A világűr magyar kutatói

Az ő munkájukról, eredményeikről szólt az a konferencia, melyet „Űrkutatók Napja" címmel szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktorandusz Önkormányzata és a Doktoranduszok Országos Szövetségének Hadtudományi osztálya a napokban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Dísztermében. A konferencián előadó kutatók bemutatták azokat a területeket, melyeken lehetőség van a nemzetközi űrkutatási programokban való magyar részvételre, egyúttal ismertették a hazai szerepvállalás jelentőségét.

Egy ilyen konferencián szinte természetes, hogy központi téma volt hazánk első műholdja, a Masat-1, és a köré szerveződő, évről évre terebélyesedő projekt. Az előadó, Dudás Levente – aki tanársegédként és villamosmérnökként maga is tagja a fejlesztőcsapatnak – első kézből tudott beszámolni az eredményekről, bemutatva azt az éveken át tartó, áldozatos munkát, melynek eredménye a több mint egy éve sikeresen működő műhold. A program ötletgazdái és kivitelezői a BME diákjai és oktatói, akik 2007-ben határozták el: megtervezik és megépítik hazánk első műholdját. Az egyetem Űrkutató Diákkörének tagjai egy BME-konferencián látták meg a würzburgi egyetem által kifejlesztett pikoműholdat, majd 2007-ben, a lengyel-magyar űrkutatási konferencián megismerhettek egy lengyel egyetemi fejlesztésű kisműholdat. Ez után fogalmazódott meg bennük, hogy csatlakozzanak a projekthez, és saját fejlesztésű űreszközt hozzanak létre. A cél az volt, hogy egy 10 centiméter élhosszúságú kockába integráljanak egy olyan 1 kilogramm tömegű rendszert, mely képes túlélni a felbocsátáskori rázkódást, alkalmazkodik a meglehetősen kellemetlen űrbéli környezethez, a Földtől 2000 kilométer magasságban legalább három hétig képes működni és folyamatosan kommunikálni a földi vezérlőállomással.

Az első fázis a műhold elektronikai alaprendszereinek megtervezése és kivitelezése volt, majd ki kellett fejleszteni az energiaellátó rendszert, s ehhez a nagy hatásfokú napelemillesztő és munkapontkövető elektronikát. A számos hazai innovációt felvonultató fejlesztés után következtek a tesztek.

Aztán számtalan variáció, és rengeteg bonyodalom leküzdése után tavaly február 3-án elérkezett a várva várt felbocsátás ideje. A francia guyanai Kourou űrközpontból magyar idő szerint 11 órakor emelkedett a magasba az új európai hordozórakéta, a Vega első példánya. Orrkúpjában kilenc kis műhold, köztük a Masat-1 is útjára indult, majd hamarosan pályára állt, sikerrel kezdve meg az adatok közvetítését. A küldetés első hónapja műszaki szempontból kritikus volt, de szerencsére minden a lehető legjobban alakult. A műhold nem csak hogy túlélte az első hónapot a működés zavarának legkisebb jele nélkül, de több mint 20 MB adatot is lesugárzott saját működéséről és az űrbeli környezetéről. Büszkeségre ad okot az is, hogy nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő műholdunk teljesítménye, messze felülmúlva Vega rakétán vele együtt startolt többi CubeSatét. Nem véletlen, hogy az AMSAT-tól OSCAR (Orbiting Satellite Carrying Amateur Radio) besorolást kapott. Az újonnan használható járulékos név, az MO-72 presztízst is jelent, valamint felkerült arra a listára, ami az igazoltan működő, rádióamatőr sávban sugárzó műholdakat gyűjti. A Masat-1 a világon a 72. olyan műhold, amelyik megkapta ezt a címet.

Tavaly március 8-án ismét történelmet írt a műegyetemi csapat: mikor kiderült, kamera is bekerült a műhold eszközei közé, amely ezen a napon közvetítette az első, Afrika déli részét ábrázoló űrfelvételt. Az első fotót továbbiak követték Ausztráliáról és az Antarktiszról, melyek mennyiségben és minőségben is páratlanok a CubeSat-ok világában. A fényképek szépségükön túl demonstrálják, hogy a Masat-1 méretbeli és energiakorlátai mellett is képes űrfelvételek készítésére. A két darab 100 forintos érmével megegyező tömegű kamera maximális felbontása 640×480 képpont.

Az előadásból kiderült, a világűr „sztrádáján" is fel kell készülni a karambolra. A Masat-1 csapatának Facebook-oldalán jelent meg az az előzetes figyelmeztetés, amit az Egyesült Államok hadserege által üzemeltetett űrfigyelő szolgálat (United States Joint Space Operations Center) adott ki. Eszerint október 4-én, magyar idő szerint 16: 25-kor a 2007-ben szétesett kínai Fengjün-1C (Feng Yun-1C) műhold egyik darabja a számítások szerint meglehetősen közel repült el a magyar műhold mellett. Ez a távolság 170 méter volt, ami bár nagynak tűnhet az 1 köbdeciméteres kockához képest, de az előrejelzés hibája is nagy volt. Vagyis a találkozás a hibahatáron belül akár meg is történhetett volna. Olyan műholdaknál, vagy például a Nemzetközi Űrállomásnál, ahol a manőverezés megoldható, az ilyen figyelmeztetésekre pályamódosításokkal reagálnak. A kis Masat-1 azonban nem képes aktívan változtatni a pályáján, így maradt a reménykedés.

A program országos sikerét jelzi, hogy a Masat-1 tiszteletére egyszerre bocsátott ki alkalmi bélyeget a Magyar Posta, és egy emlékérmét a Magyar Nemzeti Bank. Ráadásul egyre többen jelzik, hogy szeretnék venni a műhold rádiójeleit, így hát a fejlesztők megterveztek egy kis költségű, USB-portos Masat-1 vevőkészüléket, mely a hobbi űrkutatók, és fizika szakkörösök, kedvence lesz.

Tavaly a Masat–1 vezérlő szoftverét is továbbfejlesztették, a beépített automatikus frekvencia korrekciós modul a műholddal való kommunikációban nyújt segítséget. A BME E épületére új villámhárítót szereltek, ami a YAGI antennáknak biztosít védelmet, és már elkezdték kiépíteni azokat az eszközöket, amelyek a következő Masat műholdakkal történő, nagyobb sebességű kommunikációhoz akarnak majd használni. A BME a következő lépésben egy a mostaninál 2-3-szor nagyobb műholdat szeretne az űrbe juttatni. Az igény megvan rá, hiszen a földmegfigyelési műholdakra nagy a kereslet a világon mind az állami, mind a magánszektor részéről, ahol a katasztrófa-elhárításban, az időjárás-előrejelzésben, a terménybecslésben és a mezőgazdasági munkák követésében, a polgári közlekedésben, a térképészetben, valamint védelmi célokra használhatják fel.

Fotók: a szerző felvételei