Akit egy életen át hazavártak…
Szöveg: Magó Károly zászlós | 2012. december 17. 10:48December 11-én, az eltűnésének 68. évfordulóján rendezte meg az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Varga László szakaszvezető sírszentelőjét. „Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam!” – ezekkel a szavakkal fogadott Varga László szakaszvezető húga, özv. Kozma Lajosné Varga Erzsébet, amikor megérkeztem a budaörsi német−magyar katonai temetőbe.
A háború után hazatértek a hadifoglyok és értesítették a családokat, hogy hol esett el az, akit hiába vártak. A Varga család nem kapott semmilyen hírt az eltűnt pilótájukról, ezért csak a remény maradt, hátha él valahol és egy nap hazatér. Az idő múlásával azonban bele kellett törődni a megmásíthatatlanba: légi harcban elesett a hazáért!
Az utolsó bevetés utáni sok évtizedes csendet, 2002 szeptemberében a Magyar Veterán Repülő Szövetség roncskutatói törték meg, amikor Tóth Ferenc vezetésével, Telki-hegyen repülőgéproncs-maradványokra bukkantak. 2003. augusztus 8-án elkezdődött a lezuhanás helyének feltárása, Légrády Lajos vezetésével. A munkálatok során csontszilánkok és a pilóta egyenruhájának korrodált zubbonygombja került elő, melyen kivehető volt a Magyar Királyi Honvéd Légierő jelzése, a koronás sas. A feltárás októberben megszakadt, mert a civil kutatók nem tudták tovább folytatni. 2003. november 20-án a budaörsi német−magyar katonai temetőben a megtalált maradványokat ismeretlen magyar pilótaként temették el, mivel a csontok állapota miatt nem volt lehetőség a DNS-azonosításra. 2010. november 19. és 21. között az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, a Magyar Roncskutató Egyesület és a Bajai Roncskutató Egyesület kutatói befejezték a terület teljes feltárását.
A személyazonosság kérdését az általam kidolgozott, közvetett bizonyítékokra épülő személyazonosítási eljárás alkalmazásával sikerült megoldani. Ennek eredményeként 2011. július 20-án a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Osztály kiadta a hivatalos nyilatkozatot arról, hogy a közvetett bizonyítékok alapján Varga László szakaszvezető földi maradványai kerültek elő Telki mellett.
Lamos Imre dandártábornok így búcsúzott a hősi halált halt pilótától: „68 évvel ezelőtt, egy 23 éves magyar pilóta az utolsó bevetésére indult. Tette a kötelességét! Felszállt, becsülettel harcolt és meghalt. Ő a legtöbbet adta a hazáért, amit egy katona adhat: az életét!" Az ünnepség után Erzsike néni, a pilóta húga könnyes szemmel, ezekkel a szavakkal köszönte meg a katonáknak és a kutatóknak, amit a testvéréért tettek: „Ez az ünnepség szebb volt, mint amit el tudtam képzelni. Engem az éltetett, hogy meg kell tudnom, mi történt a bátyámmal! Most, hogy minden kiderült, már mindent megkaptam az élettől, amit akartam. 68 évig vártam erre a napra! Mindent nagyon köszönök!"
