Születésnapi jókívánságok
Szöveg: Galambos Sándor | Fotó: a szerző felvételei és archív | 2021. augusztus 13. 12:56Emléklappal köszöntötte 95. születésnapja alkalmából Nemes Antal nyugállományú alezredest dr. Benkő Tibor és dr. Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagy. A honvédelmi miniszter és a Magyar Honvédség parancsnoka jókívánságait Gáldonyi Sándor őrnagy, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság kecskeméti, 13. Hadkiegészítő és Toborzó Irodájának vezetője és Parádi Gyöngyi zászlós, érdekvédelmi altiszt adta át az ünnepeltnek.
Nemes Antal - az egykori Bács-Kiskun megyei kiegészítő parancsnokság volt osztályvezetője - a Hajdú-Bihar megyei Biharnagybajomon született 1926. augusztus 8-án. Ifjú éveit elvesztette a háborúban, 1944 karácsonyán pedig szovjet katonák dörömböltek a házuk ajtaján: „málenkíj robot”-ra vitték. Csepel alatt kellett lövészárkot ásnia.
Eredetileg kertész szeretett volna lenni, két évig mégis olajbányászként dolgozott. A sorkatonai behívóparancsot 1948. március 1-jén kapta meg, a bajai műszaki zászlóaljhoz kellett bevonulnia. Ősszel felhajóztak Budafok-Hárosra, a szigeten tudta meg, hogy jelentkezhet a Honvéd Kossuth Akadémiára. Tömegével képezték a tiszteket azokban az években, a nagy létszám miatt a képzés idejét lerövidítették, a leendő tiszteket pedig három zászlóaljba osztották be. Nemes Antal a Táncsics Műszaki Tiszti Iskola állományába került, másfél év múlva, 1949 nyarán avattak alhadnaggyá. Műszaki szakaszparancsnokként a déli határszakaszra vezényelték, a „láncos kutya” Tito ellen védő kétsoros drótkerítés egyes szakaszainak az építését felügyelte. A határról Komáromba helyezték, majd Kisbodakon félévig, Vácon pedig három évig tartalékos katonák kiképzését irányította.
A honvédség „aktuális” átszervezése miatt azonban nem maradhatott tovább a váci beosztásában. Három helyőrséget kellett megjelölnie egy kérdőíven, ahova menni szeretne. A feleségére tekintettel gondolkodás nélkül töltötte ki a rubrikákat: Baja, Baja, Baja. Természetesen Bajára helyezték, a városi kiegészítő parancsnokságon kapott meghagyási eladói beosztást. Azokat a katonaköteles korú férfiakat kellett naprakészen nyilvántartania, akiket a civil munkakörük miatt, egy esetleges háborúban sem lehet behívni. Két év múlva aztán Bácsalmásra helyezték személyügyi részlegvezetőnek, ahol közel öt évet szolgált – közben leérettségizett. Amikor pedig 1959 őszén megüresedett a Bács-Kiskun megyei kiegészítő parancsnokságon a személyügyi osztályvezetői hely, a családjával Kecskemétre költözött. Ebből a beosztásból vonult nyugállományba 1973. augusztus 1-jén.
Nemes Antal feleségét 60 év boldog házasság után 10 évvel ezelőtt, a fiát két éve vesztette el. Jelenleg a lányával, Zsuzsával él – és kertészkedik - Kecskemét kertvárosában. A mozgás nagyon fontos számára, a mai napig reggeli tornával kezdi a napot, és az esti torna sem marad el soha. Az íróasztalán nagy betűkkel van kiírva: „húzd ki magad!” – ezt be is tartja. Memóriája, látása, hallása kiváló. Korábban sokat utazott, többször meglátogatta Belgiumban élt fiát, és szülőfalujába is visszajárt. Néhány éve megírta a település történetét is.
Szabadidejében rendszeresen látogatja a közeli nyugdíjas klub rendezvényeit, szívesen ír verseket, olvas katonai történeteket, regényeket és gyűjti az idézeteket. A születésnapjaira mindig „meglepi” magát egy-egy verssel, amelyek általában néhány sorosak csak, de a legutóbbi, az elmúlt 95 évre történő visszatekintő most ötvenkét versszakos lett.
Nemes Antal a hosszú élet titkáról is elárulta a hitvallását: „nem az számít, hogy az ember öreg, hanem az, hogy milyen minőségben éli az életét. Sosem tudhatjuk, mit hoz a következő óra vagy a holnap, bármikor vége lehet mindennek. Éppen ezért fontos, hogy legyenek terveink, mert ezek éltetik az embert. A jó egészség is relatív, talán ennél is fontosabb, hogy szerető család vegyen körül”.
