„Hathetente felfordul a világ”

Az Észak-Atlanti Védelmi Innovációs Akcelerátor hálózata kritikus védelmi és biztonsági problémákra keres hathatós megoldásokat olyan kis- és középvállalkozások bevonásával, akik a polgári életben már sikeres eredményeket értek el és fejlesztéseik akár a védelmiiparban is hasznosíthatók. Amint arra beszélgetésünk során a DIANA igazgatótanácsának elnökhelyettese is rávilágított, a kettős felhasználású technológiák védelmi célú alkalmazása nagyban felgyorsíthatja a legégetőbb kérdésekre való válaszadás folyamatát.

Alapvetés gyanánt egészen pontosan hogyan kell elképzelni a DIANA szervezetét és rendeltetését?

Onnan kezdem, hogy miért is jött létre a DIANA. A NATO négyéves védelmi tervezőrendszere már régóta elég olajozottan működik: politikai iránymutatás mellett határozza meg azokat a fókuszterületeket, ahol a szövetségnek képességfejlesztésre van szüksége. A technológiai fejlődés azonban olyan mértékben felgyorsult – az olyan felforgató technológiák révén, mint például a mesterséges intelligencia és a digitalizáció -, hogy mára bebizonyosodott, a négyéves tervezési ciklus már nem kielégítő. E felismerés hatására kezdődött el egy olyan folyamat, ami többek között az imént említett technológiákra helyezi a hangsúlyt. A Transzformációs Parancsnokság, a NATO stratégiai parancsnoksága karolta fel és dolgozta ki azt az ütemtervet, ami szerint nincsenek többé tíz éves távlatok, hiszen a kihívások új és gyors megoldásokat sürgetnek. Röviden tehát a DIANA tulajdonképpen az eddig megválaszolatlan biztonsági kérdésekre keresi a válaszokat.

A biztonság általános garantálása tekintetében nyilván az azonnali válaszadás lenne üdvös, a realitások talaján maradva azonban milyen időtartamokban, határidőkben gondolkodik a szervezet?

Ez nyilván eltérő hiszen a NATO szintjén, amikor egy nagy fegyverzeti platformról beszélünk… azért években számolhatunk, amíg mondjuk egy beszerzési folyamat végigfut és megszületnek a kellő döntések. A mesterséges intelligencia tekintetében azt mondják, hogy hat hetente felforgatja a világot. Ma mindenki a ChatGPT-ről beszél, ami kapcsán már most látható, hogy több szakma is kezdi bizonytalanul érezni magát. Egy tervezőiroda munkatársai épp arról számoltak be, hogy a mesterséges intelligencia bevonásával mindössze két nap alatt el lehet végezni olyan feladatokat, amiket korábban hat tervezőmérnök nyolc hónap alatt tudott teljesíteni. Ez a hihetetlennek tűnő gyorsulás nyilvánvalóan a hadviselésre is hatással lesz. Ezért van szükség arra, hogy ne csak a nagy játékosok, a nagy ipari vállalatok, hanem a kis vállalkozások, a startupok is becsatlakozzanak.

A DIANA őket, a kis szereplőket kívánja megszólítani, és felkarolni. Hazai környezetben ugyanezt támogatja a Védelmi Innovációs Kutatóintézet Nonprofit Zrt., a VIKI. Már most azt látni, hogy ezen szegmensből is nagyon hasznos megoldások kerülnek a felszínre, amik aztán beépülhetnek a védelmi iparba.

Milyen szempontok alapján választották ki azt a három kihívást (ellenállóképesség katasztrófák és konfliktusok esetén, biztonságos információmegosztás, valamint információgyűjtés és földalatti infrastruktúrák monitorozása), amit végül június 19-én meghirdetett a DIANA?

