A huszonötödik órában vagyunk

„Magyar katona temető 1945" – olvasható az ütött-kopott kőtáblán. A fehérre meszelt, földbe rakott betontömbökkel körbekerített néhány négyzetméteres terület sajnos eléggé elhanyagolt. Két giccses művirágcsokor, egy kiégett mécses üvegtartója és egy barnára száradt koszorú jelzi: valaki néhány hónappal ezelőtt – talán tavaly novemberben, a halottak napján – megemlékezett arról, hogy a földbe, legalábbis az elmondások szerint, tíz német és három magyar katona maradványait temették 1945 áprilisában. A Fejér megyei Szár település köztemetőjében található tömegsírt harminc évvel később, a ’70-es években betonozták körbe, négy sarkába pedig egy-egy fenyőfát ültettek…

Jövőre lesz hetven esztendeje annak, hogy véget ért a második világháború. A történelemkönyvekből jól tudjuk, hogy Magyarország területe több mint fél éven keresztül volt hadműveleti terület. Ez idő alatt emberi ésszel szinte felfoghatatlan veszteséget szenvedtek az egymás ellen harcoló felek. A Vörös Hadsereg nyilvántartása szerint mintegy 120-140 ezer katonájuk esett el a magyarországi harcokban, a német hadsereg vesztesége – azaz a halottak és az eltűntek száma – pedig meghaladta az 54 ezer főt. A magyar királyi honvédség is több tízezer katonát veszített az ország területén zajló harcokban – a pontos szám azért nem ismert, mert az 1944 novemberétől 1945 áprilisáig tartó időszak magyar katonaáldozatairól nem készült összesített jelentés. Korábban – 1944. szeptember 1-je és október 30-a között – 35 996 fő volt a magyar katonaveszteség, de a háború végéig még több tízezer fővel nőtt ez a szám.

Több mint 200 ezer hősi halott. Annyi, mint egy mai magyar nagyváros, például Debrecen lakossága… Katonák, akik parancsot teljesítettek, és akik saját hazájukért – ám sokan hazájuktól távol – adták életüket. Földi maradványaikról gondoskodni kötelesség – vallják a hadisírgondozók, akik még hetven esztendővel a harcok befejezése után is mindennap azért dolgoznak, hogy az ismeretlen hősi halottakat azonosítsák és újratemessék.
Jelenleg Magyarországon a hadisírgondozás a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály hatáskörébe tartozik – e felállásban és névvel 2012. december 1-je óta.

A négy évtizede ültetett örökzöldek gyorsan gyökeret vertek. Megfogták a talajt! Szinte betonkeménységű a föld a gyökérhajtások között, az ásó lepattan a talajszint alatt elburjánzott, ruganyos ágakról. A csákány is használhatatlan, nagy fejsze, láncfűrész kell ahhoz, hogy a sír feltárását végzők haladni tudjanak. „Markoló kellene" – mondja egyikük. „Igen, kellene, de nincs" – jegyzi meg egy másik. A betonkerítéssel körbevett temető egyik sarkában megbújó katonai sírt ugyanis nem tudja munkagép megközelíteni. A fejsze ekkorra már sokadszor csap le egy különösen kitartó gyökérre…

A második világháborúban összesen közel 160-180 ezer magyar katona vesztette életét, és legalább ennyien haltak meg a szovjet hadifogságban. Sokan idegen földben nyugszanak, mások hazai temetőkben alusszák örök álmukat.

A főosztály célja természetesen az, hogy minden „ismeretlen katonát" azonosítani tudjanak, hogy a leszármazottak végre megtudhassák, hol nyugszik a háborúban „eltűnt" felmenőjük. Persze azzal a hadisírgondozók is tisztában vannak, hogy ez csak álom, sokszor sajnos nem derül ki, hogy kinek a csontjai kerülnek elő egy-egy tömegsírból.

„A hadisírgondozás területén a rendszerváltozás alapvető szemléletbeli változást eredményezett Magyarországon, e tevékenység azóta gyorsult fel" – mondja Maruzs Roland alezredes, akivel arról beszélgetünk: minden ország hadseregének kötelessége, hogy gondoskodjon a háborúkban életüket vesztett katonái földi maradványairól. A HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály Katonai Hagyományőrző és Háborús Kegyeleti Osztályának vezetője szerint a hadisírgondozás nemes ügy, és szerencsére ezt egyre többen gondolják így Magyarországon. Ma már nemcsak azok tesznek meg mindent a katonai temetők rendbetételéért és felújításáért, akiknek ez hivatali kötelességük, hanem egyre nagyobb számú önkéntes is csatlakozik hozzájuk.


