A doni hősökre emlékeztek az alakulatok

A Doni áttörés a Magyar Honvédség fekete napja alkalmából emlékezett az MH Altiszti Akadémia állománya. Az alakulat lélekharangjánál Rácz Sándor alezredes, megbízott parancsnokhelyettes mécsest helyezett el. Bukovinszki Zsolt törzszászlós, megbízott vezénylőzászlós pedig az áldozatok emlékére megkongatta a lélekharangot.

1943. január 12-én a 2. Magyar Hadsereg a Don menti terepszakaszt védte. A megindított szovjet offenzíva a védvonalat több helyen áttörte a védelmet, a visszavonuló magyar sereg jelentős veszteségeket szenvedett, hatékony támogatás és utánpótlás hiányában darabokra szakadt, majd megsemmisült. A kemény hidegben visszavonuló katonákat a fagy is tizedelte. A veszteségekről pontos számadatok nincsenek, de a Don partján 100-120 ezer magyar katona veszett el.

Szöveg és fotó: Duruczné Téglás Dóra főhadnagy

Tata – Tatabánya

Január 12-én Komárom-Esztergom megyében is megemlékeztek a doni áttörés évfordulójáról. 
Délelőtt Tatán a helyi önkormányzat, a Honvéd Bajtársi Klub, és a megye két katonai szervezete, az MH 25. Klapka György Lövészdandár, valamint az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság tatabányai irodája tartott megemlékezést.

A Sárközi József nyugállományú ezredes beszédében megemlékezett arról a majdnem ezer tatai és környékbeli katonáról, akik a 2. magyar hadsereg kötelekében harcoltak, és akik közül csak 72-en tértek vissza 1943 májusában Tatára. Horváth Gábor dandártábornok, a Klapka-dandár parancsnoka felidézte a 2. magyar hadsereg történetét a frontra való kiszállástól az összeomlásig, majd dr. Márkus Mihály nyugalmazott református püspök mondott imát az elesettek lelki üdvéért. A megemlékezés koszorúzással és gyertyagyújtással ért véget.

Délután Tatabányán, a bánhidai második világháborús emlékműnél Schmidt Csaba, a város polgármestere ünnepi beszédében az elesett hősöket állította a mai fiatalság számára is követendő példának. A megemlékezés végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit és gyertyákat gyújtottak a hősök emlékéért.

Szöveg: Fojtik Ádám hadnagy
Fotó: Honvéd Bajtársi Klub Tata és a szerző

Hódmezővásárhely

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város és az MH 5. Bocskai István Lövészdandár közös megemlékezést tartott a Don-kanyarban elesett hősi halottak tiszteletére, január 12-én. A rendezvényen dr. Miklós Péter történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont emlékezett vissza a 75 évvel ezelőtti doni katasztrófára, és annak körülményeire. Felidézte: akkoriban 30 év körüli férfiak alkották a magyar sereg nagyobb részét akik családjaikat hátrahagyva, hősiesen küzdöttek. 
Ezt követően Horváth Kornél hadnagy, római katolikus tábori lelkész mondott imát a hősi halottak emlékére, melyet Dudás Ferenc református tábori lelkész áldása követett.

A Don-kanyarban a magyar csapatok hősies helytállása nem lehetett elegendő a szovjet hadsereg technikai és emberi túlerejével szemben. A méltatlan körülmények ellenére is a hősök esküjüket betartva teljesítették kötelességüket, az életük árán is mely a legtöbb amit egy ember a hazájáért, és annak szabadságáért adhat.

A rendezvény koszorúzással zárult. Az ünnepségen közreműködött Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekara, Kovács István őrnagy vezényletével.

Balatonkenese

A doni áttörés 75. évfordulója alkalmából az elesett hősökre emlékeztek január 14-én, vasárnap délelőtt Balatonkenesén, a református templomnál. A megemlékezésen részt vett az MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központ állománya, valamint az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár díszelgői.
„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom… Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között… és éneket zengek az Úrnak" – idézte a 27. zsoltárt Németh Péter református lelkész.

