A bevált jóslat – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A hadvezérek a gyors győzelem reményében indítják harcba katonáikat, és mindent megtesznek azért, hogy ne kényszerüljenek egyszerre több fronton védekezni. A diktátorok legtöbbször nem törődnek a logikus szempontokkal, nekik a teljes győzelem a cél, bármi áron. Miután Moszkva alatt a Wehrmacht csapatai megismerték a kudarc keserű ízét, Adolf Hitlernek el kellett gondolkodnia a háborús sakkjátszma következő lépésein. Egy dologban biztos lehetett: előbb vagy utóbb kénytelen lesz figyelő tekintetét nyugat felé is fordítani. 1942. március 23-án született meg a 40. számú direktívája, amelynek első mondatait érdemes felidézni: „Az európai partvidék az elkövetkező hónapok során ki lesz téve annak a veszélynek, hogy az ellenség nagy erőkkel partraszállást hajt rajta végre… A más hadszíntereken elszenvedett sikertelenségek, a szövetségesekkel szembeni kötelezettségek és a politikai megfontolások arra késztethetik őket, hogy pusztán katonai szempontból valószínűtlennek tűnő döntéseket hozzanak… Még korlátozott célú ellenséges partraszállások is súlyos mértékben akadályozhatják saját terveinket, ha sikerült megvetniük a lábukat a partvidéken…"

A problémák felsorolása után következő utasítások érintették a hadsereg összes haderőnemét, és a parancsnokságokat szoros együttműködésre szólították fel. Az 1942. április elsején hatályba lépett intézkedések végrehajtása sok fejtörést okozott a Wehrmacht vezetőinek: hogyan gondolja a Führer, hogy 5000 kilométer partszakaszt – Norvégiától a Pireneusokig – meg lehet védeni? Ilyen erődrendszert képtelenség létrehozni!

További részletek a Magyar Honvéd magazin április 12-én megjelenő számában!