Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb feladata

A NATO Nemzeti Tartalék Erők Tanácsában – angolul NATO National Reserve Forces Committee, azaz NRFC –  végzett munka számomra a legizgalmasabb feladatok közé tartozott az elmúlt években. Tekintettel arra, hogy a NATO-nak nincs a tartalék erőkre vonatkozó szabályozása, azok fejlesztése és alkalmazása nemzeti felelősség. Ennek megfelelően a tanács legfontosabb feladata az információk megosztása, a jó eredmények, problémák közös elemzése, következtetések levonása, igény szerint tanácsadás a fejlesztés irányaira, módszereire. Ezekre az információkra rendkívül nagy szüksége volt, van és lesz a Magyar Honvédségnek. Törzstisztként kezdtem, ez akkoriban évente négy alkalommal két-három napos értekezletet jelentett. Ebből kettő önálló törzstiszti értekezlet volt, kettő pedig a delegációvezetők részvételével megrendezett konferencia.

Miért ér most véget a tagsága?

Mikor a HM Személyzeti Főosztály Katonai Igazgatási Osztályának vezetője lettem, a főosztályvezető megbízott, hogy delegációvezetőként képviseljem a tanácsban. Ezt követően szervezeti változások során estünk át, de ezt a tisztséget mindeddig elláthattam. Tavaly júliusban a HVK Személyzeti Csoportfőnökségen ismét megalakult a Katonai Igazgatási Osztály a stratégiai szint régi-új képességeként, a csoportfőnök úr pedig úgy döntött, hogy a magyar képviseletet a tanácsban személyesen látja el.

Hogyan profitál-profitált a Magyar Honvédség a tagságból?

Bizton állítom, hogy profitált, és a jövőben is hasznos lesz a tagságunk. 2006-2010 között gyakorlatilag tanulni és tapasztalatokat gyűjteni jártunk az értekezletekre. Hasonló volt a helyzet a kétoldalú nemzetközi kapcsolatokban is, különös tekintettel az Ohiói Nemzeti Gárdával meglévő kapcsolatrendszerre. Itt nem arról volt szó, hogy írunk egy úti jelentést és pont. Már az Önkéntes Tartalékos Rendszer felélesztésekor, a jogi környezet és szabályozás kialakításának időszakában sok hasznos tapasztalatot tudtunk adoptálni. Természetesen mindig a magyar sajátosságok figyelembevételével gondoltuk tovább a külföldi példákból vett jó ötleteket. Csak hogy néhány területet említsek: a munkáltatói kompenzáció rendszerétől a behívás postai útja mellett a behívóparancs más módszerekkel történő kézbesítéséig.

Ne felejtsük el, hogy Magyarország az elmúlt tíz év alatt két alkalommal adott otthont az NRFC törzstiszti értekezletének, amelyek kiváló lehetőséget teremtettek, hogy hangsúlyozzuk a saját tevékenységünket, bemutassuk a Magyar Honvédség erőfeszítéseit és azok eredményeit, nem utolsó sorban pedig Magyarország gyönyörű fővárosát. A tagság megnyitott más lehetőségeket is, ilyen volt például a tartalék erők helyzetével kapcsolatos munkaértekezlet, amelyen Bozó Tibor dandártábornokkal vettem részt az angliai Sandhurstben.

Személyesen is rengeteget profitáltam ebből a munkából. Egyrészt a nemzetközi környezetben történő tevékenység, a közvetlen szakmai információáramlásban való részvétel, másrészt az ehhez szükséges nyelvtudás szinten tartása, a megszerzett ismeretek hazai viszonyok közötti hasznosítása mind nagy kihívás és jó tapasztalat volt. A személyes élmények közé sorolom az utazásokat, jártam Krakkótól Londonon és Madridon át Washingtonig sok gyönyörű városban, ahol a munka mellett mindig adódott pár óra a nevezetességek megtekintésére. Sok ismerőst és barátot szereztem a tanács más nemzetiségű tagjai közül.