A 75 évvel ezelőtti eseményeket Tömör István polgármester elevenítette fel a megjelenteknek. Kiemelte: nem volt olyan magyar család, aki ne szenvedte volna kárát a doni katasztrófának. „Anyák a fiukat, feleségek a férjüket várták vissza frontról, sokszor évtizedeken keresztül. Gyermekkoromban volt olyan, aki tudott nekem erről beszélni, különböző variációkat gondoltak, hogy mi történt, hogy történt, de senki semmit nem tudott, mert nem lehetett megtudni. A politikai környezet nem olyan volt, hogy erről nyíltan lehetett volna beszélni. Az a hatvanezer ember, aki visszajött a Don-kanyarból, az orosz frontról, még az ottlétüket is titkolni kellett, mert politikailag semmi olyan nem várt rájuk, ami számukra előnyös lett volna, holott a magyar hazát, a magyar embereket védték ott, több ezer kilométerre a hazájuktól. A háború után erről nem szabadott beszélni, pedig a Don mellett elszenvedett katonai vereség egyike a történelem legnagyobb katonai vereségeinek. Akkor és ott, olyan körülmények között rendkívüli hősiességnek számított, hogy a halálra fagyott, kimerült és rosszul felszerelt magyar katonák szembeszálltak sokszoros túlerőben lévő orosz-szovjet hadsereggel. Főhajtás azon katonáink előtt, akik kötelességüket teljesítve, aközben estek el a Voronyezs környékén fekvő, távoli, jéghideg havas tájakon" – zárta beszédét a polgármester.

A megemlékezés végén a református templom falán elhelyezett emléktáblánál koszorút helyezett el a Balatonkenesei Református Egyházközség, az önkormányzat és a Közművelődési Intézmény és Könyvtár vezetése, valamint a honvédség képviseletében Piros Ottó ezredes, az MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központ parancsnoka. A megemlékezésen részt vettek az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár díszelgő katonái is.

Szöveg és fotó: Singer Éva hadnagy

Várpalota

A doni áttörés 75. évfordulójára emlékezők a Thuri téren található második világháborús emlékműnél gyűltek össze január 12-én. A Palotai Turul Társaság által szervezett rendezvényen vitéz Takács Gyula nyugállományú alezredes, a Vitézi Rend nyugalmazott székkapitánya elevenítette fel a régmúlt eseményeit.

A városvezetés, a lakosság és a civil szervezetek mellett az MH Bakony Harckiképző Központot képviselő Valkovics Tamás őrnagy is lerótta tiszteletét és koszorút helyezett el az emlékmű lábánál.
Sokan mécsest gyújtottak ezzel is tisztelegve az áldozatok emléke előtt.

Szöveg: Németh Viktória
Fotó: Pintér László

Debrecen

A 75 évvel ezelőtti doni katasztrófa áldozataira emlékeztek a debreceni Hősök Temetőjében. A megemlékezésen Dr. Lippai Péter ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese mondott ünnepi beszédet.

„75 évvel ezelőtt, ezen a napon indult meg a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don partján védelemben lévő Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg alakulatai ellen. Az ott harcoló katonák, amíg tehették, kitartottak állásaikban, megtették, ami tőlük telt. Bizonyították a magyar katona helytállását, és hősiesen küzdöttek az észszerűség határáig, és nem egyszer még azon túl is…"
– fogalmazott, hozzátéve: mintegy 125 ezer főt számlál az elesettek, sebesültek és a munkaszolgálatra elhurcoltak száma. A magyar történelem egyik legtöbb áldozatot követelő veresége során számtalan család veszítette el hozzátartozóit, de azok, akik valaha mégis visszatértek a munkaszolgálatról, a velük történteket és a szenvedést sosem tudták feledni.

Szöveg: Madura János őrmester

Fotó: Szalka Miklós őrvezető

Veszprém

A Veszprémben települt katonai szervezetek közösen emlékeztek a Szent Imre templomban a 75 évvel ezelőtti tragikus eseményre, mely a legtöbb magyar katona életét követelő veszteség volt történelmünk során. A tiszteletadás a Makám együttes „A Don kanyar felől" című dalával vette kezdetét, mely több évtizeddel a nemzeti tragédia után is emlékeztet minket, min mentek keresztül 2. magyar hadsereg honvédjei.

„A doni katasztrófa jelkép. Jelképe a hazaszeretetnek, önfeláldozásnak és bátorságnak"- ezekkel a gondolatokkal kezdte megemlékező beszédét Stampf Adrienn főhadnagy, (MH 54. Veszprém Radarezred). Történelmi kitekintésében vázolta az akkori események főbb mozzanatait, melyek mind a megsemmisítő vereséghez vezettek. Hangsúlyozta, hogy azokért is emeljünk szót, akik ott voltak és élve térhettek haza, hiszen nekik 40 éven keresztül senki nem köszönte meg, azt, amit a hazáért tettek.

