Még főállású versenyzőik is vannak. – teszi hozzá Benő

Legyen bármilyen szoros a küzdelem, az eredmények mindennél beszédesebbek: 2003-ban a magyar csapat Szlovákiában világbajnokságot nyert, majd az elkövetkező években (2004-2007) a versenyzők folyamatosan dobogós helyezéseket értek el. Köztük Benő, a horgász, katona.