Az első három kihívás megfogalmazása, kiválasztása hosszadalmas folyamat volt, mert sokféle területről szűkítettük arra a három területre, amire végül a választás esett. Mindenféleképpen az volt a szempont, hogy minél több NATO tagország tudjon pályázni. Ezen felül az is cél volt, hogy minél alacsonyabb legyen a belépési küszöb. Tehát, hogy tényleg lehetőséget adjunk a kisvállalatoknak is. Mindemellett az elejétől fogva rendkívül fontosnak tartottuk, hogy a jelentkezési folyamat a lehető legegyszerűbb, legsimább legyen, ne kelljen nyolcvan oldalas dokumentumokat kitölteni.

Ezzel is szeretnénk a cégek munkáját segíteni. Folytatva e gondolatot, az anyagi támogatásokon túl a sikeres pályázók számára különböző oktatási portfóliók, teszt- és validációs központok és számos egyéb szakmai és üzleti tanácsadói segítség is elérhetővé válnak a programon belül. Ha ezt mind összeadjuk, akkor azért egy rendkívül összetett támogatási formáról beszélünk, aminek az egyik legfontosabb célja, hogy növeljük a sebességet, a tempót. Ugyancsak biztosítanunk kell a cégek számára, hogy színtisztán a fejlesztésre tudjanak koncentrálni, ne vonjon el felesleges energiát a bürokrácia és az adminisztráció.

Nyilván az első három kihívás egyúttal a DIANA számára is egy tesztidőszak.

Abszolút. Ebből a folyamatból mi is tanulunk. Vannak ugyan előzetes feltételezések, amiket megfogalmaztunk, de mi is nagyon kíváncsiak leszünk azokra a visszajelzésekre, amiket majd a cégek adnak nekünk: ők hogyan érezték magukat ebben a folyamatban, mennyire látják azt a fajta szándékot megvalósulni, amiről most is beszélünk. A DIANA rendkívül rugalmasan kívánja kezelni a saját belső folyamatait is és természetesen át fogjuk alakítani, hogyha ez szolgálja azt a célt, hogy gyorsítsuk a NATO képességfejlesztését.

Milyen folyamat kezdődik azzal, hogy egy vállalkozás beadja a jelentkezését?

Az első három kihívás jelentkezői között szeptember 25-én fogják kihirdetni a nyerteseket, akikkel aztán nagyon gyorsan, egy-másfél hónapon belül le fognak szerződni és kezdődik is az első hat hónapos periódus, aminek a végére a vállalkozásoknak fel kell tudni mutatni olyan megoldásokat, amiket a TRL 3-5-ös szintről (TRL - Technology Readiness Level - technológiai készenléti szint) támogatás esetén képesek lesznek legalább TRL 7-es, vagy 8-as szintre feltornászni. A jelentkezést követően többkörös elbeszélgetések kezdődnek, lesz egy előválogatás, ahol egy bizottság áttekinti a pályázatokat és egy értékelési szempontrendszer alapján eldönti, hogy kik azok, akiket akkor ténylegesen személyesen is meghallgatnak majd. Ezt követi egy sor tesztelés többféle szempontból, hogy mennyire alkalmas egy vállalkozás annak az ötletnek vagy fejlesztésnek a megvalósítására, amivel pályázott.

Ezt külsős szakértők bevonásával végzik, ahol szakmai és üzleti szempontok alapján vizsgálják a pályamunkákat. Idővel ki fog alakulni egy olyan rendszer, ami során egyszerre futnak majd párhuzamosan a frissen induló és a már előrehaladott állapotban lévő projektek, ezzel is gyorsítva a kihívásokra adandó válaszadás folyamatait.

Jellemzően egy több nemzet alkotta közösségben alapvetően meghatározó, hogy ki mekkora anyagi hozzájárulást, képességet, kapacitást tesz bele a közösbe. Mennyire igaz ez a DIANA esetében?