Az elesettek lelki üdvéért Oláh Emil alezredes, protestáns tábori lelkész mondott egy 1942-ben kiadott imádságos könyvből „Doni imát". A tiszteletadást Szántó Atilla önkéntes tartalékos főhadnagy, katolikus diakónus zárta egy áldással, mely mind a hősi halottnak, mind a jelen magyarjainak szólt.

Kép és szöveg: Péter Gergely hadnagy

Győr

A doni áttörés 75. évfordulóján Győr-Moson-Sopron, valamint Vas megye székhelyén is szerveztek megemlékezést a hősi halált halt áldozatok tiszteletére. Az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred katonái mindkét rendezvényen hozzájárultak a méltóságteles megemlékezéshez.

A doni tragédia emlékére Szombathelyen január 12-én várták a szervezők a kegyeletüket leróni szándékozókat a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán lévő pápai keresztnél. A nemzeti lobogó katonai tiszteletadással történő felvonásával kezdődő megemlékezésen Ferge László őrnagy, az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 11. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Irodájának vezetője szólt a megjelentekhez.
Ezután a Kálvária templomban szentmisével folytatódott a rendezvény, melyet Horváth József, pápai prelátus celebrált. Az eseményen dr. Kövér István, a Recski Szövetség Nyugat-dunántúli Szervezetének elnöke köszöntötte az emlékezőket, majd vitéz Fonyódi László főtörzszászlós, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Vas Megyei elnöke mondott ünnepi beszédet.

Győrben a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Győri Területi Szervezete, valamint a Győri Honvéd Hagyományőrző egyesület szervezésében rendeztek ökumenikus istentisztelet a Széchenyi téri Szent Ignác templomban. A megjelenteket dr. Fekete Dávid, a város alpolgármestere köszöntötte, aki ünnepélyesen gyertyát gyújtott a hősi halottak tiszteletére. A győri Váci Mihály Általános Iskola Vadvirágok Színjátszó körének „Katona a hóban" című előadását követően Nagy Róbert történész mondott beszédet.
Az emlékező gondolatok után Sárai-Szabó Kelemen bencés atya, Jánosa Attila evangélikus igazgató lelkész, valamint vitéz Lentulai Attila református esperes imádkozott az elesett hősök lelki nyugalmáért, majd a meghívott szervezetek vezetői emlékszalagot kötöttek tragédia áldozatainak közös koszorújára.

Szöveg: Sályi Gergő törzsőrmester
Fotó: Cseszreginé Csekei Judit százados és a szerző

Szentes

A doni áttörés 75. évfordulója alkalmából az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred katonái a környező települések önkormányzataival közösen, Szentesen, Csongrádon és Kiskunfélegyházán, koszorúzással és gyertyagyújtással tisztelegtek a hősök előtt.

1943. január 12-én a szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban támadást indított a 2. magyar hadsereg ellen. A magyar katonák kötelességtudatból és kitartásból is jelesre vizsgáztak. Életüket adták a hazáért és bajtársaikért még úgy is, hogy sokuknak nem volt megfelelő fegyverzete, felszerelése és ruházata sem. Nem csak az ellenséggel, hanem a pokoli hideggel is meg kellett küzdeniük.

Szöveg és fotó: az alakulat facebook oldala

Szolnok

A Don mentén harcolókra és az elesett magyar katonákra emlékeztek január 10-én a Tiszai Hajósok terén az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a helyőrségben települt alakulatok képviselői, valamint Szolnok önkormányzata.

Megemlékező beszédében Molnár Barna önkéntes területvédelmi tartalékos hadnagy, az MH Hadkiegészítő Felkészítő és Kiképző Parancsnokság Területvédelmi Osztály 3. régió munkatársa hangsúlyozta: a 2. magyar hadsereg megtett mindent, ami elvárható volt, az ország és az akkori viszonyok ennyit tettek lehetővé. „A hatalmas veszteségek ellenére győztesnek és vesztesnek is kötelessége emlékezni hősi halottainkról, mert hogyan épít jelent és jövőt, ha nem néz szembe múltjával? Meg kell emlékeznünk a több mint százezer családról, akik hiába várták a férjet, fiút, apát. Odakint több mint kétszázezer ember gondolt szeretteire, az otthonra, hazára a háborús szörnyűségek ellenére. A magyar nép történelmében talán túl sok a tragédia, de méltóképpen meg tud emlékezni hősi halottairól" – mondta. 

Szöveg és fotó: Vári Anita hadnagy