„Hangsúlyosabban fókuszálunk az emberre”

Pályafutása során számos vezető pozíciót töltött már be. A mostanira azonban talán lehet azt mondani, hogy más, mint a többi.

Nagyon más, mint a korábbi parancsnoki beosztásaim. Amikor szóba került, az első gondolatom az volt, hogy mekkora lehetőséget kapok. A második pedig az, hogy micsoda felelősséggel jár. Nem is tudtam azonnal válaszolni, hiszen a Magyar Honvédség második emberének lenni óriási szakmai felkészültséget és nagyon komoly tapasztalatot igényel.

Nyilván rengeteget egyeztettek az irányokról a parancsnokkal. Volt olyan szegmens, aminek kapcsán a változtatás szükségességét látják?

Természetesen van olyan terület, amelyet máshogyan képzelünk el, de alapvetően nincsen irányváltás az előző vezetéshez képest. Inkább a prioritás változott. Én is csak azt tudom mondani, amit Benkő Tibor honvédelmi miniszter mondott: a technológiai fejlesztések, a technikai eszközrendszerek vásárlása, a követelményrendszer meghatározása, a tárca és a Magyar Honvédség dezintegrációja zökkenőmentesen halad. Egy új feladatrendszer végrehajtása kezdődik most el: az állományfeltöltés, a társadalmi kapcsolatok szélesítése, a tartalékos rendszer átalakítása kerül előtérbe, vagyis a technológia mellett hangsúlyosabban fókuszálunk az emberre, ezt pedig egy új vezetéssel gondolta el megvalósítani miniszter úr.

Milyen konkrét, aktuális feladatokat kapott a komplex, általános feladatrendszeren belül?

Mindennapi és legaktuálisabb feladatként az augusztus 28-29-én rendezendő kecskeméti repülőnap és haditechnikai bemutatóval kapcsolatos feladatok koordinálását végzem. A másik kiemelt fontosságú téma az önkéntes katonai szolgálattal, a tartalékos rendszer egyszerűsítésével és átalakításával kapcsolatos feladatok kezelése, ami már csak a korábbi beosztásomból fakadóan is testhezálló, hiszen az MH Tartalékképző és Támogató Parancsnokság parancsnokaként a tartalékos területtel is foglalkoztam.

A tartalékos rendszert miért kell átalakítani?

Inkább egyszerűsítésnek mondanám, mivel a feladatrendszerek nem változnak. Továbbra is szükségünk van olyan tartalékosokra, akik területi alapon szerveződnek és hajtanak végre feladatot, emellett azokra a műveleti tartalékosokra, akiknek elsődleges feladata az, hogy a katonai szervezeteket adott pillanatban szakmailag kiegészítsék, plusz erőt tudjanak biztosítani nekik, és akik rendelkeznek olyan kiképzettségi szinttel, hogy akár külföldi szolgálatot is vállaljanak. És vannak még a védelmi tartalékosok, akiknek a laktanyák és egyéb objektumok őrzése marad a fő feladata. Ugyanakkor azt a fajta széttagolást, ami most van, nem szerencsés tovább fent tartani. Túlságosan bürokratikus, túlságosan sok energiát köt le humánerőforrásból. A jelentkezőknek is nehezen érthető, hogy az egyik szolgálati forma miben különbözik a másiktól, milyen feltételeknek kell megfelelni. Ezt most egységesítjük. Egyetlen bekerülési követelményrendszer fog működni, ezzel fog minden tartalékos találkozni, így végzi majd el az öthetes egységesített alapképzést – annak teljesítése után pedig biztosítani tudjuk az átjárhatóságot a három terület vagy akár a szerződéses jogviszony között is. Ha jól csináljuk a dolgunkat, akkor ebből az aktív haderő is profitálhat a szerződéses állomány bővülésével.

Az önkéntes katonai szolgálat egy új fogalom a rendszerben, néhány napja bukkant fel. Mit takar pontosan a kifejezés?