„Kutatóárok" – szaknyelven így hívják azt, amikor egy feltételezett sír exhumálása során megfelelő szélességű és mélységű árkot ásnak annak érdekében, hogy megállapítsák, valóban rejt-e emberi csontokat a föld mélye. A szári temetőben már a kutatóárkot is nehéz kiásni, a gyökerek után a köves-murvás talaj nehezíti a munkát. Többórás, megfeszített küzdelem után egy kisebb „kutatógödröt" sikerül csak kiásni. A fémdetektor egyértelműen jelzi: valami van a földben…

A hadisírgondozás területén mindig akad munka bőven. A Honvédelmi Minisztérium főosztályán éppen ezért örülnek minden önkéntesnek. Ma már egyáltalán nem ritka, hogy civil szervezetek képviselői vagy éppen a KatonaSuli diákjai takarítják, tisztítják, szépítik a hadisírokat. A közelmúltban pedig az önkéntes műveleti tartalékosok is bekapcsolódtak ebbe a munkába.

„Külföldi példák alapján jött az ötlet, hogy a tartalékosokat is be lehetne vonni a hadisírgondozó tevékenységbe. Az elképzelés szerint létre kellene hozni egy hadisírgondozó szakaszt, amely önkéntes műveleti tartalékosokból áll. Olyan emberekből, akik éves katonai szolgálatuk alatt az ország temetőiben a katonai parcellák, illetve a katonasírok felújítását, karbantartását végzik" – mondja az alezredes, hozzátéve: az osztály egyik munkatársa, Kiss Balázs kormánytisztviselő által kidolgozott javaslatukat a Honvéd Vezérkar főnök és a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára is elfogadta. Így létrejöhetett az az önkéntes tartalékosból álló „alegység", amit saját maguk között „hadisírgondozó szakasz"-nak neveztek el.

Bár a szakasz pillanatnyilag inkább csak egy „erősebb raj" – mivel összesen hét katonából áll –, a munkát már most el tudták kezdeni. Első „bevetésük" május 15-én volt, azóta viszont közreműködtek a Fiumei úti temető 52-es, azaz a központi katonai parcellájának kitakarításában. Itt nyugszik például vitéz Szurmay Sándor, vitéz Barankay József rohamtüzér százados és Bertalan Árpád őrnagy, a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtője…
A hadisírgondozó szakasz katonái emellett közreműködtek a Farkasréti temető izraelita parcellájában Bauer Gyula vezérőrnagy síremlékének felújításában, és díszsorfalat álltak a 32-es gyalogezred fővárosi emlékművének újraavatásán.

Nincs annál lelombozóbb, mint amikor a fémdetektor által hangos visítással jelzett „valamiről" kiderül: nem más, mint egy földben rejtőző drótdarab. Persze a katonasírok feltárása már csak ilyen. Nemegyszer előfordult már, hogy a munkálatok során derült csak ki: ahol korábban évtizedekig ismeretlen katonák síremléke állt, valójában semmit nem rejt a föld. Az egykori tömegsír helyére ugyanis rosszul emlékeztek azok a szemtanúk, akiknek elmondása alapján építették meg a síremléket…

A hadisírgondozó szakasz első komolyabb terepmunkája a szári köztemetőben található katonasír feltárása – mondja az alig 1600 lelket számláló Fejér megyei település sírkertjében Kiss Balázs, aki önkéntes műveleti tartalékos főhadnagyként maga is a szakasz tagja, annak irányítását végzi.

A fiatal hadtörténész hozzáteszi azt is, hogy bár az ütött-kopott, megfakult kőtáblán az olvasható, hogy „Magyar katona temető 1945", a fennmaradt veszteséglistákból és a szemtanúk beszámolóiból kiderül, hogy ebbe a tömegsírba 10 német és három magyar katona holttesttét temették el. Ők valamennyien az 1944. december 23−25. közötti, Szár környéki harcokban estek el.