Hogy látja a mi helyzetünket a többi ország hadseregéhez képest?

Attól függ, hogy melyik országhoz hasonlítom. Ha egy olyanhoz, amely esetében a tartalékos rendszer több mint száz éve gyakorlatilag lényeges módosítás nélkül működik, tartalékosnak lenni dicsőség, a társadalomban betöltött szerep egyik fokmérője, és a tartalékos ügyeket miniszteri szintű vezető irányítja, akkor azt gondolom, hogy még csak az út elején járunk. Persze ez akkor is így igaz, ha egy olyan országgal hasonlítom össze Magyarországot, amelyik hozzánk hasonlóan nemrég tért át az önkéntes haderőre, és ez kikényszerítette a tartalékos rendszer átalakítását is. De azt is vallom, hogy van mire büszkének lennünk: ha a miénkhez hasonló utat bejárt országokhoz hasonlítjuk az eredményeinket, akkor még inkább. Létszámban, végrehajtott feladatokban, kiképzettségben és szabályozottságban nincs miért szégyenkeznünk. Meg kell említenem, hogy vannak olyan országok is, akik a mi rendszerünket is tanulmányozzák, mikor a saját fejlesztéseken dolgoznak. Grúzia például 2016 nyarán meg is hívta szakemberünket egy e témában tartott tanácskozásra.

A tartalék erőket tekintve milyen fejlődési irányok határozhatóak meg? 

Annak az intenzív munkának köszönhetően, amelyet az elmúlt években végzett a Magyar Honvédség, egy teljes spektrumában működő önkéntes tartalékos rendszert működtet. A HM KGIR Ügyfélszolgálati Rendszert – amely a tartalékosok irányába nyitott először nagyon komoly technikai és eljárási fejlesztéseket – még a tőlünk fejlettebb országok is megirigyelhetik. Természetesen a tartalékos rendszernek nincs olyan részeleme, amelyen ne lehetne fejleszteni. Néhány példa, amelyeket a legfontosabbnak tartok. Az önkéntes tartalékosok korfájának javítása, azaz a fiatalítás, ehhez az ösztönző rendszer újragondolása, a tartalékos tiszt- és altisztképzés beindítása. A járandóságok rendszerének átgondolása, hogy ne járjon aránytalan anyagi megterheléssel, ha valaki tartalékos szolgálatot teljesít. A 60-65 év közötti tartalékosok behívási szabályainak újragondolását is fontos feladatnak tartom. Lehetne még sorolni a fejlesztésre váró részterületeket, amelyek függetlenül attól fontosak, hogy a reguláris erők tartalékosairól, vagy az újonnan kialakítandó területvédelmi tartalékos szolgálatról beszélünk.

Az NRFC nyári konferenciáján többek között én is előadást tartottam a tartalék erők helyzetéről. Egyértelmű, hogy a tartalékos rendszerek az önkéntes tartalékosok rendszeres és tömeges békeidőszaki alkalmazása felé haladnak. Erre kitűnő példa a francia tartalékosok bevonása a nyári labdarúgó Európa-bajnokság biztonsági feladataiba, vagy a magyar tartalékosok szerepe a határvédelmi feladatokkal összefüggésben. Hozzánk hasonlatosan több ország foglalkozik, vagy már tett lépéseket arra, hogy a tartalékosokat bevonja a területvédelmi, a befogadó nemzeti támogatással kapcsolatos feladatokba vagy a terrorizmus elleni tevékenységbe. Ahogy azt korábban is említettem, nagyon fontos a társadalom és a haderő, azon belül a tartalékos rendszer viszonya. Ennek a területnek (is) komoly lendületet adhat a területvédelmi tartalékosok szolgálatba állása, és ne feledkezzünk meg a Honvédelmi Sportszövetségben rejlő lehetőségekről sem.

Fotó: archív