„Az emlékezés a lelket erősíti a fásultsággal szemben”

Szöveg: Révész Béla | 2015. február 25. 17:24

Az Országgyűlés 2000-ben hozott határozata február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a megszálló szovjet hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Az országgyűlési képviselőt megfosztották mentelmi jogától, majd a Szovjetunióba hurcolták. Nyolc évet töltött különböző börtönökben és munkatáborokban.

A Lánchíd budai hídfőjénél szerdán délután tartott megemlékezésen elsőként Krasznay Béla, a Recski Szövetség Egyesület országos elnöke mondott beszédet.
„A történelem vastörvénye szerint csak azok a nemzetek maradnak életben, akiknek fiai hajlandóak a hazáért az életüket is feláldozni. Mi 1100 éve vagyunk itt, mérhetetlen véráldozatokat fizetve azért, hogy ez a nemzet ma is nemzet legyen, hogy ez a nép ma is magyar legyen" – mondta, majd a kommunizmus áldozataira utalva hozzátette: „Rettenetes kimondani is, hogy a történészek arról vitatkoznak, 80 vagy 100 millió embert gyilkoltak le világszerte ennek a szörnyű eszmének a nevében, és még nem beszéltünk azokról, akiket megnyomorítottak, évtizedekre bebörtönöztek vagy deportáltak."

Trócsányi László igazságügyi miniszter beszédében az emléknap fontosságát hangsúlyozva kiemelte: „A kommunizmus halálos áldozatainak száma sok tízmillióra rúg. Ezt szinte lehetetlen elképzelni. Ha mégis felfognánk a felfoghatatlant, abba könnyen beleszédülhetünk és belefásulunk. Az emlékezés azonban megmenthet a fásultságtól. A lélek immunrendszerét erősíti a megalkuvással és a fásultsággal szemben."

A kommunizmus áldozatai kapcsán a miniszter kiemelte: nem csak azokat tekintjük áldozatnak, akiket meggyilkoltak egy ordas eszme nevében. „A kommunizmus áldozatai közé egész népeket sorolhatunk, így a magyar nemzetet is. Áldozatául esett intézményrendszerünk, ezeréves alkotmányosságunk. Az önkény a jog halálával járt. A jogállammal együtt szálltak sírba a szabadságjogok, a vallás és a lelkiismeret szabadsága, a szólás- és a gyülekezési szabadság. A kommunizmus áldozatának tekinthetünk mindenkit, akinek félnie kellett ettől a hatalomtól. Azokat is, akik elhagyták országukat azzal a tudattal, hogy talán soha nem látják viszont, és azokat is, akik önként áldozták fel karrierjüket és álltak félre, mert nem akartak lelkiismeretük ellen tenni."

„A kommunizmus napjaink Magyarországán már nem jelent veszélyt, más szélsőséges ideológiák azonban igen. Felelősségünk nem csökkent. Ennek jegyében kell emlékeznünk az áldozatokra, ennek jegyében kell nemet mondanunk a totalitárius eszmékre" – hangsúlyozta Trócsányi László.

A résztvevők a megemlékezés után elhelyezték a megemlékezés virágait, és gyertyagyújtással, néma főhajtással tisztelegtek az áldozatok előtt idősebb és ifjabb Hollán Sándor egykori államtitkárok emléktáblájánál a Lánchíd budai pilonján. Hollán Sándort a Tanácsköztársaság idején, 1919. április 22-én éjjel a Vörös Őrség különítményesei apjával együtt elhurcolták lakásából, majd a Lánchídon mindkettőjüket agyonlőtték. Holttestüket a Dunába lökték.

A kormány és a Honvédelmi Minisztérium Nemzeti Rendezvényszervező Hivatal (HM NRH) által szervezett emléknaphoz kapcsolódva a kommunista rezsim Budapestjét „a boldog békeidők" és a ’20-as, ’30-as évek városképével, hangulatával szembeállító, az MTI archívumából válogató, egy héten át látható fotókiállítás nyílt a Clark Ádám téren.