Magyarország 1993-ban kötött hadisír-gondozási egyezményt Németországgal. Ennek értelmében azokat a katonasírokat, amelyek feltételezhetően német katonák maradványait rejtik, csak a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottja exhumálhatja. Így az önkéntes műveleti tartalékosokból álló hadisírgondozó szakaszt a szövetség képviselője is elkísérte Szárra. A fiatal kutató elárulja: a németek arra törekszenek, hogy minden olyan sírt feltárjanak, ahol feltételezhetően német hősi halottak nyugszanak. Amennyiben lehetséges, azonosítják az elesetteket, majd újratemetik őket a budaörsi német katonai temetőben. Jelenleg 16 német katonai temető van Magyarországon – és majdnem mindegyiknek van magyar parcellája is –, ám jelenleg már csak a budaörsibe temetnek, ahol pillanatnyilag több mint 13 ezer német és mintegy 570 magyar hősi halott nyugszik – mondja a kutató.

„Nem hiszem, hogy a pesszimizmus beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy már most a huszonötödik órában vagyunk, hiszen sajnos lassan kihal az a nemzedék, amelynek tagjai még szemtanúi vagy részesei voltak az elesettek eltemetésének. Egy-egy újabb sírról szóló információ már így is gyakran csak másod- vagy harmadkézből jut el hozzánk, azaz gyakran pontatlanok az adatok. Így annak ellenére, hogy mindent megteszünk a sikeres kutatásokért, vannak esetek, amikor a sírok már megtalálhatatlanok" – teszi hozzá a német hadisírgondozó szervezet magyarországi megbízottja.


A szakasz tagjai lelkesen ássák a „kutatógödröt". Bár már lassan egy méter mélyen járnak, egyelőre még nem bukkantak csontok vagy katonai felszerelések nyomára. Pedig mindenki nagyon bízik benne, hogy megtalálják a tizenhárom katona földi maradványait…

„Egy ismerősöm hívott fel, kérdezte, hogy érdekel-e a hadisírgondozás. Terepre járhatok, katonai ünnepségeken vehetek részt és sok újdonságot tanulhatok; mindezt a tartalékos szolgálatom terhére, mondta. Természetesen elfogadtam az ajánlatot, hiszen mindig is érdekelt a történelem, ráadásul a hadisírokkal kapcsolatos tevékenységet kötelességemnek érzem" – árulja el Győrfi Balázs tartalékos honvéd, aki hat társával együtt tagja a hadisírgondozó szakasznak.

Vele együtt hárman tavaly, a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandárnál teljesítették az egy hónapos alapkiképzést, a többiek pedig más „egyenruhás szervezetektől" nyugállományba vonulva jöttek a Magyar Honvédséghez önkéntes műveleti tartalékosnak. Faragó Mihály hadnagy például 27 évig volt tűzoltó. A csapathoz azért csatlakozott szívesen, mert úgy gondolja: teljesen mindegy, hogy a hősi halott melyik oldalon harcolt a háborúban, megérdemli azt, hogy halála után is gondoskodjanak róla és a megfelelő körülmények között nyugodhasson.

Hiába a többórás munka, a hetven évvel ezelőtt elesett katonák földi maradványai egyelőre nem kerülnek elő a megbontott sírból. Úgy tűnik, itt is bebizonyosodik: a hősi halottak nem mindig ott nyugszanak, ahol azt a síremlékek jelzik…

A most bevonult önkéntes műveleti tartalékos katonák június 15-ig szolgálnak a hadisírgondozó alegységnél, de természetesen jönnek még mások is, mivel a tervek szerint a következő évre már századszintre emelkedik a létszám – mondja Maruzs Roland alezredes. Az elöljárók által elfogadott elgondolás szerint az alegység az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság (HKNYP) állományába tartozik, ám munkáját a főosztály felügyeli. A HKNYP megyei és fővárosi toborzóirodáiban egy-egy hivatásos vagy szerződéses tiszt foglalkozik majd a hadisírgondozó munka szervezésével, tervezésével, mellettük pedig minden megyében egy időben öt-öt önkéntes műveleti tartalékos katona végzi azokat a zöldfelületi karbantartási munkákat, amelyek nem igényelnek speciális szaktudást. Az alegység tevékenységét a HKNYP állományába tartozó tiszt koordinálja majd, így a hadisírgondozó alegység teljes létszáma 121 fő lesz – sorolja az osztályvezető.

Munka van és lesz is bőven – teszi hozzá az alezredes –, hiszen csak idén, az első világháború kitörésének századik évfordulóján 25 olyan nagyobb katonai temető van a főosztály látókörékben, ahol a Nagy Háború hősi halottainak sírjait fel kellene újítani.

Fotó: MH TKHKF és a szerző