Részben nyilván számít, de a hangsúlyt inkább a gyorsaságra helyezném abban az értelemben, hogy ki az, aki gyorsabban képes releváns képességet felajánlani. Ha ránézünk a térképre, azt látni, hogy rendkívül dinamikusan fejlődik a hálózat, hiszen már 92 tesztközpontról és 11 akcelerátor-központról beszélünk. Magyarországon jelenleg egy akkreditált tesztközpont van, a ZalaZONE, de a VIKI jelenleg is azon dolgozik, hogy olyan partnereket találjon, akiket tesztközpontként fel tudnánk ajánlani. Az a célunk, hogy minél hamarabb tehessünk ilyen felajánlásokat a NATO felé, s, hogy a VIKI akcelerátorként működhessen a régióban. Ezért is folytatunk aktív kommunikációt annak érdekében, hogy minél több céghez eljusson az információ, minél több vállalkozás kedvet és bátorságot kapjon arra, hogy beadja ötleteit a DIANA kiválasztási programjába. Tehát mindenképpen arra szeretnék minden vállalatot bíztatni, hogy igenis adják be az ötleteiket, mert jó eséllyel tudnak pályázni és siker esetén egy teljesen új világ nyílhat meg előttük.

Nyilván még hosszútávú tapasztalatokról nem beszélhetünk, mégis eddig mi mondható el a hazai vállalatokról? Mekkora az érdeklődés és mennyire felkészülten adják be jelentkezéseiket a cégek?

Örömmel mondhatom, hogy óriási az érdeklődés. Már akkor is, ha csak azt veszem, hogy engem személy szerint hányan találtak meg az érdeklődő kérdéseikkel és természetesen azért van a Védelmi Innovációs Kutatóintézet is, hogyha kell és kérik, akkor segítsünk. Egyébként meglepően felkészültek a cégek, akik eddig megkerestek bennünket. Utána olvastak a pályázati feltételeknek, konkrét, releváns kérdéseket tesznek fel, sőt olyanokat is, amiket már én is visszajeleztem az igazgatótanács felé, annak érdekében, hogy megoldásokat találjunk rájuk.

Visszatérve a kihívásokhoz. A folyton változó és kétségkívül egyre gyorsuló világot alapul véve, lehet egyáltalán végső választ találni ezekre a kihívásokra?

Laikusan elképzelve azt is gondolhatnánk, hogy mire egy kérdésre megszületik a válasz, addigra máris fordult annyit a világ, hogy ugyanaz a kérdés más, új kockázatokkal újra napirendre kerül. Kétségtelenül. Éppen ezért nagyon komoly előkészítő munka folyik a háttérben például a trendek vizsgálata terén. Folyamatosan alkalmazkodnunk kell, semmi sincs kőbe vésve. Ha egy váratlan területen történik egy olyan áttörés, amivel mindenképpen foglalkoznunk kell, akkor akár ugyanabban a témakörben újra megjelenhet egy új kihívás.

Létezik valamiféle utógondozás akár a DIANA, akár hazai környezetben a VIKI részéről miután egy cég sikeresen teljesített egy kihívást?

Mindenképpen és külön kiemelném a kérdés magyar vonatkozásában, hogy semmiképp se csüggedjenek azok a vállalkozások, akik esetleg nem jutnak be a tíz beválogatott közé, mert nemzeti alapon továbbra is tudjuk támogatni őket. Ilyen módon a hazai környezetben szerzett tapasztalatok később pedig kamatoztathatók lehetnek egy újabb kihívásra való jelentkezés során.

Egészen pontosan mi a siker fokmérője? Mik azok a pontok, amiket elérve kijelenthető, hogy egy kihívásra adott válasz sikeres és valós megoldást jelent?

A sikerkritériumon nagyon sokat gondolkoztunk, hiszen mégsem egzakt tudományról beszélünk, illetve még csak ott tartunk, hogy kiírtuk a kihívásokat. De az egyértelműen kijelenthető, hogy nem attól lesz a DIANA tevékenysége sikeres, hogyha sok olyan új technológiát hozunk létre, amit aztán egyetlen ország sem alkalmaz. Az igazi siker a nemzeti példák, tapasztalatok feldolgozásában – akár a kudarcba fulladt fejlesztések tanulságaiban – rejlik. Ezeket szeretnénk összegyűjteni, megosztani, és utána, amikor kiválasztottuk azt a néhány céget, akik eljutottak arra a szintre, hogy már ténylegesen fel is tudnak mutatni prototípusokat, bevonjuk őket gyakorlatokra, egyúttal összekössük őket a végfelhasználókkal. Hiszen utóbbiak azok, akik ténylegesen használni is fogják majd ezeket a termékeket, az ő visszajelzéseik lesznek igazán mérvadók. Már a mostani kihívások kapcsán is szeretnénk néhány céget hozzájuttatni ahhoz, hogy elkezdhesse a gyakorlatban is tesztelni a termékeit a katonáknál.

