„Hajózni szükséges”

Hogy emlékszik a bevonulására?

Az első laktanya kapuján 1978. augusztus 30-án léptem be Orosházán, a műszaki tiszthelyettes iskolán, 1980-ban avattak hivatásos tiszthelyettessé őrmesterként és akkor kerültem az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred jogelődjéhez.

Volt bármi beleszólása abba, hogy hadihajós katona lett?

Nem, engem ide helyeztek. De aztán – hogy stílusosan fogalmazzak – „beléptem a szapolyba” és életem szerves részévé vált a hadihajós szolgálat, ami nagyban múlott azon, hogy jó parancsnokaim voltak, akik megszerettették velem ezt a különleges fegyvernemet. Ennek eredményeként 26 évig voltam hivatásos katona és eme hosszú időszak legnagyobb részét aknamentesítő hadihajón töltöttem.

Melyek voltak a legemlékezetesebb műveletek eddigi szolgálata során?

Rengeteg izgalmas feladatban vettem részt, nehéz közülük választani. Régebben sokszor vezettem területvédelmi alapon végrehajtott tartalékos kiképzéseket, ezekről rengeteg szép emlékem maradt. A kiemelt feladatok közül pedig meghatározó volt II. János Pál pápa budapesti látogatásának biztosítása 1991-ben, illetve a Szent Korona hadihajós kísérete Esztergomba a Dunán 2001-ben. Érdekesség, hogy én már akkor az ezred jogelődjénél szolgáltam, amikor a jelenleg rendszeresített aknamentesítő hadihajóink Magyarországra érkeztek az egykori Jugoszláviából.

Az utóbbi években pedig többször voltam ezekkel a hajókkal Szerbiában, az Iron Cat elnevezésű szerb-magyar hadihajós gyakorlatsorozat résztvevőjeként. Számos alkalommal támogattuk az elmúlt évtizedek során a tűzszerész tevékenységet is, élővizeinkben szunnyadó robbanóeszközök kiemelésében, elszállításában. Legutóbb már önkéntes műveleti tartalékos katonaként vettem részt 2019-ben a Duna budafoki szakaszán előkerült két darab egytonnás amerikai légibomba kezelésében: tapasztalataimmal segítettem a fiatalabb hadihajós katonák felkészülését erre a nem mindennapi műveletre, amelyet sikeresen végre is hajtott az ezred érintett állománya.

Mikor lett önből önkéntes műveleti tartalékos katona és milyen feladatai vannak azóta?

2013-ban lettem ÖMT-s katona, a tűzszerész és hadihajós ezred állományába kerültem vissza, aminek nagyon örülök. Megtisztelő, hogy továbbra is hozzájárulhatok az alakulat tevékenységéhez. Nem érzem a különbséget a hivatásos és a tartalékos lét között, mert én mindig az adott feladatra koncentrálok. Jelenleg a legfőbb tevékenységem az ideérkező katonák betanítása, beillesztése a rendszerünkbe, hogy megszeressék ezt a fegyvernemet. Hadihajósnak lenni egy életforma, az én szerepem pedig az, hogy a magvakat elvessem, vagyis a szakmai alapok mellett törekszem közvetíteni a régi, klasszikus hadihajós értékrendet is a fiataloknak.

Szilágyi Zsolt ezredes, az alakulat parancsnoka jelenleg azzal bízott meg, hogy egy idén végzett tehetséges, pályakezdő tisztnek átadjam a szakma mesterfogásait, hogy képzett, minőségi hajóparancsnok váljon belőle.

Miképpen lehetne összefoglalni a hadihajós értékrend lényegét?

A hadihajózás több mint 170 éve indult el hazánkban, tehát hatalmas múlttal és rengeteg hagyománnyal rendelkezünk. Azok a katonák, akik itt szolgálnak, legyenek büszkék erre. Ez engem is büszkeséggel tölt el, bármit megtennék az alakulatért.

Hogy viszonyult a családja ahhoz, hogy hadihajósként élte le eddigi életének túlnyomó részét?

Szüleim a ’70-es évek végén könnyen elfogadták, hogy a katonai hivatást választottam és azon belül hadihajós lettem. Családot pedig már katonaként alapítottam, úgyhogy magától értetődő volt az elköteleződésem, illetve az eskümmel együttjáró kihívások is. A parancsnokaim mindig támogattak: katonaként érettségiztem le és a főiskolát is a honvédség kötelékében végeztem el, szakmai képzéseken is részt vehettem, nincs okom panaszra.

Hogy ünnepelte a 60. születésnapját és hogy éli meg ezt a kerek évfordulót?

Gyermekeimmel, unokáimmal, testvéremmel együtt, családi körben tartottuk meg a születésnapomat. Elméleti síkon tudomásul vettem, hogy ennyi idős lettem, de fizikailag és szellemileg nem ezt a kort érzem. Rendszeresen sportolok, aktív életet élek, a családomnak és a kollégáimnak köszönhetően pedig lelkileg is jó állapotban vagyok. Már korábban jeleztem Szilágyi ezredes úrnak, hogy szeretnék tovább szolgálni tartalékos katonaként, mert rengeteg energiám van még és szívesen forgatnám ezt az alakulatba. Jó lenne továbbra is azzal foglalkozni, amit igazán szeretek.