Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A Radarember – Magyar Honvéd magazin kiajánló

Szöveg: honvedelem.hu |  2014. augusztus 4. 14:38

Sokat olvasni-hallani manapság az új, háromdimenziós radarokról – viszont keveset a radarokat folyamatosan üzemeltetőkről, akik közül nem egy katona gyakorlatilag testközelből élte át a változásokat, illetve tevékeny részese volt a szakma elmúlt három évtizedének. Közülük is kiemelkedik a még hagyományos radartechnikát üzemeltető, a Kaposvárhoz közeli Jután települt 12. radarszázad szerény, halk szavú parancsnokhelyettese, Kovács Imre százados.

1595976618
Pedig nem feltétlenül akart ő katona és „radarember" lenni. Miután Szentesen elvégezte a műszaki szakközépiskolát, pusztán továbbtanulása egyik lehetséges céljaként jelölte meg az akkori Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolát. Mivel viszont elsőnek oda vették fel, nem is gondolkodott tovább. Mint meséli, a középiskolában főleg elektromos eszközökkel foglalkozott, így aztán az akkori általános egyéves katonai képzés után csak a rádiótechnikai vagy a légvédelmi rakéta szak kerülhetett szóba. Végül – mint bevezetőnkből is talán kiderült – rádiótechnikai szakon végzett, egész pontosan vadász rávezető komplexum üzembentartó ágazaton. (Ez a furcsa nevű komplexum akkortájt a P–37-es, illetve PRV–13-as radarokat jelentette.)

Katonai karrierjét tekintve nem lehet azt írni, hogy Kovács Imre százados a jelenlegi beosztása előtt túlzottan hosszú utat tett volna meg Jutáig. A főiskola elvégzését követően, 1985-ben került Homokszentgyörgyre, az 54/2-es honi rádiótechnikai századhoz, mint a VP–11, automatizált vadász rávezető komplexum üzemeltető mérnöke. (Akkoriban még messze nem Gripenek, hanem például MiG–21-esek repültek légterünkben.) Öt év elteltével harcálláspont-parancsnok lett, majd ugyanilyen beosztásban Jutára került. Itt később törzsfőnökként szolgált, majd 1999-től kezdve parancsnokhelyettes.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 8-án, pénteken megjelenő számában!)