Hajózókra és ejtőernyősökre emlékeztek

A Táborállás parkban lévő emlékműnél tartott beszédében a Magyar Honvédség parancsnoka úgy fogalmazott: közösen kell emlékeznünk azokra a katonákra és hősökre, akik megtöltik tartalommal azt az eszmét, amit minden katonának el kell mondania, az alapkiképzést követően. „Ők teszik igazán fontossá és hivatássá azt az életet, amit a katonák egyenruhában itthon és külföldön, gyakorlatokon és missziós feladatokban, és ha úgy hozza a sors az ország védelmében nem hezitálnak megtenni. Erre az eszmeiségre nagy szükségünk van, ez ad számunkra erőt a mindennapokban” – jelentette ki a vezérőrnagy.

A Jutaspusztán hősi halált halt ejtőernyősökre emlékeztetve Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagy elmondta: nemcsak a haditetteiket hajtották végre ezek a kiváló tisztek, altisztek és legénységi állományú katonák, hanem biztosították azt, hogy a magyar katonák ma sokkal hatékonyabban és biztonságosabban tudják elvégezni feladataikat akár itthon, akár missziós területen. „Emlékezzünk ezekre a hősökre, mert ők nem halhattak meg, mert tettek. Tettek és nem magukért, hanem másokért, értünk” – tette hozzá.

„A mai nap egyszerre szól az emlékezésről, de az ünnepről is. Emlékezünk itt és most a végleg égbe költözött egykori bajtársainkról és példát adó elődeinkről, majd pedig a Jutaspusztán, első ejtőernyős alakulatunk tragédiát elszenvedett katonái előtt hajtunk fejet” – fogalmazott Szűcs Lóránd dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Irányítási és Válságkezelési Főosztály vezetője, hozzátéve, hogy mindkét esemény az augusztus 15-ei légierő napjához illeszkedik, ami a magyar katonai repülés legnagyobb ünnepe.

A dandártábornok megköszönte a veszprémi veteránok erőfeszítéseit, akik példájukkal mutatják, hogyan kell tisztességes, áldozatos és lelkiismeretes módon szolgálni a hazát, valamint a katonai hivatást. „Biztos vagyok abban, hogy egykoron, amikor fiatal tisztek voltak, önök is úgy tekintettek fel elődeikre, példaképeikre, hogy azt gondolták, soha nem sikerül majd nyomdokaikba lépni, mégis átvették a stafétát és teljesítették küldetésüket. Megkapták és vitték tovább hagyományainkat, életben tartva a repülő közösségek emlékeit. Ma sincs ez másként, mert önökkel együtt mi is erre törekszünk és hisszük, hogy mi is képesek lehetünk arra, amire önök egykoron” – tette hozzá.

A megemlékezésen harangszó mellett olvasták fel harminc elhunyt hajózó nevét, majd Oláh Emil ezredes, tábori lelkész mondott imát az áldozatok lelki üdvéért.

Az emlékműnél Kiss Zoltán posztumusz ejtőernyős alezredes fia, Kiss Bódog Zoltán, illetve Ugron István egykori ejtőernyős százados unokája, Ugron Ákos is lerótta kegyeletét.

Kiss – akkor - főhadnagy 1941. április 12-én a Délvidékre induló ejtőernyős harccsoport parancsnokságát vette át vitéz Bertalan Árpád őrnagy és bajtársai tűzhalála után. A vezérgép elvesztése után megmaradt csapatot újraszervezte és végrehajtotta a bevetést. Végigharcolta a második világháborút, majd szerepet kapott az új hadsereg ejtőernyős képességének kialakításában. 1951-ben letartóztatták, kivégezték és jeltelen sírba temették a 301-es parcellában.

Ugron István százados 1942-ben az ejtőernyős zászlóalj híradó századának egyik alapító tisztje, majd a századparancsnoka volt. 1944 októberében Pápán megszervezte a II. ejtőernyős zászlóaljat, melynek zászlóalj parancsnokaként katonáival erején jóval túlmutatóan tartotta fel a támadó szovjet csapatokat Budapesten Csepelnél, majd Fótnál és Letkésen.