Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

100 pille

Szöveg: Révész Béla |  2017. augusztus 23. 6:47

A Honvédelmi Minisztérium Parlamenti Államtitkári Titkárságán a megszokott módon zajlik a napi munka. Palczertné Molnár Enikő titkárságvezető-helyettes is teszi a dolgát, nyolc órakor már az asztalánál ül, egyeztet, tárgyal, pontosít. Minden rutinszerű. Azt már kevesebben tudják, hogy éppen élete versenyén van túl, a közelmúltban ugyanis hat számban indult a FINA Masters Világbajnokságon.

1596037813

Hogyan kezdődött a szerelem az úszással?

A szüleink a húgommal együtt Debrecenben elvittek egy úszástanfolyamra. Akkor hétéves voltam. Nem volt előzménye a dolognak, a családban versenyszerűen senki nem sportolt, egyszerűen csak szerették volna, ha megtanulunk úszni. Aztán a húgommal ott ragadtunk, megismerkedtünk más úszásnemekkel is, és egy idő után azon kaptuk magunkat, hogy versenyekre járunk. Először a Debreceni Sportiskolában úsztam, utána a Dózsában, végül a Debreceni Diákok Úszó Sportegyesületében.

A hajnali kelések nem voltak fárasztóak?

Eleinte nem volt reggeli edzés, de 11 éves koromra már heti háromszor keltem, hogy a délutáni edzések mellett még iskolakezdés előtt úszhassak. 14-15 éves koromra már heti tíz edzésem volt. 18 éves koromban hagytam abba.

1596037813

Miért?

Szerettem volna a tanulmányaimra koncentrálni, és akkorra már tényleg elegem lett a korai kelésekből is. Nem egyik napról a másikra, de tudatosan csökkentettem az edzések számát, aztán eljött a nap, amikor nem mentem többé. Programszerűen, versenyek vagy megmérettetések szempontjából évekig uszoda közelében sem jártam utána.

Víziszony?

Nem, inkább élveztem, hogy mással foglalkozom. Persze az úszást nem engedtem el teljesen. A Debreceni Egyetemen a kötelező testnevelési órákon az úszást választottam, de ezt leszámítva nem volt közöm a sportághoz.

Hogyan csobbant vissza a medencébe?

Nagyjából négy évvel ezelőtt hobbiszinten újra úszni kezdtem. Hiányzott a mozgás, és tudtam, hogy a legnagyobb örömömet az úszásban lelem. Volt némi bizonyítási vágy is bennem, a Balaton-átúszásra készültem, amit azóta négyszer teljesítettem is az Úszó Erőddel. A Hajós Alfréd Uszodába jártam, de azt magam sem gondoltam, hogy hamarosan megint egy csapatban találom magam. Tavaly májusban odajött hozzám a Polythlon Egyetemi Triatlon Klub egyik edzője, és felajánlotta, hogy úszhatok a klubnál. Először nem volt sok kedvem, de minél többet gondolkodtam rajta, annál jobban tetszett a dolog. Végül elfogadtam az ajánlatot, így szeptembertől újra csapatban edzhettem, ahol Nyári József lett az edzőm. Hamarosan az is szóba került, hogy indulhatnék a szenior bajnokságokon. Először egy MH amatőr úszóversenyen száz és négyszáz gyorson vettem részt, ezeknek az időeredményeit az edzőm összehasonlította a FINA Masters szintidőivel, és úgy találta, hogy nincs is olyan nagy különbség, így érdemes lenne megpróbálni. Februártól kezdtünk komolyan foglalkozni a dologgal, akkor már külön terv szerint edzettem. Márciusban Békéscsabán indultam egy versenyen, ott a 100 pillangó szintidejét sikerült megúsznom, áprilisban a hódmezővásárhelyi szenior országos bajnokságon azonban mind az öt számomban sikerült elérnem a szintidőt, 50 és 100 méteres mellúszásban pedig országos bajnok lettem. Júniusban Gyulán 200 mellen is sikerült szintidőt úsznom, végül ezt választottam az 50 méter mellúszás helyett. A vb-n így öt medencés számban – egyébként ennyiben lehet összesen egyéniben indulni – és a nyílt vízi versenyen álltam rajthoz.

1596037813

Mi volt az öt szám?

A nyílt vízi, ahol 22. lettem a 49-ből, a 100 méteres gyors, itt 51. a 76-ból, 100 méteres mellúszásban 40. az 55-ből, 50 pillangón 44. az 59-ből, 100 pillangón 31. a 43-ból, 200 méteres mellúszásban pedig 25. helyen végeztem a 37 indulóból.

Milyen érzés volt egy ilyen magasan jegyzett versenyen részt venni?

Fantasztikus. Profi volt a szervezés, a körítés, a háttérmunka. Óriási élmény volt egy ekkora tornán indulni. A drukk mellett elképesztő felszabadultság tombol az emberben. Boldog voltam, hogy ott vagyok. Tényleg az érzés volt a fontos, nem az eredmény. Ráadásul abban a szerencsében volt részem, hogy – mivel öt számban indultam – a FINA Masters VB mind a négy medencéjében úszhattam. Az már csak a hab volt a tortán, hogy amikor kiléptem a medencéhez, és felnéztem, a kollégáimat, barátaimat, rokonaimat pillantottam meg a lelátón, ahogyan nekem drukkolnak. Még külön „Hajrá Enikő!" táblát is csináltak nekem. Csodálatos érzés volt.

1596037813

Melyik számot szerette a legjobban?

A nyílt vízit Balatonfüreden. Eredetileg 3000 méteres lett volna, de az erős szél miatt módosítottak a pályán, így 2400 métert úsztunk két körben.

A mostani versenytől függetlenül melyik a kedvenc száma?

A 100 pille. Nekem találták ki.

Hogyan tovább, mi motiválja még?

A saját korlátaim átlépése, túlúszása. Úgy érzem, többre vagyok képes. Ha meg tudom csinálni, meg is csinálom. Továbbra is indulni szeretnék szenior versenyeken, a cél a saját időim megjavítása. Folytatom az úszást és a versenyzést addig, amíg az egészségem engedi, és ameddig örömömet lelem benne. Kedvet kaptam.

1596037814
***

A FINA Masters világbajnokságot 1986-ban rendezték meg először. Ha a résztvevők létszámát nézzük, ez a FINA legnagyobb eseménye. Egy-egy világtornán nagyjából 10 000 szenior úszó vesz részt. A Masters versenyeken az alsó korhatár 25 év, felső korhatár pedig nem létezik, ötéves besorolások vannak érvényben. A ma élő legidősebb Masters-úszó 104 esztendős.

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária és Tóth László

Címkéksport