A második gyertya

Napjaink rohanó világában a technikai fejlődés okán az emberek értékrendje is megváltozott. Az anyagi javak fontosabbak a szellemi értékeknél. Einstein szavait idézve, meg kell változtatni az emberiség gondolkodását és életének útirányát. Advent, a várakozás ideje lehetőséget ad számunkra, hogy a hideg téli estéken egy kicsit megálljunk és életünk útjának irányán eltűnődjünk, döntést hozzunk, hogy megváltoztatjuk azt.

„Minden évben megérkezik földrészünkre az ősz, hogy elvégezze a betakarító munkákat. Nemcsak a gyümölcsöt szórja ölünkbe, hanem menekülésre is készteti az életet. A madarak melegebb tájakra költöznek, a növények, a gyökerek, a gumók, a magvak óvóhelyén keresnek menedéket. Ha ilyen időtájt egy távoli csillagról érkező idegen látogatna meg minket, bizonyára kietlennek találná a Földet. Elcsodálkozna azonban, ha tavasszal érkezne, és látná, hogyan születik újjá a természet. Mindezt azért mondtam, mert az ember életébe is költöztethető a tavasz" – mondta beszédében Horváth Kornél hadnagy, az alakulat katolikus tábori lelkésze.

Az adventi koszorú második gyertyáját a Mecséry János Kiképző Zászlóaljnál alapkiképzésen lévő szerződéses pályakezdő, Vida-Filcsik Bernadett honvéd gyújtotta meg.