104 éves korában elhunyt vitéz nemes békei Koós Ottó

Koós Ottó 1915. december 3-án született Bécsben. Édesapja honvédtisztként küzdött a Nagy Háborúban, később tábornokként szolgált. Magától értetődött, hogy fiai, Ottó és Béla a tiszti hivatást választják életpályául, míg leánytestvérük, Margit, katonatiszthez megy nőül.Miután elvégezte a pécsi Zrínyi Miklós Főreáliskolát, Koós Ottó felvételt nyert a Ludovika Akadémiára. Huszonkét évesen, 1938. augusztus 20-án avatták gyalogos hadnaggyá, és édesapja egykori ezredénél, a székesfehérvári magyar királyi „Szent István" 3. honvéd gyalogezrednél kezdte meg csapattiszti szolgálatát. Részt vett a felvidéki bevonulásban és a kárpátaljai hadműveletekben. 1940. május 1-jén léptették elő főhadnaggyá. 1941 őszén önként jelentkezett harctéri szolgálatra, és a 33/III. zászlóalj 7. századának parancsnokaként vonult el a megszállt ukrán területekre. A következő év február 15-én megsebesült. Gyógykezelését és egészségügyi szabadságát követően 1942. október 30-án vette át a 3/I. zászlóalj nehézfegyver (kiképző) századának parancsnokságát. A 3. gyalogezred közvetlen aknavetőszázadának századparancsnoka volt 1943. február 1-jétől, miközben az ezred tartalékos tiszti iskolájának parancsnoka is volt. 1944. január 1-jén kapta meg századosi rendfokozatát.

1944. augusztus 10-én százada élén elvonult a magyar 1. hadsereg Kárpátok előterében levő hadműveleti területére. Október 21-én bízták meg a 3/III. zászlóalj parancsnokságával, de katonáival pár nap múltán szovjet hadifogságba esett. A katonai bíróság, mint megszálló és partizánvadász alakulat parancsnokát, koholt vádak alapján ítélte el huszonöt évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre 1950. december 30-án.

Több lágert is megjárt, 1955. november 20-án fogvatartói átadták a magyar igazságügyi szerveknek, s 1956. október 8-án – 4364 nap fogság után – szabadult a budapesti gyűjtőfogházból.  Fogsága idején összes közeli hozzátartozóját elveszítette. Édesanyját szovjet katonák lőtték agyon, nővére és annak családja 1945 elején halt meg tragikus körülmények között, egyedül menyasszonya várta haza.

Rendfokozatát 1991. március 15-én kapta vissza, egyúttal őrnaggyá, majd alezredessé léptették elő.

A Koós Ottó életét feldolgozó Sose akartam más lenni, mint katona című film 2017-ben elnyerte a Rendszerváltó Filmszemle fődíját.