Felbecsülhetetlen értékeket szállított az Aranyvonat

A Soprontól alig 12 kilométerre található Fertőbozon élők a mai napig jól tudják, hogy mit takar a „bozi pengő" kifejezés. Ezzel a fogalommal illetik azokat a veretlen pénzérméket, amelyet az Aranyvonat néven elhíresült vasúti szerelvénnyel szállítottak volna 1945-ben Ausztriába. A veretlen érméket tartalmazó ládákat szállító vagonokat azonban végül mégiscsak lekapcsolták a szerelvényről, ám később az állomáson álló néhány kocsi bombatalálatot kapott és megsemmisült. A szerencsések a szétszóródott érmékből a mai napig találhatnak egy-két darabot a Győr-Moson-Sopron megyei település vasútállomásának környékén.

Az Aranyvonat egyébként állítólag hat hétig állt a vasútállomáson, mielőtt 1945. január 23-án elindították Ausztria felé. Az ötven vagonból álló szerelvényt négyszáz banki alkalmazott kísérte, feladatuk pedig az volt, hogy az ország aranykészletét, a közelgő szovjet csapatok elől kijuttassák Ausztriába. Ugyanakkor a köztudatban elterjedt az a téves nézet, hogy a szerelvény teljes egészében a zsidó deportáltaktól elvett értékekkel volt tele.

Az Aranyvonattal szállított „kincsek" pontos mennyiségét illetően a mai napig nem lehet biztosat tudni, hiszen a történelmi források gyakran egymásnak is ellentmondanak. Azt azonban biztosan ki lehet jelenteni, hogy a szerelvénnyel menekítették Ausztriába a Magyar Nemzeti Bank harminc tonna (más források szerint, huszonkilenc tonna) aranykészletét – amely a pengő aranyfedezete volt –, az ország nagy összegű devizatartalékait, a letétbe helyezett értékeket, a felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat (köztük Mátyás király corvináit, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia értékeit), valamint a méretetalon platina rudakat.

Emellett természetesen a deportált zsidóktól begyűjtött értékek – ékszerek, műtárgyak, művészi alkotások – is voltak a vasúti kocsikba pakolt ládákban.

Az értékes szállítmányt a Szálasi-kormány parancsára tették a vagonokba. A szerelvény úti célját eleve homály fedte, egyes kutatók azonban úgy vélik, hogy Svájcba akarták eljuttatni, ahol magánbankokban, magánletétként helyezték volna el.

A szerelvény azonban Ausztriában az amerikai megszálló hatóság kezére került. Azt sem lehet pontosan tudni, hogy az amerikai hadsereg állította-e meg a vonatot, vagy pedig Svájcból küldték vissza. Az azonban tény, hogy az értékeket az amerikai hadsereg 1945. május 7-én, Salzburgtól 90 kilométerre lefoglalta, s hadizsákmánynak tekintette.

Az amerikai kormány már a koalíciós időkben – egészen pontosan 1946. augusztus 6-án – visszajuttatta a zsákmány egy részét Budapestre. Ez annak a tárgyalásnak volt az eredménye, amelyet Nagy Ferenc, hazánk akkori miniszterelnöke (képünkön), és az általa vezetett delegáció folytatott Washingtonban 1946. június 18-25. között. A zsidóktól elvett értékek nagy része azonban a mai napig nem érkezett vissza Magyarországra.

Fotó: Archív