,,Hálás vagyok a honvédségnek!”

A fehérvári katonacsaládba született Molnár Tibor harminc éven át alázattal, együttműködőn, bajtársiasan szolgálta a honvédelem ügyét, erősítve alakulata jó hírnevét. Miután esti iskolán leérettségizett, 1977-ben kiképzését követően Börgöndre került, az akkori Csapatrepülő Parancsnokságra, ahol több hónapig személyügyi tiszti besorolásban szolgált. Marasztalták, ám hadnagyként mégis leszerelt, majd egy ideig autószerelőként és autómentőként dolgozott. (Itt szerzett tapasztalataival később nélkülözhetetlen segítségére volt a fehérvári ezred javító műhelyének.)

Az 1992-es év hozott markáns változást életében: ekkor került a negyvenhármas alakulat elődszervezetéhez, az 5. Önálló Rendészeti Komendáns Ezredhez, mint személyügyes. Munkája során folyamatosan próbált parancsnokainál saját elképzeléseivel, építő jellegű ötleteivel előhozakodni. Nem eredménytelenül: számos országos jogszabály, törvény kidolgozásának szakértőjeként szerzett ismertséget katonaberkekben.

„Hálás vagyok a honvédségnek! Elég csak arra gondolnom, hogy segítettek a gyermekeim nevelésében. Nem minden munkahelyen magától értetődő mindaz a gondoskodás, kollegiális segítség, valamint üdülési és anyagi támogatás, amit itt kaptam” – forgatja vissza a múlt kerekét Molnár Tibor. Fenti meglátását szerinte az is bizonyítja, hogy a közelmúlt járványhelyzete miatt egyetlen bajtársától sem kellett szükségszerűen megválnia, és fizetésük sem csökkent.

Molnár Tibor a katonai szervezetnél azért volt felelős, hogy megfelelő munkaerő a megfelelő minőségben mindig rendelkezésre álljon. Létszámtervezés, állásinterjúk, hirdetések, felvételi eljárások, és az emberekről való gondoskodás határozta meg mindennapjait. Vallja: az a munkavállaló teljesít jól, akinek a dolgai rendben vannak. Azt üzeni a fiatal generációnak, becsüljék meg, ha a honvédséghez kerülnek, hiszen szerinte a katonák és a polgári alkalmazottak számára ,,nagyítóval kell keresni hasonló munkahelyet”.

Hogy mennyire vált tradícióvá családjukban a haza szolgálata, arra jó példával szolgál Molnár Tibor két fia is, akiket szintén az ezred foglalkoztat.

„Ha segítség kell, szó nélkül jövök nyugdíjasként is!” – jelenti ki beszélgetésünk végén a sokak által tisztelt személyügyi munkatárs, akinek ezúton is erőt, egészséget, katonaszerencsét és persze, tartalmas nyugdíjas esztendőket kívánunk!

* * *

Molnár Tibor főtanácsost, a személyügyi főnökség munkatársát nyugdíjba vonulása alkalmából Vokla János ezredes, az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred parancsnoka is méltatta. Az elöljáró, az alakulat vezetése és teljes személyi állománya nevében emléklapot és ajándéktárgyat adott át Molnár Tibornak. A nyugdíjas évei elé néző főtanácsost Hámori Zita őrnagy, az alakulat személyügyi főnöke is köszöntötte. Mint hangsúlyozta: civilként kevés olyan ember van, aki otthonosabban mozogna honvédelmi és a személyügyi kérdésekben, mint Molnár Tibor.