Hadijáték: újabb lépés a modernizáció felé

A felkészülés és tervezés után a szerdai és csütörtöki napokon zajlott maga a hadijáték, amely keretében négy-öt fős csapatokba összeállva versengtek egymás ellen, tehát a saját erők mellett a kijelölt ellenerőket is – mesterséges intelligencia helyett - a zászlóalj tiszti állományának tagjai adták. Végül a pénteki napon került sor a kiértékelésre.

Nagy Levente őrnagy, az 1. lövészzászlóalj parancsnokhelyettesének elmondása szerint a hét apropója tapasztalatok gyűjtése volt, annak érdekében, hogy később hatékonyan integrálhassák a hadijátékok alkalmazását a szakmai felkészítés rendszerébe, úgy alegységparancsoki szinten, mint a törzs állománya számára. Mint fogalmazott, kezdik bevezetni a hibázás kultúráját, ehhez járul hozzá a hadijátszás: ahelyett, hogy retorzió követne egy-egy téves lépést, azok csupán lehetőséget nyújtanak a tanulásra és a fejlődésre.

Fa Árpád százados, az 1. lövészszázad parancsnoka az esemény jelentősége kapcsán kiemelte, hogy korábban csak missziós területen hajtottak végre ehhez hasonló parancsnoki fejlesztői foglalkozásokat, kisebb, szakaszszintű léptékben. Ez alkalommal egy kereskedelmi forgalomban is kapható játékot használtak fel, olyan környezetet létrehozva vele, amely megfelel egy harcászati gyakorlat elvárásainak, ráadásul olyan helyzetek gyakorlását teszi lehetővé, amilyeneket a valóságban semmiképp nem tudnának előidézni. Mint mondta, az ötlet megszületése után csupán néhány hetet vett igénybe a lebonyolítás részleteinek megtervezése. „Ez egy viszonylag kevés erőforrást és szervezési feladatot igénylő esemény, emellett jól beilleszthető a kiképzési időszakok esetleges holtidejébe. Kifejezetten a parancsnokokat fejleszti hibázásra alkalmas, biztonságos, úgynevezett safe-to-fail környezetben” – fogalmazott a százados.

Oszlánszki Márk hadnagy, szakaszparancsnok korábban is vett már részt hadijátékra épülő foglalkozáson, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen folytatott tanulmányai során. A tapasztalata az, hogy a játék által biztosított környezet tökéletes ahhoz, hogy parancsnokként könnyen azonosíthassák az esetleges tervezésbeli hiányosságokat, illetve az erősségeket egyaránt.

Dr. Harangi-Tóth Zoltán őrnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék tanársegédje megfigyelőként vett részt a felkészítésen. „Egyre többször tapasztaljuk, hogy az innováció és a felkarolható kezdeményezések alulról jönnek, agilis gondolkodású fiataloktól. Teret kell adni ezeknek a kezdeményezéseknek, ugyanis akár a most, itt tapasztaltak is felhasználhatóak lehetnek a jövő tisztképzésében” – hangsúlyozta az őrnagy, hozzátéve, hogy a választott játéknak van egy professzionális verziója is, amely csak kormányzati szervezetek számára hozzáférhető. A jelenlegi felkészítés tapasztalati fényében érdemes lehet megvizsgálni, hogy mennyire lenne költséges a széleskörű bevezetése. Az biztos, hogy előnye a testreszabhatóság, ugyanis a Magyar Honvédség harcjárműveinek minden adata felvihető a rendszerbe. Mint látható, a haderő modernizációja a kiképzési módszerekre is kiterjed, ugyanis a Magyar Honvédség legértékesebb erőforrása a jól kiképzett személyi állomány. A hadijátékok alkalmazása is bizonyítja, hogy a haderő harctéri képességeinek digitalizációja is elkezdődött.