24 órás betegség – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A katonai egészségügy feladata nem csak a betegek és a harctéri sebesültek gyógyítása volt, fontos szerepet játszott a különféle járványos megbetegedések elleni védekezésben is. Mint ahogy dr. Kiss Gábor őrnagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) levéltárvezetője fogalmaz az „Orvosok, katonák, katonaorvosok" című kötetében, az első világháborút megelőző fegyveres konfliktusok, hadjáratok emberveszteségét elsősorban a hadakozás nyomán fellépett járványok rovására lehetett írni.

Az orvostudomány és a járványtan 20. századi rohamos fejlődése azonban e téren is jelentős változást hozott. Az első világháború során a fertőzéses betegségekben elhunytak száma a sérülések következtében életüket vesztettekéhez képest nagymértékben csökkent, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy a járványok kialakulásának, illetve elterjedésének megakadályozására a harctéren és a hátországban egyaránt megtették a megfelelő lépéseket, óvintézkedéseket. Aztán jött a spanyolnátha.

Nincs kegyelem

Kiss Gábor őrnagy szerint a járvány vélhetően egy, a brit Reuters hírügynökség által közreadott hír alapján kapta a nevét, ami szerint a spanyol királyné egy új, influenzaszerű betegségben szenved. A magas lázzal és izomfájdalommal kezdődő kór során súlyos esetben a halál sokszor egy nap leforgása alatt bekövetkezett. Ezért Magyarországon 24 órás betegségnek is nevezték. A pandémia terjedésének különösen Európában kedvezett, hogy az első világháború alatt a lövészárkokban és a hátországokban egyaránt nélkülöztek, legyengültek, kimerültek az emberek, s a szervezetük már nem tudott megküzdeni az influenzával, amelynek egyes megfigyelések szerint épp a legkevésbé veszélyeztetettnek hitt csoport, vagyis a 20–45 év közti korosztály volt a leginkább kiszolgáltatva.

A járvány felbukkanásáról több hipotézis is közszájon forog. Annyi tűnik bizonyosnak, hogy kontinensünkön először Németországban és Franciaországban jelent meg, az utóbbi állam területére pedig az amerikai csapatokkal jutott 1918 tavaszán. Ekkor még tömeges halálesetek nem fordultak elő, 1000 megbetegedésből 38 bizonyult végzetesnek. Németországban a Birodalmi Egészségügyi Tanács 1918. július 10-én foglalkozott először az influenza terjedésével, s a német haderőt irányitó Erich Ludendorff tábornok is a spanyolnátha nyomán fellépő tömeges megbetegedésekben vélte megtalálni az 1918 tavaszán indított hatalmas offenzívája kudarcának egyik okát.

További részletek a Magyar Honvéd magazin február 15-én megjelent számában!