Ez egy pilot project a tartalékos rendszer keretén belül. A cél az, hogy a fiatalabb, érettségizett korosztályból szólítsunk meg nagyjából négyszáz főt. A fő célcsoportot azok a fiatalok alkotják, akik idén felvételiztek, de nem érték el a bejutáshoz szükséges ponthatárt a felsőoktatási intézményekben. Ők egy hat hónapos, egybefüggő katonai szolgálatot teljesíthetnek önkéntes alapon, amelyből az első kettőt a lakhelyükhöz legközelebb alapkiképzéssel töltenek. Ezután minden jelentkezőnek lehetősége lesz eldönteni, kipróbálja magát a műveleti feladatokat végrehajtó csapatoknál, és szakképzésben részesül, természetesen magasabb illetményért, vagy nem kíván ezzel élni a lehetőséggel és tovább folytatja szolgálatát a tartalékos szervezeteknél. Mindenféleképpen jól járunk ezzel a programmal: ha hat hónap után az illető leszerel, akkor is nő a kiképzett tartalékosként nyilvántartott magyar állampolgárok száma, ha pedig szerződéses katonaként vagy területvédelmi tartalékosként szolgál tovább, akkor megint bővült a Magyar Honvédség képessége. A hat hónapos pilot program után véglegesítjük, finomítjuk a rendszert, amennyiben szükséges, és utána kezdjük el a teljes kapacitású program indítását.

Az a tény, hogy nemrégiben az USA-ban voltak magyar önkéntes tartalékosok az amerikaiakkal közös kiképzésen, mérföldkőnek tekinthető? Mennyire erős képesség most a tartalékos rendszer?

Ez volt az első alkalom, hogy tartalékos állomány ekkora létszámban külföldön vett részt gyakorlaton. Száznegyvenhét tartalékos katona ment az Egyesült Államokba, mindenki kiválóan teljesített, kivívta az amerikai parancsnokok, katonák elismerését is. Ez valóban mérföldkő volt. Ne feledjük: a tartalékos rendszer sajátossága ráadásul az, hogy ezeknek az embereknek a civil munkahelyükről kell bevonulnia, a saját szabadidejüket áldozzák fel annak érdekében, hogy felkészüljenek, hogy eredményesen tudjanak szerepet vállalni. De nemcsak az Egyesült Államokban voltak ott a tartalékosaink, hiszen azzal egyidőben egy másik szakasz a Platinum Wolf gyakorlaton vett Szerbiában. Bátran állíthatom, hogy a tartalékos rendszerünk valós képességeket hordoz magában, és valóban tudja támogatni a műveleti szervezeteink feladatvégrehajtását. Az előbb említettek mellett jelentős létszámban, több mint nyolcszázan vettek részt a járvány elleni küzdelemben, a határvédelmi feladatok végrehajtásában, amelyben egy teljes század állt tartalékosokból. Erős tartalékos rendszert építünk, és a számok alapján lesznek is elegen a tartalékosaink. A Magyar Honvédség tervezett létszáma nagyjából 30 ezer fő aktív és 20 ezer fő tartalékossal számol. Ebből 11 ezer tartalékos már megvan. Ha ilyen ütemben fejlődünk, akkor bőven a tervidőszak vége előtt teljesítjük a célszámot. Talán hamarabb is menne, de azzal tisztában kell lenni, hogy a tartalékos rendszer pusztán a létszámmal még nem hordoz magában valós képességet. A felszerelés és a technikai eszközök beérkezése, a kiképzési program minőségi biztosítása pontos ütemezést kíván a létszámfeltöltés területén, ezért határoztuk meg az évi nagyjából ezer fős bővítést.

Orbán Viktor miniszterelnök a parancsnoki beosztás átadás-átvételekor dr. Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagy számára a társadalmi nyitás intenzívebbé tételét is feladatként határozta meg.

Nagyobbra kell tárni majd azt az ajtót, amin eddig a társadalom irányába közlekedtünk, illetve a társadalom közlekedett mifelénk. Különösen fontos ez akkor, amikor a kormány ilyen forrásokat biztosít a haderő fejlesztésére. Nekünk kötelességünk megmutatni, hogy ezeket az adóforintokat, eddig is, most is, és ezután is okosan, körültekintően költjük el olyan valós képességek építése érdekében, amik korábban nem voltak, vagy éppen elfelejtődtek.

Ha már nyitás: az ország egyetlen katonai középiskolája iránt óriási az érdeklődés. Hogy állnak a bővítéssel?

A projekt megkezdődött, Nyíregyháza lesz a következő, ahol katonai kollégium nyílik. Székesfehérvár, Hódmezővásárhely is a tervek között szerepel, de a nem is olyan távoli cél az, hogy az elkövetkező néhány év alatt 8-10 ilyen intézményt nyitunk. Szeretnénk visszaállítani azt a katonai kollégiumi rendszert, ami korábban nagyon jól működött, és ahonnan az altisztképzés és a tisztképzés is folyamatos utánpótlást kapott.

