„Hasznos, ha egyszerre katona és lelkész az ember”

– Egy régi magyar református családból származom. Nagyon sokáig vissza tudom vezetni a családfámat, s a felmenőim között mindig voltak katonák. A magyar történelem összes, nagyobb háborújában ott harcoltak az őseim. Családunk mind az első, mind pedig a második világháborúban nagyon komoly véráldozatot hozott a hazáért. Édesapám is katonatiszt volt, így szinte biztosra lehetett venni, hogy előbb-utóbb én is kikötök a hadseregben – mondja Szilárd, akitől megtudom azt is: azért nem volt számára teljesen egyenes az az út, ami a Magyar Honvédséghez vezetett.

Édesapja váll-lapját akarta

– Aztán az életem úgy alakult, hogy mégsem a katonai pálya felé indultam el. Édesapám ugyanis nagyon fiatalon, mindössze harminckilenc évesen agyvérzés következtében elhunyt. Én akkor tizennégy éves voltam, abban az évben fejeztem be az általános iskolát. Bár eredetileg valamelyik katonai kollégiumba szerettem volna továbbtanulni, édesanyám kedvéért letettem erről a tervemről. Az érettségi után szintén nem a katonai pálya irányába indultam, hanem civil felsőoktatási intézményt választottam. A családom régi református család, sokan közülük presbiterek, főgondnokok voltak, így én is egy egyházi főiskolára, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolájára jelentkeztem. Négy esztendővel később, 1999-ben diplomáztam tanító-hitoktatóként – meséli Sajtos főhadnagy.

A főhadnagy elárulja azt is, hogy a főiskolai évek alatt érett meg benne a végső elhatározás, hogy katonai lelkipásztor akar lenni. 1999-ben iratkozott be a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre, előbb gimnáziumi vallástanári, majd teológus–lelkész szakos diplomát szerzett. Még az egyetem első éve előtt felhívta az akkori protestáns tábori püspököt, s tőle megtudta, hogy a seregnél vagy egy képzési forma, amellyel a „civil" hallgatók a honvédség ösztöndíjasai lehetnek. Habozás nélkül jelentkezett, s így lett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Felsőoktatási Tagozatának hallgatója, elsőként teológus egyetemi hallgatóként.

Ez idő alatt került kapcsolatba a Debrecenben települő alakulattal, amelyet akkor még MH 5. Bocskai István Gépesített Lövészdandárnak hívtak. Ide vezényelték ugyanis csapatgyakorlatra, az akkori tábori lelkész felügyelete alá. Aztán úgy alakult, hogy a „mentor" kiutazott külszolgálatra, Koszovóba, s így fél évig helyettesítenie is kellett. Mint meséli: igazi mélyvíz volt ez számára a hat hónap, de nagyon sokat tanult ez idő alatt is.

Ha hívják, egyenruhában megy

– Nagyon szép időszaka volt ez az életemnek, sok olyan emberrel ismerkedtem meg akkoriban, akik ma már a

Első beosztását Hódmezővásárhelyen kapta, aztán a tábori püspök 2007-ben felajánlotta neki a debreceni dandár addigra megürült tábori lelkészi beosztását. Gondolkodás nélkül fogadta el, s tért vissza „első helyőrségébe". Egyrészt azért, mert így ismerős terepen folytathatta a munkát, illetve a váltással közelebb került szülővárosához, Miskolchoz.

– A mi szolgálatunk 24 órás, hiszen az ember szabadidejében sem vetheti le a bőrét, így nemcsak a laktanyában foglalkozom az emberekkel, hanem nagyon sok civil szolgálatot is el szoktam vállalni – mondja Szilárd, hozzátéve: ifjúsági konferenciákra, egyházi középiskolákba, gyülekezetekhez hívják, ahova ő mindig egyenruhában érkezik, és nagy örömmel beszél a szolgálatról, illetve a katonák mindennapi életéről. „Egyenruhát nem viselhet akárki, a mundér felvétele kiváltságot jelent, én így vagyok lelkész és katonatiszt" – mondja a lelkész-főhadnagy.

A fiatal tábori lelkész az elmúlt években már azt is megtapasztalta, hogy milyen a külszolgálat, 2008–2009-ben, majdnem nyolc hónapot töltött Koszovóban, a KFOR-ban. Mint meséli: e beosztásában is úttörő volt, hiszen nem a nyugat-koszovói Pec-ben települő magyar kontingenshez tartozott, hanem a körzetért felelős Multinational Task Force West (Nyugati Többnemzeti Harci Kötelék) állományába. Így nemcsak a magyar kontingens katonáinak lelki gondozása volt a feladata, hanem egyebek mellett ő tartotta a kapcsolatot a helyi vallási vezetőkkel. Nagyon jó viszonyt sikerült kialakítania Pec-hez közeli decani kolostorban lakó ortodox szerb szerzetesekkel.

Segélyszállítmányok külföldre, és a határon belülre

Szilárd katonai lelkészi pályafutása mellett arra a legbüszkébb, hogy az elmúlt években nagyon eredményes

Sajtos főhadnagy elárulja, a Magyar Református Szeretetszolgálat nemcsak külföldre koncentrál. Például tavaly karácsonykor a debreceni lövészdandárhoz, a Borsod-Abaúj-Zemplén, a Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint a Hajdú-Bihar megyei Toborzó-, és Érdekvédelmi Irodákhoz, illetve az erdőbényei honvéd üdülő dolgozóihoz sikerült eljuttatniuk a Református Egyház felajánlásaként ötszáz darab, úgynevezett „Nyilas Misi csomagot".

Apropó árvíz. Sajtos főhadnagy az idén nyári, Észak-Magyarországot érintő természeti katasztrófa ideje alatt végig a „terepen dolgozott". Ugyanis a Református Egyház mintegy tízmillió forint gyorssegélyt ajánlott fel a borsodi régiónak, s ennek elosztásában a Magyar Honvédség is segítséget nyújtott, az érintett területekre, Szilárd irányításával, katonai járműveken juttatták el a segélycsomagokat. Leginkább élelmiszert, ásványvizet, tisztító szereket, ruházatot és fektető anyagot szállítottak az árvíz sújtotta falvakba. Sok településen ők jártak először, s támogatták a rászorulókat, kitelepítetteket. Az árvízkárosultak mellett segítették nap, mint nap egy-egy tányér meleg étellel, üdítővel, kávéval a gátakon dolgozó katonákat, rendőröket, tűzoltókat, és katasztrófa-védelmiseket is.

Válságkezelés – tábori lelkészként

– Az elmúlt évek során a Magyar Református Szeretetszolgálat több, mint harmincmillió forinttal támogatta a Magyar

A beszélgetés során Szilárd elárulja azt is, hogy az idén kezdte meg tanulmányait a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájában. Disszertációja témájául a katonai krízis-, trauma- és válságkezelést választotta, amely – úgy érzi – közel áll hozzá. Ráadásul a szeretetszolgálat azt tervezi, hogy a közeljövőben felállít egy krízisintervenciós csoportot, amelynek feladata lenne, hogy lelki segítséget nyújtson a katasztrófahelyzetekbe került emberek számára. Sajtos főhadnagy természetesen tagja szeretne lenni ennek a csoportnak.

Fotó: Sajtos Szilárd főhadnagy magánarchívuma