A (katona)zene az kell!

Ahhoz azonban, hogy a zárt alakzatban parádézó katonazenekaroknak tapsoló közönség kicsit belelásson a katonazenészek mindennapjaiba, feltétlenül szükség van olyan rendezvényekre, ahol a zenekar és a közönség nem a hagyományos formában – azaz egyik a színpadon, másik a nézőtéren, vagy egyik a kordonnal határolt téren, a másik meg mögötte – találkoznak egymással.

Ilyen rendezvénysorozat például a székesfehérvári Zenekari Kerekasztal, amelyet tavaly hívott életre a város helyőrségi zenekara Ruff Tamás százados, karmester ötlete alapján. A művészek és a közönség kicsit kötetlenebb, interaktívabb formában találkozhatnak egymással ezeken a rendezvényeken, amelyekre rendszeresen hívnak meg vendégművészeket is.

Az idei évad legutolsó ilyen közönségtalálkozóján, október 11-én sem volt ez másként, ugyanis Balázs Attila százados, a tatai helyőrségi zenekar karmestere látogatott el kollégáihoz, és ha már ott volt, természetesen vezényelt is.

Például saját átiratát, a Macskafogó című rajzfilmből ismert kövér karakterfigura, Lusta Dick őrmester − nem, nem katona, hanem rendőr az illető (bőr)egér − trombitaszólóját.

A fülbemászó dallamokat magától értetődő természetességgel tapsolta meg a hallgatóság. „Kérjük a következőt!" – gondolhatták volna egy koncerten. Csakhogy egy hagyományos előadáson nem derültek volna ki például érdekes kulisszatitkok erről a számról (sem).

A Balázs Attila százados hangszerelte trombitaszóló katona-zenekari átiratának lehetőségét ugyanis az ötlet felmerülésének pillanatában fejcsóválva és határozottan kétkedve fogadták szakmai berkekben. Aztán… aztán mégis meg lehetett csinálni. Már eleve persze kicsit groteszknek hathat, hogy egyáltalán miért játszik rajzfilmzenét egy katonazenekar? (Vagy miért játszik mondjuk jazzt, miserészletet, musicalt – variálhatnánk szabadon a kérdést.)

Viccesen mondhatnánk, hogy azért, mert ennyire erős a rendőrség és a honvédség közötti kollegiális kapcsolat. Az igazi ok persze minden tekintetben egész egyszerűen az, hogy haladni kell a korral, meg kell felelni a kihívásoknak és az elvárásoknak. Ezekbe pedig a 21. században – számtalan egyéb mellett − Lusta Dick trombitaszólója, Dés László szerzeményei és Bach-művek részletei is beletartoznak.

Noha minden katonazenekar alapfeladata a katonai jellegű rendezvények zenei kiszolgálása, ez önmagában nemigen lenne unikum. Mivel a legtöbben értik a zene nyelvét, már a Monarchia korában kiderült, hogy a katonazene a civil-honvédségi kapcsolatok erősítésének egyik leghatékonyabb záloga. Ez manapság sincs másként: ahol egy katonazenekar megjelenik, ott mindenki felkapja a fejét. Arra meg végképp, ha nem hagyományos katonazenét játszanak…

Minden magyar katonazenekar − ilyen vagy olyan módon − keresi azokat a kitörési pontokat, ahol új oldaláról mutatkozhat be a közönségnek. Tatán például 2006 óta magyar népdalcsokrokat hangszerelnek át olyan módon, hogy azt a fúvószenekar is előadhassa.

Írtam fentebb, hogy a legtöbben értik a zene nyelvét. Beszélni viszont csak kevesen beszélik. És még alacsonyabb azoknak az embereknek a száma, akik professzionális szinten képesek erre. A kerekasztal-rendezvényen az is kiderült, hogy a katonazenészek ilyenek: a Magyar Honvédségben szolgálók körülbelül nyolcvan százaléka főiskolát vagy egyetemet végzett, magasan képzett és hihetetlenül sokoldalú zenész.

Ezt egyrészt maga Balázs Attila százados mondta, miután két szám között lehetőséget kapott arra is, hogy szóljon néhány szót, másrészt pedig a sokak által hallott-látott produkciók igazolják – minden diplománál fényesebben.

S ha már a produkcióknál tartunk, a fehérvári közönség az interaktív rendezvény keretein belül két kisfilmet is megnézhetett. Az egyik film a helyi zenekar mindennapjait mutatta be, kezdve a katonai kiképzéstől (igen, a cintányérosnak is rendelkeznie kell az alapvető katonai képességekkel) a hétköznapi próbákon át egészen a rendkívül változatos fellépésekig.

A második film tulajdonképpen a fehérvári zenekar egyik leglátványosabb produkcióját, a Vörösmarty Színházban májusban megtartott gálaestet idézte fel. Mindent elmond erről a filmről a közreműködők hosszú listájának beszédes részlete: „Tóth Gabi, Feke Pál, Varga Miklós, a székesfehérvári helyőrségi zenekar…"

Fotó:A szerző felvételei