A Magyar Honvédség új vezetésének kiemelt célja az állomány fluktuációjának csökkentése. Mi az a megtartó erő, amivel minimalizálni lehet a lemorzsolódást?

A megtartás kiemelten fontos. Nem tudunk úgy képességet növelni, ha egy évben behozunk ezer szerződéses katonát, ugyanakkor 1200 leszerel. Gondolnunk kell arra is, hogy az új technikák érkezésével párhuzamosan a kezelésükre való felkészítés is hosszabb lesz, ez a felkészítési költségek növekedését generálja, és így tovább. Tehát nekünk nagyon fontos, hogy a kiképzett, felkészült állományt megtartsuk a rendszerben. Hogyan csináljuk? Én nem az illetményt emelném ki elsősorban, bár nem elhanyagolható ez sem. De ugyanilyen fontos, hogy az új feladatokat a legkorszerűbb körülmények között és felszereléssel hajtassuk végre, ahol a katona azt érzi, hogy profi háttér biztosítja azt, hogy ő kiemelkedően végezze a munkáját. A minőségi illetményrendszer, a felszerelés és a kiképzés hármasa tehát az, ami pályán tudja tartani az állományt.

Többször elhangzott már, hogy a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programmal a gondolkodásmódnak, a szervezeti kultúrának is változnia kell. Mennyire megy zökkenőmentesen ez a folyamat?

Úgy látom, a vártnál sokkal gyorsabban, bár nem könnyű. Egy korábbi technológiához hozzárendelt gondolkodásmódot kell teljesen átalakítanunk. Emlékezzünk vissza, hogyan változtatta meg a légierő gondolkozásmódját a Gripenek megérkezése. Az egy teljesen új kiszolgálási, javítási, karbantartási, fenntartási rendszert hozott létre, de ezzel párhuzamosan megváltozta a kiképzés, a felkészítés és a személykiválogatás rendszerét is. Ugyanez várható most a szárazföldi haderőnem vonatkozásában: a technológiát alkalmazó és kiszolgáló embereknek nem csak a szakmai tudást kell megszerezni, de a gondolkozásmódjukat is meg kell változtatni. Ez a legnehezebb, de azt gondolom, nagyon jó úton haladunk.

Mit lát az elkövetkező évek legnagyobb kihívásának?

Az ésszerű, célszerű kiképzési rendszer kialakítását. Azét, ami az erőforrásokat figyelembe véve támogatja a korszerű eszközökre való teljes átállást, az eszközök rendszeresítését, addig, amíg maradéktalanul el nem érjük a teljes nemzeti képességet. Emellett a régi eszközök legoptimálisabb üzemeltetését, üzemben tartását mindaddig, amíg azokat az ország védelme szempontjából feltétlenül működtetni kell. Fel kell építeni továbbá az olajozottan működő tartalékos rendszert, tovább kell hangolni, úgy, hogy több szakfeladatot tudjunk ráosztani. Ez a műveleti katonai szervezeteknél időt és energiát szabadít fel, így több időt tölthetnek kiképzéssel.

Egy utolsó kérdés: meddig tart a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program?

Ez egy spirálszerű, elemeiben egymásra építkező, éppen ezért soha meg nem álló folyamat. Ha most valaki azt gondolja, hogy bevásároltunk a világ legkorszerűbb eszközeiből, és most ülhetünk a babérjainkon, az nagyot téved. Ezek az eszközök 30 év múlva már nem lesznek újak. Ami nem azt jelenti, hogy ki kell őket dobni, és újakat kell venni, de azt igen, hogy folyamatosan foglalkozni kell velük. A program állandó intellektuális küzdelem: mi az, amit kiválasszunk, mi az, amibe befektessünk, mi az, amit megvásároljunk, úgy, hogy közben figyelembe vegyük az ország teljesítőképességét, és a program financiális fenntarthatóságát. Mindez kiegészülve azzal, hogy a haderőfejlesztés a hazai hadiipari potenciál és technológiai innováció felépítését és annak folyamatos működtetését is jelenti. Az pedig nem állhat le évszámhoz kötve. A folytonosság a programba van kódolva.