Milyen fogadtatásban van része a DIANA-nak a nemzetközi színtéren?

A nemzetek úgy érzik, hogy hasznos tevékenység kezdődik, amit alátámaszt, hogy például a franciák a teljes kutatás-fejlesztési ökoszisztémájukat felajánlották a szervezetnek, de ugyanígy a spanyolok is nagy elköteleződésről tettek tanúbizonyságot. Ez nagyon fontos dolog, mert a DIANA sikere a nemzetek elégedettségén múlik, illetve azon, hogy mennyire érzik hasznosnak azt, ahogy ők hozzá tudtak járulni a folyamatokhoz és mi az, amit ezekből vissza is kapnak. Bátran kijelenthető, hogy a hatalmas tempó és az óriási munka mögött már most is nagyon nagy nemzetközi támogatottságnak örvendünk.

Ha már tempó és gyorsaság, a felforgató technológiák egyre gyorsuló tendenciáját meddig lehet lekövetni?

Általános vélekedés, hogy a mesterséges intelligencia egyszer csak felül fog kerekedni az emberi léptéken. E kérdés akár egy külön beszélgetés témája is lehetne. Nehéz a mesterséges intelligencia jelentette exponenciális trendet emberi aggyal felfogni és azt, hogy mi is történik körülöttünk. Szervezetileg alkalmazkodni hozzá pedig még nehezebb. De nem tudjuk kikerülni, mert a világ ebben a tempóban megy el mellettünk és a haderőknek is alkalmazkodnia kell ehhez a felfokozott tempóhoz. Ez már egy teljesen új standardot jelent, ahol nem harminc években kell gondolkozni, hanem például hároméves sprintekben kell előre tervezni. És ezt valahogy szervezetileg is le kell majd tudnunk követni. Tehát a technológiai innováció legalább ugyanakkora szervezeti innovációt is megkövetel a nemzetek részéről a jövőben.

Hogy néz ki a DIANA jövőképe az első kihívások sikeres teljesítése után?

Rendkívül ambiciózus célokat tűztünk ki magunk elé. A vilniusi NATO-csúcson jelentettük be a kezdeti műveleti képességet, 2025-ig pedig már a teljes műveleti képesség elérése a cél. A most kiírt három pilot jellegű kihívás ennek a kezdeti műveleti képességnek az első jele, amit a teljes képesség eléréséig nagyságrendileg tízre szeretnénk bővíteni. Hogyha belegondolunk, akkor ez azt jelenti, hogyha tíz kiválasztott van minden kihívás esetén, az legalább száz új technológiai megoldást jelent, amivel egy ütemben foglalkozunk. Londonban megnyílt a DIANA irodája, megkezdődött az ottani csapat feltöltése. Hamarosan - szerintem még idén - meg fognak nyílni a regionális irodák Észtországban és Kanadában.

E kezdeti időszakban nyilván a DIANA-n is hatalmas a nemzetközi nyomás, a figyelem középpontjában állhat, hogy kiderüljön, valóban beválik-e az elképzelés.

Így van. Az igazgatótanácson azért nagyon-nagyon komoly elszámolási kötelezettség és adott esetben felelősségre vonás is van. Éppen ezért nagyon sok őszinte vita is folyik sokszor az irányban tartás mikéntjeiről, de az mindenképpen örömteli, hogy igen konstruktívan áll mindenki hozzá, közös cél a közös nevező megtalálása. Koránt sincs mindenben egyetértés a nemzetek között, de erről szól a NATO, hogy konszenzusos módon mégis képesek vagyunk megegyezni a nap végén.