Hadimének és hátasok - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2022. december 5. 14:40A lovas harcmodor hagyományai mélyen gyökereznek a magyarság kultúrájában. Eleink már a honfoglalás és a kalandozások során is sikerrel kamatoztatták őseik évszázados tapasztalatait. Alacsony, mintegy 145 centiméter marmagasságú lovaik kiválóan alkalmazkodtak a hadászattal járó sanyarúbb körülményekhez, nem okozott gondot számukra a nagyobb távolság megtétele, s az ellenfél látványától sem rettentek meg.
A kortárs kútfők beszámolói alapján a magyarok fegyelmezett rendben harcoltak, taktikájuk sikere a gondosan betanított lovakon alapult. Csapataik folyamatosan mozogtak, elsődleges fegyverüket az íj és a nyíl jelentette, s azokat bármilyen irányba kitűnően tudták használni. Lövéseik hozzávetőleg 65 méter távolságból célba találtak, ám nyílvesszőik hatékony lőtávja ennek a többszöröse lehetett. A ló nem csupán eszközül szolgált a hadakozó magyarság számára: fontos szerepet töltött be a kultúrájában és helyet kapott a transzcendenciáról (vagyis a természetfelettiről) alkotott fogalmában is. Az Árpád-korból negyven lócsontváz ismert, melyek (a sírmellékletes) pogány szertartások elemei voltak. Ezek a rítusok a kereszténység felvételével fokozatosan háttérbe szorultak és a 11. század végére feledésbe merültek.
A korszerű haderő alapja
I. István (997–1000 között fejedelem, 1001–1038 között Magyarország királya) korszerű haderő felállítását kezdeményezte, amelyben a nehézlovasság egyre nagyobb teret nyert, és ezt az irányt a Koppány ellen folytatott küzdelem tapasztalatai is igazolták. Fiának, Imrének szánt intelmeiben az uralkodó (vagy művének sugalmazója, Asztrik érsek) kinyilatkoztatja az új harcmodor bevezetésének szándékát, amelyet a hozzá hű, újonnan érkezett külföldi katonák által kívánt meghonosítani.
Hasonló törekvés tükröződik Könyves Kálmán király (1095–1116) törvényeiben is – amelyekben egyaránt szó esik páncélosokról (loricatus) és páncél nélküliekről. Utóbbi talán a korabeli forrásokban szereplő sagittarius (íjász) fogalomnak felel meg, amely a könnyűlovas harcmodor továbbélését bizonyítja. Az említett törvények arra kötelezték az ispánokat, hogy háború idején magánbirtokaik és magánvagyonuk terhére is katonákat állítsanak ki. A 100 pensát (vagyis 100 bizánci aranyat) elérő jövedelemmel rendelkezőknek egy nehézfegyverzetű lovast kellett adniuk, míg 40 pensa bevétel után egy könnyűlovassal tartoztak.
(További részletek a Magyar Honvéd magazin december 9-én, pénteken megjelenő számában.)
