A hit és a remény lélekemelő pillanatai

Az idei zarándoklaton a lélek megújulásáról, gondozásáról, a család alapvető jelentőségéről beszélt Bíró László, a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökségének püspöke; szavai megerősítették a zarándokokat,  a katonákat, a közalkalmazottakat és családjaikat.

„1994-től számítjuk a hazai keresztény, nemzeti katonai zarándoklatot – eleveníti fel a múltat Berta Tibor ezredes, általános helynök –, amikor a tábori lelkészi szolgálat létrejöttének évében bekapcsolódtunk egy hazai zarándoklatba, a Zala megyei Búcsúszentlászlón, szintén Fogolykiváltó Boldogasszonyra emlékezve. Eleinte csak mi, tábori lelkészek voltunk ott. Aztán  2004-ben már  Budakeszi-Makkosmáriára szerveztük a zarándoklatot és mind több civil csatlakozott a tábori lelkészek rendezvényéhez. Most érkeztek Debrecenből, Kecskemétről s máshonnan."

Az általános helynök elárulja azt is, hogy a Nemzeti Katonai Zarándoklat alapja a szentmise, és mivel a tábori püspökség a családot alapvető értéknek tekinti, a rendezvényt kibővítették gyerekprogramokkal és játszóházzal is.  A szervezők minden évben igyekeznek újítani, idén Légierő Zenekar – Veszprém katonazenészeinek játéka mellett Berecz András mesemondó is szórakoztatta a zarándokokat.

Berecz András kérdésünkre elárulja, jó pár évvel ezelőtt Jácint atya – mint régi jó barátja – ajánlotta figyelmébe a mesemondás katonai körökben való népszerűsítését. „Én pedig hívő, gyakorló keresztény ember lévén, szíves örömest vállaltam. A hit, éppúgy, mint az igaz magyar mese minden embert, minden közösséget képes szellemileg és erkölcsileg feltölteni. Erre pedig nagy szükségünk van".

Bebesi Tiborné, Marika Kecskemétről autózott Budakeszi-Makkosmáriára. A zarándoklatra elkísérte férje, lánya és veje is. „Minden honvédségi rendezvényre elmegyünk, amire csak tudunk, ilyen a zarándoklat is, amit hívőkként fontosnak tartunk s olyan élménynek, amely megéri a fáradságot. Gyönyörű a kegytemplom és nagyon igazakat szólt a püspök úr a család, a hit megőrzéséről. Szerintem az ilyen szertartás olyan, mint amikor lemossuk egy hosszú út porát: teljesen felfrissülünk. Vagy valamiből kiszabadulunk. Nem véletlenül nevezik Fogolykiváltó Boldogasszonynak Szűz Máriát!" – mondja.

Pőcze Istvánné főtörzsőrmester, a Honvédkórház diplomás ápolónője huszonöt éve látja, mennyire nagy szüksége van a hitre ápolónak, betegnek egyaránt. „Édesapám is katonaként szolgált és hívő volt, nekem ő a példaképem. A Szűzanya a legfontosabb az életemben, mert mindig segített nekem. A zarándoklaton teljesen feltöltődöm és érzem: újrakezdve is ezt a pályát választanám, mert mélyen tudom, milyen jó magyar katonának lenni!" – meséli.

Két ismerős család a kegyhely körüli asztalokhoz telepedett le a szentmise után. Egymással versengve mesélik a zarándokhely létrejöttének és a zarándoklat történetét, jelentőségét. Mint mondják: hitvallás, bűnbocsánat, elégtétel, megkönnyebbülés, megtisztulás, lélekerőgyűjtés, számukra a zarándoklat. Elcsendesedést, türelmet, nyugalmat nyújt, de segítést, elrugaszkodást, katarzist is. Olyan, mint amikor a hétköznapi ruhát ünnepire váltjuk: kellemes melegség, jókedv árad szét bennünk. Szinte szárnyalunk, erre folyamatosan szükségünk van, hogy megújuljunk, újrakezdjünk.

Fotó: Galovtsik Gábor